15. Rész - A menekülés.

Eléggé korán kellett kelnünk a meneküléshez, de én voltam az első aki talpon volt... Mindent összepakoltam a nagy útra, mert jól tudtam, nem lesz valami könnyű. Ránéztem az órámra, ami hajnali 5-öt mutatott. Nagyot sóhajtva leültem a bőröndöm mellé. Újra itt kell hagynom a palotát, ezt nem hiszem el! A Képzőt is itt kell hagynom, pedig még csak most jöttem bele igazán. A felkelő napot figyeltem a hegyek mögül... Nem is tudom mennyi idő telhetett el, talán 1-2 óra, de nem is érdekelt. Mielőtt elmentem volna Any-ért, írtam egy gyors levelet Inesnek.
Drága Ines!
Tudom mit gondolhatsz most... De el kellett mennem innen. Nem maradhattam volna sokáig életben, nem engedték volna meg. Te is nagyon jól tudtad mi folyik körülöttem és nagyon értékelem, hogy nem szóltál róla, mindig meg akartál óvni, mert édesanyám megkért rá... Sajnálom ha fájdalmat okozom neked ezzel, de biztonságban leszek. William, Jessica és Any is velem lesz. Téged azért nem hozhattunk magunkal, mert jobbnak láttuk, ha téged nem keverünk bajba. Nem bírtam volna ki, ha valami bajod esik. Minden módját meg fogom találni annak, hogy tudjuk tartani a kapcsolatot. Szeretnélek biztonságban tudni és a palota nem az a hely... Jobban tennéd ha te meg a családod elköltöznétek jó messze. A menekülés lehet, nem old meg semmit, de egy ideig békében élhetsz. Ha egyszer Vancouverbe jössz, látogass meg mindenképp. Bízom benned és remélem, ezt a titkot rád bízhatom. Biztosan látjuk még egymást. 
Barátnőd: Beatrice.
Erős fájdalmat éreztem a mellkasomban... Szörnyű, hogy itt kell hagynom Inest. Ő mindig segített nekem, erre én itthagyom. Letöröltem egy legördült könnycseppemet, aztán elindultam Any-ért.

Szerencsémre egyetlen őrrel sem futottam össze, különben most a várbörtönben csücsülnék. Írtó izgi... Bessurantam Any szobájába, de ő még aludt. Persze, hogy aludt, hiszen nem is tud erről az egész kócerájról. Megálltam az ágya mellett és megláttam, hogy ragyog a haja... Szó szerint ragyogott!
- Any! - húztam le róla a takarót.
Először nem reagált.
- Any!
- Jaj, mi van már?
Amint kinyitotta a szemét, a ragyogás abbamaradt. Nem kérdeztem meg mi volt ez, ráérünk foglalkozni ezzel miután elmentünk innen a fenébe.
- Beszélnünk kell!
Belefúrta a fejét a párnájába és valamit dünnyögött, de isten se tudja mit.
- Nem hallak, te dinnye!
- Azt mondtam,... - emelte fel a fejét. - hagyjál lógva.
Kezdtem türelmetlen lenni. Megfogtam a lábát és lehúztam az ágyról.
- Na jó... - állt fel. - Mi a szent szar ütött beléd?
Könnyek szöktek a szemembe.
- Sajnálom, nem úgy gondoltam. - ölelt át.
- Nem miattad van... - hebegem.
- Akkor üljünk le és meséld el.
Leültünk az ágyra, Any pedig továbbra sem engedte el a kezem.
- A helyzet az, hogy most le kell lépnünk. - fogom rövidre.
- Lelépni? Hová? Miért?
- Ez egy nagyon hosszú történet Any... Az Alfák bántani akarnak minket, nem maradhatunk itt.
- Szóval itt akarsz hagyni.
Nem hallottam még ilyen szomorúnak Anyt.
- Nem, dehogy! Szó sincs arról, hogy itthagyjalak a sok tiniribivel!
Ez megmosolyogtatta, így én is erőltettem egy félmosolyt.
- Akkor csomagolhatok?
- Azt hiszem...
- Tudod, most utállak. - mondja.
- Én csak meg akarlak védeni.
- Akkor is utállak! - mosolyodik el újra.
Azt hittem, teljesen ki fog akadni. Úgy látszik, neki sem nagyon tetszik az ittlét.
Ekkor eszembe jutott, még egy hülyesége. A szobámban tanultam Jessicával a franciát, mikor meghallottuk, hogy az őrök kiabálnak. Kimentünk a folyosóra megnézni mi van és megláttuk Anyt, ahogy anyukám koronájában rohangál az őrök elől.
- Mi olyan vicces? - kérdezi.
- Ja, semmi. Csak egy régi emlék...

Pontban 7-kor találkozót beszéltünk meg az erdő szélén, szemben a palotával, de csak én és Any voltunk itt. Sikeresen kijutottunk. Pár percel később, Jessica is megjelent Will-vel. Mikor ideértek, azonnal William nyakába ugrottam. Semmi baja nem volt, hála az égnek. Jessica már nem volt ilyen szerencsés... A szeme alatt jó erőset beverhettek neki.
- Jézusom Jess... - öleltem át. - Már megint mit csináltál?
- Kihoztam a hercegedet, csak ennyi. Indulnunk kell, most! A kocsim a főüt melletti fák mögött áll, jól eltakarva.

Egy ideig futottunk, aztán mikor már biztosak voltunk benne, hogy senki sem követ minket, gyalog folytattuk az utat. Jessica és Any elől sétáltak, beszélgettek valamiről. Mi William-vel egy kicsit lemaradtunk.
- Nem lesz olyan rossz ez a távollét. - mondja. - Szerzünk valammi állást és folytatjuk az edzést.
- Szóval... Nem fogunk többet suliba járni?
- Nem engedhetjük meg magunknak most ezt. Ha ránktalálnak, nekünk végünk. Nevet is változtatnunk kell...
- Erre már felkészültem. A nevem Katelyn lesz!
- Miért pont Katelyn?
- Mert elegem van az A betűvel kezdődő nevekből! Valami eredetit akartam.

- Jogos. - mosolyodott el.
- Emberek, csipkedjétek magatokat! Így soha nem fogunk odaérni! - kiált hátra Jess.
Hírtelen William megtorpant és felvette a küzdő pózt.
- Mi a baj? - állok meg én is.
- Valaki van itt...
- Egy Rendfenttartó... - suttogja Jess.

14. Rész - Új életet...

Az ordítozásom után, beléptem a palotába és mindenki aki elhaladt mellettem, bókolt vagy meghajolt. Ennyire durva lettem volna? Szóltam az orvosoknak, hogy menjenek segíteni a lányoknak, én pedig felmentem Mrs. Urh irodájába. Lehajtott fejjel ült abban a székben, ahol a diákok szoktak ülni. Ez lenne a tisztelet...
- Mire véljem ezt? - kérdeztem.
- Felség, én...
- Semmi felség! Maga nem képez, maga öl. Rémes, ami odakint van. Mindenesetre... Folytatjuk a Királynő Képzőt, de maga nélkül. Estére már nem akarom itt látni.
Azért akartam folytatni, hogy megerősödjünk. Anyának is ment, akkor nekünk is fog. Elindultam megkeresni Growert, aki eligazított az Alfák főnökének irodája felé. Ő az egyetlen, aki tudja mit kell tenni ilyenkor. És ő volt az az egyetlen ember is, akitől féltem. Mindenki csak kígyónak hívta a szemén lévő heg miatt. Muszály volt beszélnem vele. Az ajtó előtt álltam, még Grow engedélyt kért, hogy bemehessek. Hírtelen kinyitotta az ajtót, én meg infartust kaptam.
- Jézusom Grow...
- Bocsánat felség. Bemehet.
Mély levegőt vettem, aztán beléptem az irodába. A kígyó már mosolyogva várt engem, amitől kirázott a hideg.
- Felség, milyen kellemes meglepetés. Hallottam mi történt ma, maga tényleg nem semmi.
- Köszönöm, de én csak megvédtem őket.
- Most végeznem kéne magával, amiért lázadni kezdett a palota ellen. Egy okot mondjon, miért ne öljem meg.
Ez elgondolkoztatott. Miért is ne ölhetne meg?
- Nem tudok. - húztam fel a vállam. - Maga azt hiszi, mindent megtehet, de közben még magánál is van nagyobb rangú ember, a Rendfenttartó. Aki tönkre tesz mindent és mindenkit! Ha meg akar ölni, csak rajta. Én nem hagyok több hercegnőt meghalni, csak mert önök nem csinálnak semmit! Ez addig így megy újra, újra meg újra és ki nyer? Mindig a Rendfenttartók! Elegem van a sok hülye törvényből és a képzésekből, uralkodó kell!
- Maga, tényleg nem semmi. Beismerem felség, maga tényleg tud valamit. De a Képzőt, nem hagyhatjuk abba, már nem. Abban viszont igaza van, hogy uralkodó kell, de maga? A-a. Azt hiszem, nem eléggé megfelelő erre a feladatra.
- Ugye maga csak viccel? Látta mire vagyok képes!
- Igen, láttam. A Képzőt innentől kezdve, én veszem át. Ezzel a témát lezártam. Most elmehet.
Nem tudtam elhinni... Próbáltam mindent a helyére rakni, de csak rontottam a helyzeten. Így vagy úgy, de a palota engem illet. Ha tetszik, ha nem, a királynő itt én leszek! Kinek kell ide a kígyó engedélye?
- Igen is ki fog nevezni királynővé és ezt az egész ország színe előtt fogja bejelenteni! A többiek is hazamehetnek a koronázásukra és ezt MAGA fogja elintézni! Érthető voltam, vagy meg kell ismételnem mégegyszer?
- Én mindig, mindenben segítek amiben tudok...
- Ja, én is ezt mondom, mikor kérdeznek rólad vénember.
Ezt a hangot bárhol felismertem.
- Jessica? - fordultám hátra.
- Helló felség! - kacsintott.
- Mi ez az egész? - kérdeztem.
- Tudod, a papa már azt várta mikor törsz meg végre és veszed át magadtól a trónt. Tudtuk, hogy ez be fog következni, de mi nem léphettünk Mrs. Urh felé, nem engedték volna. Apa egyébként rendes, csak muszály volt NEKED megmondani.
- Szóval, ha jól értem... Minden csak színjáték volt? Akkor minek kellett menekülni?
- Mert akik ott voltak, nem a mi Alfáink.
- A lényeg az felség... - fordult felém a kígyó. - Át kell vennie a trónt és minél hamarabb szerezni egy királyt is. Van valakije, aki esetleg....
- Oh, van neki! - nevetett Jess.
- Megtudhatnám ki a szerencsés fiatalember?
- Ashwood herceg. - nevetett fel újra Jessica.
- Remek. Holnap a Nagy teremben várunk mindenkit. Addig, pihenő van. Mindenki elmehet.

A beszélgetés után, azonnal a szobámba rohantam, hogy lepihenjek kicsit. Az ágyamon ismét egy levelet találram, de ezúttal ez nem a családomtól jött.
"Drága egyetlenem!
9-kor próbálj meg kiszökni és gyere át a szobámba, beszélni akarok veled.
Csókollak: W."
Fel is pattantam, hogy kimehessek, de Ines megelőzött.
- Hová megy felség? Ágyban a helye.
- Tudod Ines, az a helyzet....
- Menjen, majd falazok önnek. De igyekezzen!
Egy cuppanós puszit adtam Ines arcára, aztán kisurrantam a folyosóra. William szobája nem volt olyan messze, csak két folyosóval arrébb, viszont sietnem kellett, nehogy az Alfák megtaláljanak. Lassan kinyitottam Will szobájának ajtaját és beslisszoltam.
- Will?
- Itt vagyok. - suttogta.
- De hol van az az itt? - súgtam én is.
- Kövesd a hangom.
Hát ennek az egésznek az eredménye az lett, hogy kábé levertem egy dobozt és nekimentem a szekrénynek, az asztalnak és az ágynak.
- Meg fognak találni minket, ha így folytatod! Na várj, állj meg. Inkább én megyek oda.
- Több időt spórolnánk. - nevettem.
- Mondták már, hogy szerencsétlen vagy? - karolt át.
- Igen és kösz, hogy emlékeztettél.
Forró csókot nyomott a számra, amitől meg is nyugodtam. Mindig megnyugtatott a csókja. Igaz, hogy 7 évvel idősebb volt nálam, de szerelemben az nem számít. Ha valakinek ez nem tetszik, hát kövezzenek meg érte. Azt sem mondhatjuk, hogy csak arra kellek neki, mivel ha csak arra kellenék, már 6-szor nem lennék... Na mindegy, ezt a témát hanyagoljuk, jól tudja mindenki mire gondolok.
- Tudtad, hogy a királyom leszel? - kérdeztem.
- Meg tudnám szokni. - mosolyodott el. - De most nem erről akartam veled beszélni.
Leültem az ágyra mert éreztem, hogy ez hosszú lesz.
- Remélem tisztában vagy vele, hogy ha mi átvesszük a trónt, semmi nem lesz olyan, mint régen. A napjaink háromnegyede papírmunkával fog telni és egyéb más ilyen dolgokkal. Nem lesz már annyi időnk egymásra, mint eddig. Sikerült beszélnem Jessel és olyanokat mondott el, amit még én sem akartam elhinni. A kígyó nem Jessica apja, az övé már meghalt egy ideje. Megfenyegette Jesst, hogy megöli a testvérét, ha nem hazudik neked. Azt akarják az Alfák, hogy átvedd a trónt és szépen tönkre tudjanak tenni. El kell mennünk innen.
Egy percig végig kellett gondolnom, mit is mondott William. Elmenni? Megint? A Képző felénél sem tartok!
- Nem mehetünk el! A többiekkel mi lesz?
- A többieknek itt kel maradni. Semmi nem lesz velük, nyugodj meg. - fogta meg a kezem.
- Nem! - húzódtam el. - Nem hagyhatom itt Anyt...
A könnyeimmel küzködtem. Igaza volt anyának, amikor azt mondta nem állok készen rá, hogy királynő legyek. Fiatal vagyok és hiszékeny... Nem bírtam tovább visszatartani a könnyeim.
- Tudod... Egyszer az életben szeretnék csak egy lány lenni, aki csak a bulikkal, ruhákkal, fiúkkal és más ilyen dolgokkal foglalkozik, nem pedig egy palotába láncolt hercegnő... A hercegnős meséknek mi a vége, jön a herceg, megöli a gonosz sárkányt és minden tökéletes lesz. De a valóságban? Nincs sem sárkány, sem herceg. Csak a kötelesség.

William sajnálkozó arckifejezéssel hallgatta végig a kitörésemet, egy szót sem szólt. Mindig meghallgatott, még ha a kedvenc rúzsomról is beszéltem, pedig azt minden edzésem végén szóba hoztam, mert nemsokára el fog fogyni.
- Beatrice tudom, hogy az édesapád azt akarja, itt maradj, de most nem maradhatunk itt. Ha elestél? Felállsz, korona megigazít és továbbmész. Ha csak ülsz és sajnáltatod magad, azzal nem érsz el semmit. Legfeljebb annyit, hogy gyáva leszel és hisztis, bár te mindig az vagy.
- Kösz, én is szeretlek. - nevettem el magam.
- De most komolyan... Ott leszünk neked Jessica, Any és én is. Nem hagyunk magadra. Jessica pedig tudod milyen... Megver mindenkit, aki csak bántani akar téged.
- Igen, ez igaz... Jessica mondta hová megyünk?
- Vancouverbe. Ott lesz most a legbiztonságosabb.
- Szerintem ássuk el magunkat! - mosolyodtam el.
- Te meg az ötleteid... Amit el akarsz érni, eszméletlen, de az ötleteid?
Tulajdonképpen, igaza volt. Szörnyű ötleteim vannak. Egy kis idő után, Will újra megszólalt.
- Mit fogunk kezdeni magunkal Beatrice?
- Új életet.

13. Rész - A segítség Part 2.

- Arról lenne szó, hogy találtam egy levelet, amiben az állt, hogy én és William testvérek vagyunk. A családom pecsétje volt rajta, de bárki ellophatta, már nincs olyan nagy őrzés alatt apám irodája. Tudsz valami ilyesmiről? - kérdeztem aggodalommal teli arccal.
Ines elgondolkozott egy kicsit, hogy elmondja e nekem.
- Ines, kérlek. - könyörgött William.
- Miért zavarja ez önöket ennyire? - kérdezte Nes.
Elmeséltünk neki mindent a kapcsolatunkról, hogy mennyire szeretjük egymást és, hogy nem bírjuk egymás nélkül.
- Jaj, rendben... Elmondom, mit tudok. Oroszországgal sosem volt jó a kapcsolatunk régen sem. Át akarják venni a hatalmat az ország felett, ezért utálja önt ennyire Mary, Beatrice hercegnő. Azt tudom, hogy a nagyapja utálta a lányát, azaz az édesanyádat. Mikor megtudta, hogy terhes veled, azonnal lelépett és azt mondta, édesanyád felelőtlen. Nem hiszem, hogy ő hagyta volna a levelet, mivel miután elment, egy hónap után meg is halt. A múltkor mesélték a társaim, hogy Mary hercegnő elviselhetetlen. Azt vésték a fejébe, hogy ő a legnemesibb családból származik és mindenki felett uralkodnia kell
- Család alapján döntjük el, hogy ki fontos és az ilyen elcseszett emberekből lesznek az uralkodók... Szuper. Szóval azt gondolod, Mary tette?
- Nem tudom, fogalmam sincsen Lady Beatriz. De amint megtudok valamit, elmondom önöknek. Nem hinném, hogy maguk testvérek. Ott voltam a születésekor, édesanyád pedig maga előtt nem szülhetett volna senkit. Nyugodjanak meg, szerintem ez nem igaz.
Egy hálás mosollyal biccentettem Inesnek, ő pedig bókolt nekünk, aztán elhagyta a szobám.
- Látod Will? Én megmondtam! Túl cuki vagyok hozzád képest, hogy a testvéred lehessek! - mosolyodtam el.
- Ezzel nem szállok vitába. De vigyáznunk kell magunkra még...
Csak pár másodperc után esett le, hogy értette ezt a dolgot. Kínos...
- Rendben. Fogunk is.
- Beatrice, esküszöm nics annál rosszabb, mint várni anélkül, hogy tudnád mi fog történni. A képzelőerőnk kegyetlenebb, bármely olyan dolognál.
- De szeretsz engem, nem igaz? - kérdeztem.
- Tudod... A szerelem vagy van, vagy nincs. Ha nincs meg, azt tudni kell beismerni. Ha megvan, mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy működjön.
- És köztünk megvan?
- Egyértelműen.

Másnap boldogan mentem le az udvarra, én voltam az első. Any is megérkezett pár perc múlva.
- Szia Bea! - ölelt át. - Hol vannak a többiek?
- Fogalmam sincs..
Elgondolkoztam, hogy biztos ide kellett e jönni, vagy csak mi vagyunk hülyék.
- Lányok, kezdhetjük a mai gyakorlatot? - kérdezte Mrs. Urh.
- Amm... Merre vannak a többiek Mrs. Urh? - kérdeztem.
- Ez egy nagyon hosszú történet... Tegnap rajtakaptuk őket, ahogyan próbáltak bemenni a testőrök szállására és gondoltuk, hogy nem beszélgetni mennek. Szóval, ma csak maguknak tartom meg a gyakorlatot, de kicsit lazítunk, így, hogy nincsenek itt a többiek, remélem nem gond. A dolguk csak az lenne, hogy újra megkerüljék az erdőt, William ott fogja várni önöket, majd ő mondja a többit. Induljanak.

Egy óra után, megérkeztünk William-hez. Mivel tudtam, hogy Any már amúgy is tudja mi van köztünk, odarohantam hozzá és megcsókoltam.
- Beatrice, attól még, hogy nincs itt senki, a tanárod vagyok. Edzeni jöttünk. - nevetett.
- Vicces, mert ha csak ti ketten lennétek itt, biztos hogy nem edzés lenne.
- csatlakozott Any is.
- Fogja vissza magát Lady Any. Lady Beatrice, magával később folytatom. - kacsintott.
Csak mosolyogni tudtam ezen.

De be kell vallanunk azt is, hogy Anynek igaza van. Ha mi ketten itt vagyunk, nem az edzésre koncentráltunk volna, hanem izé... Valami másra, az a lényeg!

Két óra után, teljesen kinyúltunk Any-vel... Az első órában bábukkal küzdöttünk és bemelegítettünk. A második óra, már nem volt ilyen könnyű. Nem csak Williamet kellet lapossá verni, hanem egymással is küzdenünk kellet a barátnőmmel. Alig mertünk egymáshoz nyúlni, de komolyan. Ha Mary lett volna előttem, na őt már annyira nem sajnálnám, de Any? Sosem bántanám. Akármennyire egy súlycsoportban voltunk, többet tudtam mint ő, Jessicának hála. Jaj, Jessica... Annyira hiányzik, hogy azt el sem tudom mondani. Growert kérdeztem meg, mi van vele és azt mondta semmi, csak nagyon kemények az edzések, keményebbek mint amit mi csinálunk. Jess ezt mind értem csinálta... Nem elég neki, hogy vigyáznia kell majd rám, mindenki az életemre fog törni ha én leszek a királynő. Nem sajnálom, mert ez az egyetlen dolog, amit nem tehetek. Szerinte a sajnálat gyengeség, szóval soha nem szabad neki mondanom, mennyire sajnálom, hogy ezt kell tennie. Persze tudom, ő választott engem, de nem tudom mivel meghálálni. Ő erre azt mondta "Már nekem az is hatalmas ajándék, hogy melletted lehetek és életben tarthatlak." De én akkor is azt éreztem, valahogyan meg kell hálálnom neki ezt az egészet. Ha kijutunk innen, nem csak az őrzőm lesz, de a tanácsadóm, a legjobb barátom, a testvérem is, bár már most is annak tekintem. Minden törvény előtt, ő lesz az, akitől a véleményt kérem, senki más.
- Rendben hölgyeim, remekül teljesítettek a mai gyakorlaton is. Holnap önöknek szünet van, a többiek fogják megcsinálni utánuk.
- Hála az égnek! - pattant fel a földről Any. - Én szerintem visszafutok, ti pedig... hát, ti pedig majd gyertek.
Egy gúnyos mosollyal elfutott, aztán én és William is elindultunk gyalog.
- Mesélj a szüleidről. - mondta Will.
- Mit kéne mesélnem?
- Milyenek voltak, kivel volt jobb kapcsolatod, ilyeneket.
- Hát... Anyukám eleinte apám szobalánya volt. Apám persze rögtön megszerette és el is vette feleségül, majd jöttem én. Anyától a magabiztosságot, a makacsságot, az erőmet és az eszemet örököltem. Apától meg az elképeztő hajamat!
William elkezdett nevetni, de ezt a fajta nevetését még nem ismertem. Aranyos volt és őszinte.
- Te aztán nem vagy semmi Bea. - nevetett fel újra. - Na és a nagyszüleid?
- A nagymamámra nem emlékszem, a nagyapa pedig... kihasználta anyámat, aztán lelépett, de ezt te is tudod.
- Úgy gondolod, hogy kihasznált?
- Néha nehéz megállapítani a különbséget a valódi szeretet között és aközött, ha valaki csak kihasznál...
Odafordultam hozzá, megcsókoltam, majd folytattam:
- De ha valami igaz, nos... Azt tudni fogod.

Lassan mi is visszaértünk a palotába. Keresni kezdtem a többieket, de sehol nem találtam őket, aztán hallottam, hogy valaki sikít. Azonnal kirohantam hátsóudvarra és megláttam a lányokat, akik a szögesdrót között kúsztak. Any-t a testőrök fogták le, mikor oda akart menni segíteni. Sam és Mary sújosan megsebesültek, ömlött a vér a kezükön. Mrs. Urh figyelte őket és aki megállt, kapott egy szép nagy ütést a vesszővel. Nem bírtam tovább... Gyorsan odafutottam a lányokhoz, még mielőtt megint végigcsinálták volna a pályát. Mrs. Urh éppen készült megütni Sam-et de én gyorsan eléálltam, így a nyakamat kapta el.
- Elég! - kiabáltam. - Azonnal fejezzék be, ez nem büntetés, ez kínzás! Ha most engem is meg akar ütni, rajta már nem érdekel, de őket hagyja békén! Nem látja mennyire szenvednek?!
- Lady Beatrice, fogja vissza magát! - kiabált rám az egyik őr.
- Nem! Ez a palota, az enyém! Én mondom meg, ki, mikor, hol és mit csinál! Megértették?
- Maga még nem királynő, csak hercegnő. - mondta Mrs. Urh.
- A szüleim meghaltak, a trón az enyém! Maguk pedig... - fotdultam az őrök felé. - Engedjék el Olaszország királynőjét mert ha nem, nagyon rossz vége lesz! Menjenek, kerítsenek orvost!
Az őrök biccentettek egyet, majd elmentek.
- Mrs. Urh kérem, magával lesz megbeszélni valóm. Fáradjon az irodájába. De most!
- Lady Beatrice...
- Magának felség! Igyekezzen, vagy nem állok jót magamért!
Mrs. Urh is visszament a palotába, én pedig odamentem a lányokhoz.
- Minden rendben lányok? Nincs senkinek nagyobb sérülése?
Mindenki csak a fejét rázta de én láttam a karcolásokat. Holnapra sokkal fájdalmasabb lesz... Mikor elindultam volna én is orvosért, Mary hangját hallottam, ahogy nekem szólt.
- Igen? - léptem oda hozzá.
Nagynehezen felállt, átölelt, majd a fülembe súgta.
- Köszönöm.

13. Rész - A segítség.

Két hét telt el a levél óta, de olyan volt, mintha már évek lennének. William és köztem egyre romlott a kapcsolat. Már nem ébredtem a csókjaira, az edzéseken csak az utasításokat mondta, semmi többet. A többi lánnyal mindig nevetgélt, nálam fapofát vágott. Szörnyű érzés volt... Úgy éreztem, kitépték a szívem egyik felét. A szobalányainkat is megkaptuk, Ines újra mellettem volt. Minden nap segített, amiben csak tudott, nagyon hálás voltam neki ezért. Egyik délután a kertben ültünk a lányokkal. Ők jókedvűen bámulták a póló nélküli testőröket, én pedig egy padon ültem, ahonnan be lehetett látni az edzőterembe. William éppen gyakorlatokat csínált, engem pedig elkapott újra az érzés, hogy ott legyek vele. Nem lehet ennek így vége!
- Szia Beatriz.
- Szia Any...
Any mindig tudta, mikor kell idejönnie hozzám. Nem tudom, hogy csinálja, de mindig tudta.
- Mi a baj? Rosszul érzed magad?
- Nem, csak... Mindennek vége.
Most nem bírtam visszafogni a könnyeimet... Muszály volt sírnom. Any szorosan átölelt, de nem kérdezte mi a bajom. Hagyta, hogy lenyugodjak aztán mikor biztos volt benne, hogy befejeztem, elhúzódott és belenézett a szemembe.
- Beatriz, ez még nem is biztos, hogy igaz! Mind a ketten szenvedtek.
- Várj... Te ezt honnan tudod?
- William tudja, hogy jó barátnők vagyunk, mindent elmondott nekem az edzésen. Folyamatosan rólad beszél, hogy mennyire gyönyörű vagy, milyen erős, makacs és kitartó. Szerintem előbb ki kellene derítenetek, mi folyik itt igazából.
- Igazad lehet... Köszönöm.
- Na menj! Beszélj vele!
Gyorsan átöleltem Anyt, aztán elindultam átvenni az edzős ruhámat.

Berontottam a terembe és megálltam a közepén, semmit nem szólva.
- Amm... Beatriz, mit keresel itt? Nektek ma nem szünet van?
- Többet akarok tanulni mint a szaladgálás. Komolyabban akarom venni az edzést. A rohanás már tök jól megy, harcolni akarok. Taníts többet, én vagyok az egyetlen hercegnő, aki nem képes normális önvédelemre, csak arra amit Jess tanított nekem.
- Neked nincsen szükséged az alapokra Beatriz. Aki el tudott bánni Melody-val a táncpárbaj után és Mary-vel az edzésemen, annak nincs szüksége rám.
- Nagyobb szükségem van rád mint képzeled...
- Beatriz...
- Ne, hallgass meg! Mielőtt eldöntenénk, hogy mi igaz és mi nem, utána kéne járni. William, én nem bírom ezt... Nem akarok távol lenni tőled. Még ha ez az egész igaz is, akkor is itt akarok lenni melletted. Ha nem is mint a feleséged, vagy mint a gyermekeink anyja, de testvérnek is jó lennék.
- Rendben... Hol kéne kezdeni a keresést?
- Hát... Azt hiszem, tudom ki segíthet. Megkaptuk a szobalányainkat és ők évek óta itt vannak, tudniuk kell. Ines segíteni fog, de vele csak este fogok találkozni. Akkor megkérdezem tőle, mit tud.
- Honnan tudod, hogy az igazad mondja? Én már lassan rajtad és Anyn kívül, senkiben sem bízom.
- Will, Ines és én együtt nőttünk fel. Ismerem őt, nekem nem hazudik. Kilenckor legyél a szobámban, akkor már az őrök is elmennek az ajtóm elől.
- Ott leszek.

Pontban kilenckor az őrök elmentek az ajtóm elől, Ines pedig mejelent William-vel.
- Felség, mi ez az egész? - kérdezte rémülten Ines.
- Semmi, nyugalom. Segítened kell és csak te tudsz.
Nes végignézett ratjunk, majd kifújta a még benttartott levegőt.
- Miben segíthetek?

12. Rész. - Az igazság.

Az etikett órám után kimentem lefutni tisztességesen az első gyakorlatot. Nem kaptam rá különösebben engedéjt, de bűntudatom volt, hogy nem futottam le. 1 óra után visszaértem a palotába és a szökőkút mellett találtam Jessicát.
- Jess... Te mi a francot csinálsz?! - kérdeztem.
- Beatrice! - ugrott a nyakamba. - Minden rendben veled?
- Persze, nagyon jól vagyok. De mit keresel itt? Az Alfák tudják, hogy itt vagy?
- Nem, de ez most nem lényeg. Emlészel Tonyra még Vegasból?
- Persze... Szexi mosoly.
- Ő is Alfa. Azért hívott el téged randizni, hogy megbizonyosodjon dolgokról. Kém volt egész idő alatt...
Hát persze... Ezért mosolyodott el, mikor majdnem kimondtam az őrzőt. Miért nem jöttem rá hamarabb?
- Valami rosszat akarnak? - fontam keresztbe a karjaim.
- Nem, hála az égnek. De térjünk át rád... Milyen a képző? Bírod?
- Mint látod, most futottam le az első gyakorlatot. A múltkor megálltam Sam-nek segíteni, ezért Mrs. Urh megbüntetett a szögesdrótok között. - mutattam a kicsit még midig piros, de már gyógyulásban lévő sebeimre.
- Szuper. Így tovább, majd küldök leveleket Grower-vel hogy hol és mikor tudunk beszélni. Addig pedig, bírd ki és légy erős! Királynő leszel, ezt soha ne feledd!
- Nem fogom. - mosolyodtam el.
Jessica még egyszer gyorsan megölelt, majd visszafutott a palotába.

Beérve az aulába, megláttam az egyik szobalányom, Ines-t. Annyira szorgoskodott, hogy még csak észre sem vette, hogy figyelem. Ez megmosolyogtatott, mert folyton ezt csinálta, mindig maximalista volt. Annyi év után, semmit sem változott. Vörös haja mint mindig, a szemébe lógott takarítás közben és dúdolgatta a kedvenc dalunkat, a Just a dream-et. Könnyekkel teli szemmel elindultam felé, aztán már ő is felnézett és teljesen ledermedt. Alig tudta elhinni, hogy újra láthat engem. Ledobta a felmosót és elindult felém. Ines-el reneteget sírtunk egymás vállán. Ha valami gond volt apáékkal, mindig ő segített megoldani. Imádom Inest.
- Hercegnő! - ölelt át. - Nem hiszem el... Tényleg maga az?
- Igen Ines, én vagyok. Hazajöttem, végleg. Soha többet nem hagyom el a palotát.
- Ajánlom is, mert nagyon sokat agódtunk érted. Már a végén azt hittük, hogy meghaltál.
- Jaj, dehogy. Hol van Ren és Vicky?
- Ren átkerült Olaszországba, Vicky pedig férjhez ment, most kint lakik a városban. Én maradtam itt egyedül.
- Oh...
Szomorú voltam, hogy az egykori szobalányaim mind elmentek. De legalább egy itt maradt nekem és Ines volt a legkedvesebb barátom közülük. Persze Vickyt és Rent is szerettem, de velük soha nem tudtam olyan kapcsolatot kialakítani, mint Ines-vel.
- Mikor választunk szobalányt? - kérdeztem.
- Ha jól tudom, holnap. De akárhogy választanának, már eldöntötték hová kerülünk.
- Ugye te hozzám jössz?!
- Igen, én hozzád megyek.
Újra átöleltem Inest és rendkívül felvidított a tudat, hogy újra remek társaságom lesz a mostani hónapokra.
- Ha megengedi Hercegnő, most mennem kell. Nagyon örülök, hogy újra itt van közöttünk. Nemsokára látjuk egymást.
Aztán bókolt egyet és visszament takarítani.

Boldogan dúdolgatva szökdécseltem fölfelé a szobámba. Egy páran hülyének nézhettek, de nem túlzottan érdekelt. A mai napom semmi nem ronthatja el. Éppen ugrottam volna az ágyamra, mikor megláttam el levelet, ismét a családunk pecsétjével. Reszketni kezdett a kezem... Újabb levelek, de az egyetlen aki  ezt kézbesíthette, Jess lehetett. Az első levelet is ő adta át. Vettem egy hatalmas levegőt, aztán feltörtem és kivettem a levelet.
Drága Beatrice!
Ezt a levelet mikor olvasod, már a Képzőn leszel, én pedig halott. Most még fogalmad sincsen, milyen élet áll előtted és azt sem, hogy milyem volt még a születésed előtt. Vannak dolgok, amiket nem mondhatok el neked, de most itt az ideje. Végig abban a hitben éltél, hogy nincsen testvéred, de van. Édesanyád és édesapád azt akarta ne tudd meg, de úgy gondoltam, jobb ha tudod. Azt hiszem emlékszel Ashwood hercegre. Ashwood király és édesanyád között, több volt mint azt gondolod. William herceg, a testvéred Beatrice. Tudom, rendkívül furcsa, de ő sem tud róla. Remélem egy napon, csodálatos királynő lesz belőled kedves unokám.
Szeretlek, nagypapa.
Levegőhöz kapkodtam... Ez nem lehet, ennek hamisnak kell lennie. William nem lehet a testvérem, ez lehetetlen! William... Ő nem a testvérem, ő a szerelmem, az életem! Hogy tudnék így ránézni most, hogy tudom mi az igazság? Szörnyen ideges lettem... Felpattantam, bevágtam magam után az ajtót és rohantam William-hez. Nem érdekelz, hogy edzése van, most amúgy is a drága, ártatlan orosz hercegnő van soron. Magyarázatot fogok követelni. Most azonnal.

Amint beértem, automatikusan félrelöktem Mary-t William elől és kisírt szemekkel bámultam az egyetlen emberre, akit valaha igazán szerettem.
- Te szajha nem látod, hogy éppen edzek?
Nem érdekelt nagyon, milyen büntetést kapok érte. Eszembe jutottak a mozdulatok, amiket Will tanított, majd levágtam Mary-t a földre.
- Nem vagyok szajha és kérlek, ne nevezz így többet.
Megvártam még ez a tuskó kimegy és William kezébe nyomtam a lapot. Elkezdte olvasni és mikor elért ahoz a részhez, rámnézett.
- Ez...
- Tudom, én is ezt mondtam.
Lehuppantam a matracra és eltakartam a szememet.
- Beatrice, mit csináljunk most?
- Nem tudom... - dünnyögtem. - Ássuk el magunkat.
- Az nem megoldás, attól még testvérek leszünk!
- Olyan rossz, hogy ezt így mondod... - biggyesztettem le a szám.
- Figyelj, ennek kicsit utána kéne járnunk. Lehet, hogy rosszul tudják. Még csak nem is hasonlítunk!
- Az öreg nem hiszem, hogy hazudott volna. Azzal nem szórakozik, ami velem történik.
- Mindenesetre, utána fogunk nézni. Addig pedig, nem vagyok hajlandó hinni egy papírnak. Szeretlek Bea, ez van. Ez igaz, mert én mondom. Így vagy úgy, de szeretni foglak.
- Ohh Wil....
Odabújtam hozzá és próbáltam visszagondolni, milyen volt így állni vele akkor, mikor még nem volt ilyen problémánk. Nem akartam elengedni... Most nem.

11. Rész. - Csak az enyém.

Tegnap még apró karcolásoknak tűntek... De most, iszonyúan gennyesek és csúnyák. Van egy olyan érzésem, Daniellának nem csak ennyi volt, mert nekem is még lett volna egy pár feladatom, csak annyira makacs vagyok, hogy bánja a halál mennyi volt még hátra, akkor sem csináltam volna meg. Kezdem hiányolni a táncot... Bár igaz, nem sokáig van már ez a komolyság. Egy hónap múlva, kezdhetjük a szabadidős tevékenységeket. Nehezen kikászálódtam az ágyamból, majd bementem a fürdőbe lefertőtleníteni a sebeimet. Edzésem lenne 10 perc múlva William-vel, de én meg a fénysebességem, 2 perc alatt leérünk. William egy matracon ült az edzőteremben és bámult a semmibe.
- Jó reggelt elvtárs, hogy vagy?
Will rámnézett, aztán vissza a semmibe.
- Amm... Minden rendben? - ültem le mellé.
- Daniella meghalt.
Egy pillanatra csak azt hittem, hogy viccel. De nem... A komoly tekintete mindent elárult. Hírtelen sírhatnékom támadt... Hiszen, még csak egy 17 éves lány volt. Györcsbe rándult a gyomrom és arra gondoltam, hogy ezt velem is megtehették volna.
- Hogy... Hogy történt?
- Tegnap a büntetésén eléggé megdolgoztatták szegényt... Nem tudtunk mit tenni, az ajtó előtt álltunk Grow testőrrel és hallgattuk, ahogyan Mrs. Urh kínozza... Próbáltuk meggyőzni, hogy ne veszítsünk el embert az első napon, de ő nem hallgatott ránk. El-t senki nem kezelhette le. Az ágyában feküdt nyöszörögve és felszökött a láza. Belehalt a fájdalomba...
Azt tudtam, hogy Mrs. Urh egy utolsó bunkó alak... De, hogy egy hercegnővel így bánjon, az azért tényleg kegyetlenség. Emlékszem, apám hátán is voltak ilyen sebek, de soha nem beszélt róla különösebben, hol szerezte őket.
- Ez kegyetlenség... Mennyit szenvedhetett szegény. Esküszöm ha én leszek a királynő, az első dolgom Mrs. Urh lesz. Majd figyeld meg!
William elmosolyodott, majd megrázta a fejét.
- Most mi van? - kérdeztem felháborodottan.
- Az, hogy mennyire magabiztos vagy. Ennyire tudod, hogy te leszel a királynő? Eddig nem akartad.
Most, hogy mondja, igaza van. Kezdem látni az uralom pozitív oldalait is, ami eléggé nagy szó.
- Hát... Egyszer valakinek át kell vennie a trónt. Tudsz valamit az őrzőkről?
- Az Alfák nagyon durvák a mostani fázisban... De úgy tudom, Jessicának semmi baja. Volt egy büntetése, de ennyi.
Örültem, hogy legalább Jess-nek nincsen baja. Nem is tudom, mi lenne velem nélküle. Igaz, most sincs mellettem de a tudat, hogy itt van a palotában, megnyugtat.
- Köszönöm, hogy mindig mindennek utána nézel elvtárs.
Puszit nyomtam az arcára, aztán felálltam.
- Nos, megyünk edzeni? - erőltettem mosolyt az arcomra.
- Persze. Menjünk.

- Tudod... Kezdem azt hinni, hogy te, nem szeretsz engem.
A padlón feküdtem és úgy éreztem magam, mint egy rehabos csiga.
- De, nagyon szeretlek. Te kérted, hogy edzünk, tessék.
- Pontosan, azt kértem edzünk, nem azt hogy taposs el.
Will felnevetett és segített felállni. Minden csontom ropogott, szerintem a vesém is a szívem helyére került.
- Tudsz nekem még valami újat mutatni? - kérdeztem.
- Hű, Beatrice. Te aztán tényleg bátor vagy. A tanároddal flörtölsz?
- Nagyon vicces vagy, de amikor a tanárom le akart fektetni, nem ezt mondta. - kacsintottam.
- Hé, te vágtad a fejemhez a pólód és kezdted el kifelé gombolni a nadrágodat! - mutatott rám.
- De elutasítottál? Nem. Ez esetben haha, nyertem a pert, kiskorú bántalmazása miatt. Én csak egy hülye tini vagyok, ne feledd.
- Jaj, persze. Ilyenkor már játsod a hülye tinit.
Odamentem hozzá és fulladozva a nevetéstől, de adtam neki egy puszit a szájára.
- Wow, emberek. Tényleg örüljetek, hogy Beatrice után mindig én vagyok. - mondta Any.
Már megint... Ezt nem hiszem el, de komolyan.
- Ba**d meg...
- Mit mondtál? - fordult vissza felém Will nevetve.
- Fogd be elvtárs, mert leütlek és eláslak valahol az erdőben!
- Nyugodjatok meg, én senkinek nem fogom elmondani, viszont magyarázatot követelek. Mi a büdös franc folyik köztetek?
És én szépen az elejéről elkezdtem magyarázni, mióta is vagyunk mi ennyire puszipajtások William-vel. Elmondtam neki mindent... Tényleg MINDENT.
- Szóval... 6 évvel öregebb pasassal kavarsz, nem tud róla senki, hülyék vagytok és látott fehérneműben?
- Komolyan, csak ezeket jegyezted meg? - kérdezte tőle Will.
- Nem, csak most a fontosabb dolgokat soroltam fel.

Az edzés után, rohantam etikett órára. Így is majdnem elkéstem. Megint a királyi családokról volt szó, amiből esküszöm már elegem van. Még kiskoromban a fejembe vésték azt is, hogy America Schreave-nek mikor nőtt ki az első foga... Komolyan mondom, nem viccelek. Mindenkiről tudni kell mindent. Akkor már elkezdtem odafigyelni, mikor a családomról volt szó.
- Az Ezequiel királyi családból mint azt midenki tudja, Beazrice Ezequiel maradt az egyetlen, aki ennek a palotának, jövőbeli királynője ha elvégzi a Képzőt.
- Elnézést Mrs. Urh, de mi van, ha én esetleg hozzámegyek William herceghez? Akkor én leszek itt a királynő, ugye?
Alig bírtam ki, hogy ne röhögjem el magam. Egy széles mosolyt, viszont megengedtem magamnak.

- Valami baj van, Lady Bearice? - kérdezte Mrs. Urh.

- Nem. De most elmondok szépen valamit itt, midenki előtt. Ez a palota, az ENYÉM. Még akkor is az enyém, ha nem az eyém és akkor is az enyém, ha az enyém. Ez a trón, ENGEM illet, senki mást. Ha hozzámész William herceghez ha nem, itt ÉN leszek a királynő miután elvégeztem a Királynő Képzőt. Ennyi lenne, köszönöm.

10 Rész - Az első gyakorlat.

Elég furcsa álmom volt... A kertben szaladtam a rózsabokrok között és hangosan nevettem. Menekültem valaki elől... Ez a valki pedig William volt. Arra lettem figyelmes, hogy Any lökdös.
- Beatrice, kapcsold már ki a rohadt órádat! - szólt rám.
Én semmit nem szólva kikapcsoltam és lehúztam róla a takarót.
- Ébresztő van, ma lesz az első gyakorlat. Igyekezni kell.
Any csukott szemekkel elindult a fürdőszobába és neki is ment az ajtónak.
- Tudod... Egyszerűbb lenne ha kinyitnád a szemed Any.
- Pofa be!
Felkaptuk az edzős cuccainkat és már rohantunk is lefelé a kertbe, ahol a többiek vártak ránk.
- Most, hogy mindenki megérkezett, bele is kezdek. - mondta Mrs. Urh. - Az első feladatuk az lesz, hogy gyaloglás nélkül kerüljék meg az erdőt. A végén várni fogja önöket Ashwood herceg. Ha valaki úgy gondolja ez nem menne neki, akkor az most mondja meg.
Svájc hercegnője, Daniella volt az egyetlen aki felnyújtotta.
- Nos, Daniella hercegnő... Úgy gondolja, ez nem menne önnek?
- Hát... Nem hinném...
Mrs. Urh odament Daniella-hoz és komolyan belenézett a szemébe. Volt egy olyan érzésem, hogy ennek nem lesz jó vége...
- Rendben. Akkor menjen kérem Grow testőrrel.
Grow-ra néztem és láttam rajta, hogy valami nincs rendben. Félt és nem akarta megtenni azt, ami most fog következni... Elhessegettem ezeket a gondolatokat és elindultam Anyvel nyújtani.
- Szerinted mit akarnak majd El-el...? - kérdezte.
- Fogalmam sincs... De biztos, hogy nem gumicukorral fogják tömni...
Csöndben folytattuk tovább a nyújtást és én pedig elgondolkoztam azon, mibe is keveredtem bele.
- Rendben hölgyeim, kezdhetjük. Tudják mi a feladatuk, induljanak.

20 perce futottunk... Én eléggé jól bírtam, de Any egy kicsit lemaradt. Az orosz hercegnő, Samantha volt leghátul és nagyon rosszul nézett ki. Hatalmas koppanást hallottam a hátam mögül, ezért hátranéztem. Sam hercegnő hevert a földön... Lelassítottam, hogy fel tudjam mérni a helyzetet. Kétlem, hogy bíni fogja tovább. Mindenki elfutott mellette... Nem bírtam nézni. Engem mindig arra neveltek, hogy ott legyek, ha segíteni kell. Nem hagyhatom itt... Vettem egy nagy levegőt és megálltam. Visszaszaladtam Sam-hez, hogy megnézzem nem e esett komolyabb baja. Any is visszafordult és segített felhúzni Sam-et a földről.
- Minden rendben Sam?!
- Nem... Nem bírom.. - dadogta.
Gyors ötlet kellett... Ha Any is ittmarad velünk, biztos vagyok benne, hogy hatalmas büntetést kap.
- Any, te érd utól a többieket. Ha nem mész utánuk, nagyon nagy baj lesz...
- Na de... Bea nem hagyhatlak itt!
- Azt mondtam, hogy indulj! Mi is menni fogunk!
Any még egy utolsó pillantást vetett felénk, majd gyorsan a többiek után futott.
- Nem... Nem kéne...
- Hagyd, Sam. Lassan elindulunk mi is rendben?
Sam csak bólogatott, aztán elindultunk.

Nem tudom meddig gyalogolhattunk így, mikor megláttam William-et... Szinte már húztam Samanthát. Will gyorsan idejött hozzám és átvette Sam-et.
- Beatriz hercegnő, jól van?
Nagyon elfáradtam és alig kaptam levegőt... Biccentettem egyet és leültem. Samanthát átvették a lányok, én pedig ott maradtam William-vel kettesben.
- Ugye tudod, hogy hatalmas hibát követtél el? - kérdezte.
Felnevettem, majd a szemébe néztem.
- Azzal, hogy nem hagytam ott a semmi közepén?! Azzal aztán tényleg hatalmas hibát követtem el.
- Beatrice, ez nem a szeretet szolgálat, értsd már meg! Ez egy komoly kiképzés érted?! Itt nincs az, hogy most te leállsz és vége! Ha megállsz....
- Megállni lúzerség! - kiabáltam. - Te otthagytad volna? Ott tudtad volna hagyni?! Engem nem erre neveltek William! Én nem tudom csak a saját érdekemet nézni!
Will magához húzott és erősen megcsókolt. Pár másodperc után elhúzódótt és karjai közé zárt.
- Csodállak te lány... Érted? El sem hiszem miket vállalsz te magadra... Ha tehetném, hogy nem küldelek vissza a palotába, megtenném de...
Lábujjhegyre álltam és megpusziltam az orrát.
- Tudom, hogy csak a munkádat végzed. El fogom fogadni a büntetésemet.
- Beatriz, retteetesen szenvedni fogsz... - könnyezett be.
- Ne. - bújtam oda hozzá. - Ne kezd. A kötelességemet végzem.

Futva mentem vissza a palotába. Az biztos, hogy fogytam de eléggé rendesen... Mrs. Urh már ott várt a kapuban Grow-val.
- Nahát, Lady Beatrice. Ugye tudja, mekkora bajban van?
A szememet forgatva elindultam befelé.
- Maga hová megy?
- A büntetésem gondolom, hogy nem a palota előtt lesz. Szóval... Vennék kérem a fáradtságot és elindulnánk a kínzásra?
Grow mögöttem sétált, de még így is hallottam, ahogyan nevet. Ez egy kicsit felvidított... Egy olyan részére mentünk a hátsóudvarnak, amit még soha nem láttam. Tele volt olyan eszközökkel, amiket régebben használtak kínzásra.... Ezek szerint, tényleg nem viccelt William, amikor azt mondta szenvedni fogok? Lelassítottam, hogy tudjak pár szót váltani Grow-val.
- Hé... Ugye nem akartok...? - súgtam oda.
Ő csak megrázta a fejét és továbbmentünk. Megálltunk egy szögesdróttal teli pálya mellett. Ezek katonákat akarnak képezni?!
- Lady Beatrice, az első feladata ez a pálya. Még van egy pár, nyugodjon meg. Nekem most ek kell mennem, de Grow testőr itt marad magával és felügyeli.
Megvártuk még Mrs. Urh elmegy, majd Grow elmagyarázta mit kell tennem. Ezt a pályát, 5 perc alatt kellett teljesítenem. Ha nem sikerül, újra kell kezdenem. Remek...
- Beatrice, hidd el, hogy én nem ezt akarom... Nem tehetek róla.
- Tudom Grow. Meg fogom csinálni.
- Rendben. Akkor indulhatsz. Elindítom a stoppert... Mehetsz!
Elkezdtem kúszni a szögesdrótok között. 1 perc telt el, de már a karom tele volt karcolásokkal és az arcom is tiszta sár...
- Gyerünk Beatrice, még van 3 perced! Sikerülni fog! - kiáltotta.
Sikerülni fog... Meg tudom csinálni! Már a háromnegyedénél jártam és a lábam is felkarcolódott. De nem, nem szabad ilyenekre gondolni! Menni fog!
- 2 perc Beatrice!
Nemsokára kint leszek. Tudom!
- 1 perc!
Már láttam a kiutat... Sikerülni fog!
- 10, 9, 8, 7, 6, 5, 4, 3, 2, 1.....
ÉS KINT VOLTAM! Tudtam, hogy menni fog! Grow idejött, hogy segítsen felállni.
- Beatrice, ez nagyon király volt! Szuper voltál!
Nevetve felálltam és Grow nyakába ugrottam.
- Lady Beatrice, minek örül ennyire? - kérdezte Mrs. Urh.
Kifejezetten örültem neki, de komolyan. Odasétáltam elé és az arcába mosolyogtam.
- Köszönöm, hogy nem hitt bennem. De mint látja, sikerült. Ha most megengedi, felmennék a szobámba.

9. Rész - A képző kezdete.

Reggel arra keltem, hogy lehúzzák rólam a takarót.
- Ébresztő Beatrice, elkésünk.
Kinyitottam a szemem és William hajolt fölém.
- Ismerős helyzet, nem gondolod Will?
Elmosolyodott, majd a számra tapasztotta az övét. Hatalmas bánatomra, csak pár másodpercig tartott.
- Na, mostmár tényleg mozgás. Nem hiszem, hogy így szeretnél jönni. - mutatott rám.
Szóval igen, egy fehért melltartó volt rajtam és egy fehér bugyi. Szuper... Fel is pattantam és beszaladtam a fürdőszobába, felkapni a kiképzős cuccomat, ami egy fekete atléta, fekete térdnadrág volt, fekete sportcipővel. Tiszta fekete... Inkább az élénkebb színeket szeretem, de ahogy belenéztem a tükörbe, a sötét hajam miatt és a szemem miatt is, kifejezetten szexi voltam feketében. Azt hiszem, még Williamnek is feltűnt. Úgy nézett, mint aki még sosem látott embert.
- Ennyire rossz? - kérdeztem.
- Szó sincs róla. - csóválta a fejét.
A szememet forgatva megragadtam a karját és kihúztam az ajtón. Két percünk volt leérni az aulába, úgyhogy meglesz a ma reggeli futásom. Éppen időben érkeztünk, Mrs. Urh is pontosan akkor jött. Rajtam kívül sok hercegnő volt itt... Mindenki ide utazott, mivel ebben az évben itt tartják a Királynő Képzőt. Anyt felismertem, az olasz hercegnőt. Régen nagyon sokat játszottunk együtt. Meglátott és rámmosolygott. Kifejezetten örültem neki, hogy nem kell majd idegenek között lennem.
- Hölgyeim és William. - biccentett Mrs. Urh Will felé.
Ő volt az egyetlen férfi közöttünk, mindegyik lánynak csorgott a nyála. Esküszöm kellett volna valami rongy...
- Szeretném ha tudnák, mivel állnak szemben a következő hónapokban.  Maguk mind a trónra készülnek fel. Királynők lesznek. Ashwood herceg fogja önöket edzeni.
- Ha megengedik... - szólt közbe Will. - Herceg vagyok igen, de itt a tanáruk. Kérem tekintsenek rám jó szemmel.
- Rossz szemmel jobban élvezném a helyzetet. - mondta orosz akcentussal Mary.
Esküszöm egy pillanatra azt hittem, hogy megütöm... Aztán végignéztem a lányokon és visszafogtam magam. Mind csont és bőr volt. Újoncok... Én már nyakig benne voltam 6 éves korom óta, mert Jessica mindig verekedett velem. Nem mintha nagyon megvert volna, de megtanított az önvédelemre. Nekem ez már csak ismétlés lesz...
- Lehet, hogy jobb lenne Lady Mary és nem szeretném megbántani, de a szívem már foglalt.
Alig tudtam leplezni a nevetésem, mivel a szíve az enyém volt.
- Elég! Ez nem intim est Lady Mary! Visszatérve... 4 hónapig kiképzés van. Aztán a következő 4 hónap, mind gyakorlat. Remélem felkészültek rá testileg és lelkileg is. Az első edzés ma lesz és az első ember, Lady Beatrice?
- Tessék? - vettem le a szemem Williamről.
- Nahát, Lady Beatrice... Hol jár az esze?
- Mrs. Urh, mi mit csináljunk? - kérdezte Any.
Hálás voltam neki, amiért elterelte a figyelmet rólam.
- Kérem önök fáradjanak az udvarra, ott mondják tovább mit kell tenniük. Most pedig, mindenki menjen, amerre kell.

- Au! Miért kell ilyen erősen?
- Azt hiszed az ellenségeid kímélni fognak?
- Remélem...
William felém nyújtotta a kezét, hogy segítsen felállni, én pedig megragadtam és lerántottam a földre.
- Beatrice hercegnő 1, Ashwood herceg 0. - kacsintottam.
- Jó beismerem, ezt megnyerted.
Felálltam és elindultam az öltöző felé. William ekkor utánam futott és szépen megint levágott a földre.
- Ismétlem, AU!
- Akkor sem fognak kímélni. - mondta.

Odamentem, megpusziltam és megöleltem.

- De te itt leszel, hogy megvédj. - mondtam.

William megcsókolt és nekinyomott a falnak.

- Szerencséd, hogy én vagyok soron Beatrice.... - mondta Any. 

Azonnal elhúzódtam Willtől és ijedt szemekkel bámultam Anyt. 

- Nyugodj meg Beatrice. Senkinek nem mondom el. - mosolygott. 

William biccentett egyet felénk, majd bement az öltözőbe. 

- Any én...

- Ne, ne magyarázkodj. Tisztán láttam, mi történt. Nem fogom elmondani senkinek. Emlékszel mit fogadtunk meg, mikor kicsik voltunk?

Az volt ebben a legfurább, hogy pontosan emlékeztem rá. Éppen a kertben játszottunk a kiskutyámmal és Any beleesett a tóba. Én utána ugrottam és kihúztam a vízből. Nem sírt és még csak nem is félt. Nevetve átölelt és azt mondta: 

- Itt ebben a pillanatban esküszöm neked, hogy mindig barátok leszünk, bárhol is leszel, bármit is fogsz csinálni. A barátok kitartanak egymás mellett és minden titkot megtartanak egymás között. 

- Any, akkor még nagyon kicsik voltunk... Azt hittem, már nem is emlékszel rám.

- Mikor eltűntél, rengetegt sírtam. Aztán... Én lettem a trónörökös. Most pedig... Te is itt vagy. Sosem felejtek el barátnőt.

Odaléptem, átöleltem és olyat tettem amit csak Jessica vállán szoktam, elkezdtem sírni. Minden bajom volt... Will, a Képző, a trón, a királyság... Elegem lett és Jessica most a 2. fázisban van az őrzők csoportjában. Nincs senkim... William sem lehet itt majd mindig nekem. Most csak Anyre számíthatok.

- Nyugodj meg Bea, semmi gond. Ne aggódj. Mit gondolsz... Csajos est edzés után? 

- Az jó lenne... - mosolyodtam el. 

Any rámkacsintott, majd bement Will után, hogy őt is megnyugtassa.

Este 9 körül megérkezett Any a szobámba. Egy nagy lila folt volt a karján és a szeme alatt is.

- Jézusom, veled mi történt? Verekedtél egy Alfával?

- Nem, dehogy. Ashwood herceg kicsit ideges volt aztán... 

- William bevert neked egyet?! - kérdeztem.

- Nem, ez edzés volt. Amit te azért nem kaptál, mert el voltatok foglalva. 

- Kösz... - nevettem. - William és köztem, csak...

- Ne mondd, hogy csak barátság van! A barátok nem nyalják egymást! - dőlt le az ágyamra.

Én csak hozzávágtam egy párnát és lelöktem az ágyamról. El is felejtettem, milyen hülyeségeket műveltünk. Egyszer sütit akartunk sütni, de azt hiszem lehettünk vagy 9 évesek. Kicsit több élesztőt használtunk a kelleténél és hát... 2 napig szobafogságban voltunk Anyvel. A szerencsénk az volt, hogy a szobánk egymás mellett volt és az ablakon keresztül közlekedtünk.

- Na jó most, hogy lelöktél mit kezdjünk magunkal? 

- Szerintem.... Csináljunk sütit. 

- Szakács könyvből légyszíves... Most komolyan. Nem akarok megint 2 napig szobafogságban lenni! 

Ezek szerint, még mindig emlékszik rá. Jó érzés mikor tudod, hogy van egy barátod aki itt van melletted...

8. Rész - Vissza a palotába.

Hát igen... Újra itthon. Minden rossz és jó, most feltört. Apa levele, anya utolsó szavai... A palota semmit nem változott. Minden ugyan olyan, mint amikor itthagytuk Jessicával.

Eszméletlenül gyönyörű. Tudom, fel akarjátok tenni azt a kérdést: Te hülye, komolyan egy ilyen csodálatos helyről menekültél el? Igen, ha tudni akarjátok, tényleg innen jöttem el. A csarnokban rohangáltak a szobalányok és az őrök. Mennyi ismerős arc... Senki nem vett észre eddig, de én nagyon sokmindenkit felismertem. Ott van például a szobalányom édesanyja, Mrs. Rebel. Mindig sütivel tömött volna... Mary-t is felismertem, anya volt szobalányát. Hihetetlen, mennyire nem változott itt semmi. Olyan, mintha el sem mentem volna. Kellett egy kis idő, hogy észrevegyem, Eric herceg igyekszik felénk kiabálva Jessica nevét. Jess is elkezdett szaladni és Eric nyakába vetette magát. Nem is emlékszem, mikor látták egymást utóljára. Ezek ketten, olyanok mint két tök. Hülyék, de erősek és magabiztosak. Végül Eric hozzám is idejött és átölelt jó szorosan.

- Beatrice, el sem tudod képzelni, mennyire hiányoztál.

Amióta csak az eszemet tudom, szerelmes volt belém. Helyes volt, nagyon is. De nekem nem érte dobog a szívem... Elhúzódtam Eric-től és Jessicához fordultam.

- Jut eszembe, meg kéne keresnem William-et!

- William herceget keresed? Oktató órája van, felkészítik a trónra. - mutatott Eric a terem felé. 

Egy mosollyal megköszöntem, majd elindultam Willhez. Beviharzottam a terembe és szembe találtam magam egykori tanárommal, Mr. Even-el, aki széles mosolyt vetett rám.

- Nahát, mi ez a kellemes meglepetés? Nekem senki nem szólt, hogy ma vendégünk is lesz. Beatriz hercegnő, csoda, hogy óhajt ellátogatni a palotába 2 év után. Ez nagyon megtisztelő.

Éreztem, ahogy egyre jobban vörösödik az arcom. 

- Én is üdvözlöm Mr. Even. - bókoltam.

- Ugyan már, ne bókolgasson itt nekem. Üljön csak le nyugodtan William herceg mellé.

Tudtam, hogy valami nem jó. Készül valamire... Csak bár tudnám mire. Leültem Will mellé és hallgattam, ahogyan Mr. Even magyaráz. Bár, szinte semmit nem értettem, mivel végig Williamet figyeltem. Nem volt mérges, sem szomorú. Inkább meglepődött és összezavarodott.

- Beatrice hercegnő, kérem ideállna az osztály elé és elmondaná, mit tapasztalt odakint?

Tudtam! Tudtam, hogy készül valamire. Kisétáltam a tanári asztal mellé és az osztállyal kellett szembenéznem. Régen, midenki tisztelt itt. Most is megjelent egy-két emberen a félelem, de nem olyan erős mint régen.

- Meséljen kérem. - intett a tanárúr.

- Mit kéne elmesélnem?

- Merre járt, kikkel találkozott, ilyeneket.

- Sokfelé jártam. Voltam Hollandiában, az USA-ban, Dél - Amerikában, szóval minden felé. - húztam fel a vállam.

- Nem botlottak bele az Alfákba?

- De, egyszer igen. Majdnem el is kaptak...

Mr. Even ekkor felnevetett, de nem neveztem volna annak. Inkább horkantás, köhögés, fuldoklás... 

- Ez értelmetlen kérdés volt, mert akkor most nem beszélgetnénk itt. - mondta.

Legszívesebben már rég ordítoznék, de ez a palota. 

- Valószínű. - válaszoltam.

Mikor már elindultam volna kifelé, utánam szólt.

- Ugye tudja, hogy indulnia kell a Királynő Képzőn?

Megtorpantam. A Királynő Képző, a világ legrosszabb dolga. Így most cukinak hangzik és vidámságnak, de egyébként könyörtelen edzés. Fura dolog, ha a királynőket arra tanítják, verjen be egyet valakinek, ha nincs körülötte senki és bajban van. Pedig itt pontosan ezt tanítják. Kemény 2 hónap... Tele küzdelmekkel, gyakorlatok kint terepen. Anya is volt a Képzőn. Erős volt, az biztos. Mind a Királynő Képző miatt. 

- Menjen fel az emeletre, keresse meg Grower palotaőrt. Ő elvezeti az adott helyre.

Majdnem visszaszóltam, hogy ismerem a palotát mint a tenyeremet, de inkább nem mondtam semmit. 

A lépcső felé vettem az irányt, Grower palotaőr felé, akit pár perc kutakodás után meg is találtam.

- Felség. - hajolt meg.

- Jaj Grow, ne most akard ezt eljátszani.

Odaléptem hozzá és átöleltem. Grower egy régi barátom és apának is ő segített leginkább. 

- Hogy vagy kislány? Azt hittem, soha többet nem jössz vissza. 

- Én is azt hittem, de most itt vagyok. - mosolyodtam el. - Segítség kéne. Azt mondták, te el tudsz igazítani, kihez kell menni ilyenkor.

- A Királynő Képző?

- Igen.

- Egy emelettel feljebb, keresd meg Mrs. Urh irodáját. Vagy elkísérjelek?

- Jól jönne egy testőr. - kacsintottam.

Mrs. Urh irodája előtt megálltunk és Grow még egyszer meghajolt.

- Örülök, hogy újra köztün van felség. Vigyázzon, Mrs. Urh ma eléggé haragos.

Szuper. Nem elég nekem a palota, még ez is?

- Mondtam, hogy ne csináld ezt!

De ő ügyet sem vetve rám, nevetve visszament az őrhelyére. Bekopogtam az irodába és egy szobalány nyitott ajtót, akit szintén ismertem.

- Szia Sally. - mosolyogtam.

Kitágult szemekkel bámult, gondolom nem rám számított. Sőt... Egyáltalán nem számított rám.

- Fe... Fels... Felség... - dadogta.

- Ugyan már, semmi felség. Beatrice, csak Beatrice.

Gyorsan bókolt egyet, majd el is szaladt.

- Beatrice hercegnő, maga az? - szólt ki nekem Mrs. Urh.

Beléptem az irodába és az első dolog amire figyelmes lettem az volt, hogy eltűntek a cicás képek. Azt tudni kell Mrs. Urh-ról, hogy imádja a macskákat. Régen tele volt vele az irodája.

- Jó napot. - bókoltam.

- Üljön le! 

Kedves fogadtatás... Leültem és vártam a szép hosszú beszédet.

- Szóval, Királynő Képző. Tudja mivel jár, ugye? 

- Igen, tudom. Tisztában vagyok vele.

- Örülök. Holnap kezdhet is. 

- Tessék?!

- Jól hallotta. Ha át akarja venni a trónt, akkor minél hamarabb. 

Magyarán szólva, az életem holnaptól romokban fog heverni. Egy félmosollyal felálltam és elhagytam az irodát. Nem hiszem el... Nem hiszem el, hogy ezt teszik velem. Ma jöttem meg, de holnap már a képzőn leszek. 

7. Rész - Hülyeséget művelek... Part 2

William rám nézett és kérdő pillantást vetett felém.
- Beatrice... Most... Mit csinálsz?
Mosolyra húztam a szám és elkezdtem kifelé gombolni a nadrágomat.
- Ez az amit akartunk nem elvtárs?
- De igen, de ez.... Azta.
Tudom mit gondolhat most. De egyáltalán nem érdekelt. Odasétáltam, leszedtem róla a pólót és erősen megcsókoltam.

Csak sodródtunk az árral és hagytam hogy vezessen. Váratlanul kopogás szakította meg a dolgokat. Esküszöm életem legfontosabb pillanatát készültem elkövetni, erre kopognak. Gyorsan visszaöltöztünk és én leültem a fotelba, hogy úgy tűnjön semmi olyan illegális dolgot nem tettünk. Will kinyitotta az ajtót és egy nő lépett be rajta. Olyan cseszettül öregnek tűnt, hogy esküszöm már nyudíjban kellett volna lennie. Vagy a föld alatt. Csak beszélt és beszélt (De természetesen portugálul), én meg alig értettem mit mond. Aztán meglátott engem és rögtön abba is hagyta.
- Ön Ms. Ally Hamilton igaz?
- Szolgálatára. - biccentettem.
Rámosolygott Williamra, majd rám.
- Jó választás Mr. Ashwood herceg. 
Akkorára nyílt a szemem, hogy majdnem kiugrott a heyéről.
- Maga.... - dadogtam.
- Mit gondolt Lady Ezequiel hercegnő? Azt hitte csak úgy hagyom elmenni?
Aztán rájöttem. Ő apu egyik tanácsadója volt... Mrs. Dashwood.
- És? Mit akar tenni? Vissza fog paterolni a palotába?
Felnevetett és leült velem szemben a kanapéra.
- Nem fogom csak ilyen egyszerűen visszavinni. Fogalma sincs, mennyire rossz a helyzet.
- Minek jött ide, ha senkit nem akar elvinni? - vágott közbe William is.
Mrs. Dashwood újra felnevetett. Élvezte a helyzetet, de számomra nem volt annyira vicces.
- Csak eljöttel felhívni a figyelmeteket arra, hogy mi történik a palotában. Amióta Beatriz hercegnő szülei meghaltak, neki kellett volna átvenni a trónt. Vannak egyéb lehetőségek. Ha Ashwood herceg foglalná el a trónt, akár meg is mentheti Beatriz hercegnőt. Valakinek vissza kell jönnie a palotába. Egyre rosszabbodik a helyzet, az emberek félnek és aggódnak. Mi nem vehetjük át az uralmat, nem tartozunk a királyi családba. Vagy neked Beatriz hercegnő, vagy neked William herceg, de vissza kell, hogy jöjjön valaki.
Williamet tanulmányoztam... Fogalmam sem volt arról, mi járhat a fejében. Csak bámult előre és egy szót sem szólt.
- És ha mi nem akarunk visszamenni? - kérdeztem végül.
- Akkor az országnak annyi a maguk hibájából.
Na jó, ez engem is megrázott. Nem akarom, hogy az országom szétessen a mi hibánkból. Cselekednünk kell. Mikor meg akartam szólalni, Will felállt és Mrs. Dashwood felé fordult.
- Én magával megyek. Elfoglalom a helyem a trónon, csak Beatricet ne bántsák. Inkább megyek én.
- Ezt nem teheted! - kiáltottam.
- De, tehetem! Te itt maradsz és folytatod a tanulmányaidat. Éled a normális életed, én pedig irányítom az országot.
Teljesen le voltam döbbenve... Eddig nem jutott eszébe, csak most, mikor már kezdek szerelmes lenni?
- Jobb lesz, ha most beszélgetnek egyet. Én kint fogok várni.
Megvártuk még Mrs. Dashwood kimegy és azonnal belekezdtem.
- Komolyan?! Itt akarsz hagyni? Most, mikor már szerelmes lettem?
- Mindenki hoz áldozatot Beatrice.
- 10 percel ezelőtt nem ezt mondtad.

Will sóhajtott egyet, közelebb lépett és megcsókolta a homlokomat.

- Én csak téged akarlak védeni Beatrice, értsd meg. Inkább megyek én, mint te. Tudom mennyire nem akarod. Én 24 éves vagyok, elég felnőtt a dologhoz.

- Azt akarod ezzel mondani, jogy én nem vagyok elég jó hozzá?

- Ezt egy szóval sem mondtam! Én csak azt akarom, hogy boldog legyél.

- De nélküled én nem vagyok az elvtárs. Mit kezdek én nélküled? Mi lesz a táncal?

- Kapkodni fognak érted Bea. Olyan lapot csináltam neked, hogy teljesen biztos vagyok benne amint megmutatom egy bizonyos valakinek, már fel is leszel véve. Folytatnod kell az utadat.

Egy utolsó forró csókot nyomott a számra, majd kisétált. Nem akartam sírni. De megtettem. Mindent kiengedtem, nem akartam elveszíteni. Most nem.

Rosszul voltam. Kínzott a gondolat, hogy egy percre is eltávolodhatok tőle. Képtelen voltam elviselni.

Lassú léptekkel mentem vissza a szobámba. Kisírt szemekkel a párnámba fúrtam a fejem.

- Na, ez valami rossz. Mi a ba Bea? - kérdezte Jess.

- Semmi. - beszéltem a párnába.

- Beatrice ha a párnának dumálsz, nem fogom érteni.

Felemeltem a fejem és átfordultam a másik oldalamra.

- William elment. A palotába.

-Hogy mi?!

- Igen... Jól hallottad. Át akarja venni a trónt.

- Nos, ez jó hír, nem kell királynőnek lenned. De rossz hír is, mert elvesztettél egy fontos embert az életedből.

- Holnap elmegyek a palotába. - jelentettem ki határozottan.

- Tessék?!

- Vissza fogok menni. Elfoglalom becses helyemet a trónon, mint Beatrice Ezequiel királynő.

7. Rész - Hülyeséget művelek...

Egy fél órával azután, hogy nekimentem Mel-nek, Emma igazgatónő kéretett az irodájába. Tisztában voltam a tettem súlyával. A baj az egésszel csak annyi volt, hogy ez nem én voltam... Én akkor sem ütnék meg senkit ha kellene. Elment az eszem... Az irodában már ott várt Will, Emma igazgatónő és Mel is feldagadt szemmel. Egy szót sem szólva leültem és vártam, hogy megkapjam a büntetésem.
- Nos, Ally... - kezdett bele Emma. - Mind tudjuk, miért vannak itt. Elmesélnék pontosan mi is történt?
Mielőtt kinyithattam volna a szám, Mel már kezdte is.
- Jaj igazgatónő, ezt a lányt be kell zárni valahová. Megkérdeztem tőle, honnan tud ilyen jól táncolni. Gondolom azt hitte gúnyolódni akarok, ezért a torkomnak esett. Letepert a földre és megfenyegetett.
Önkéntelenül is felnevettem.

- Még ha ez így is történt volna. - nyögtem ki végül.
- Pedig így volt. - mondta Mel.
Széles mosollyal William felé fordultam, mert eszembe jutott mit mondott Mel a teremben: Mennyiért feküdtél le vele te ribanc? Megint csak felnevettem, majd belekezdtem.
- Hát én nem így emlékszem. Versenyt rendeztünk, ki tud jobban táncolni. Melody felkapta a vizet, mert legyőztem. Aztán odajött és megkérdezte...
Itt elhallgattam... Most komolyan el kéne ismételnem mit mondott Mel?
- Mindenképp el kell mondanom? - panaszkodtam.
- Ms. Hamilton ha ki akar innen jutni úgy, hogy ne kapjon büntetést, akkor beszéljen!
- Azt kérdezte mennyiért feküdtem le Mr. Ashwood-val, hogy ennyire a kedvence lettem.
William teljesen ledermedt, Emma igazgatónő fel volt háborodva, Mel lehajtott fejjel ült, én pedig a szám elé tettem a kezem, hogy ne legyen feltűnő senkinek a mosolyom.
- Szóval ön kezdte az egészet Melody igaz? - kérdezte az igazgatónő.
- Igen igazgatónő... Én voltam.
- Rendben most elmehet. Mr. Ashwood és Ms. Hamilton, maradjanak itt kérem. - intett Emma igazgatónő.
Mel elhagyta az irodát, William pedig leült mellém.
- Kérlek mondjátok, hogy nem feküdtetek le egymással Beatrice.
William és én egymásra néztünk.
- Ugye nem?
- Nem volt köztünk intim dolog. - mondta Will.
Emma rám nézett, én pedig próbáltam kerülni a szemkontaktust.
- Beatrice, feleljen!
- Nem volt semmi olyan....
- Rendben, most elmehettek.
William és én elindultunk a folyosón. Egy ideig nem szóltunk semmit, de végül csak megszólalt...
- Miért tagadtál le mindent Bea?
- Á szóval a diákok előtt titkolni kell de Emma előtt nem?
- Emma tudja kik vagyunk!
- De itt ez nem számít elvtárs! Itt te egy tanár vagy, én pedig a diákod. Nem értenék meg! Azt hinnék pedofil vagy!
- Mikor megcsókoltál, nem ez volt a véleményed.
- Nem gondolod, hogy azért csináltam mert szeretlek?! - kiáltottam.

Mindennek vége volt... A körülöttem lévő falak leomlottak. William erősen megcsókolt, felkapott az ölébe és bevitt a táncterembe, onnan pedig az öltözőbe. Sosem voltam még idebent. Azt sem tudtam, hogy valójában ez a szobája is. 

- William, ezt nem tehetjük. - toltam el magamtól.

- Persze... 

- William... - fogtam meg ar arcát. - Nem a te hibád. Egyszerűen....

- Egyszerűen mi? Kiordítod, hogy szeretlek, aztán elutasítasz? 

Elfordult tőlem és a falat kezdte bámulni.

- Én nem utasítottalak el! 

Ez a pillanat egy órökkévalóságnak tűnt. Jól végig kellett gondolnom mit is akarok most tenni. Lehet ideje lenne a szívemmel gondolkozni? Tudtam mit kell tennem. Levettem magamról a pólóm, majd nekidobtam William-nek. 

- Nem utasítottalak el. - ismételtem. 

6. Rész - Győzelem!

Koliban aludni, totál gáz. Olyan hajnali 3 körül járhatott, mikor Jess meg én felkeltünk arra, hogy a mellettünk lévő szobában, szóval... izé. Mindenki tudja mire gondolok! Nem is tudom miért jó az, ha egy fiú átjön a lány koliba. Na de mindegy... Ma a táncórám csak délután lesz. Addig a padban kell hallgatnom a sok unalmas sztorit, amiket már tanultam. Komolyan mondom, Hollandia oda van a királyi családért. A vicces az egészben az volt, hogy rólam is tanultunk. A nevemet megváltoztattuk erre az időszakra, így Ally Hamilton lettem. Senki sem sejtette, hogy én vagyok a hercegnő. Bár a fiúk egyszer-kétszer megjegyezték, hogy például "Biztos nagyon szexi lehet a hercegnő." Egy másik srác azt akarta tudni, mikor tudna feljönni hozzám.
- Álmodozz... - gondoltam magamban.
Kifelé jövet a teremből, William megint előttem sétált el. Észrevett, majd visszafordult.
- Jó reggelt Ally. Hogy van?
Nem értettem először miért ilyen hangnemben szól hozzám és közömbös arcal néz rám. Hát tegnap nem csókolóztunk? Látta, hogy megijedtem, ezért körülnézett nem e figyel valaki, aztán mikor megbizonyosodott róla, hogy senki sem lát, kacsintott egyet. Már megértettem... A többiek előtt nem kéne hangoztatni a dolgokat.
- Amm... Jól vagyok Mr. Ashwood, köszönöm.
- Akkor örülök. Délután ne késsen el!
Egy mosolyt küldtem felé, majd kikerültem és megkerestem Jessicát.
- Hát megvagy! - ragadta meg a karom.
- Jessica, téged lehetetlenség követni.
- Mi volt ez a kis mosoly? - nézett rám a gúnyos mosolyával.
- Jess, fogd be...
- Ugyan már, mindent láttam. Úgy néztél rá mint valami istenre.
- Te követsz engem?
- Mint az árnyék. - kacsintott.
Megragadta újra a karom és ki akart vonszolni az udvarra, de hatalmas tömeg volt előttünk.
- Ezt nem hiszem el.... Vigyázat, női problémák!
Erre egyszerre mindenki szélre ment és engedtek minket előre menni. Annyira nevettem, hogy alig kaptam levegőt.

Felöltöztem a táncórámra és elkezdtem lefelé rohanni. 1 percem volt arra, hogy beérjek. Természetesen, megint nem találtam ott senkit. Körülnéztem, de sehol senki. Arra lettem figyelmes, hogy valaki hátulról maga felé fordít és erősen megcsókol.
- Jézusom elvtárs... Megijesztettél!
- Bocsánat. Minden rendben?
- Igen. De eddig nem azt mondtad, hogy nem kéne ezt csinálnunk?
- Nem bírom megállni.
A szememet forgatva, elhúzódtam tőle. Aztán megláttam magam a tükörben... Annyira régen nem figyeltem meg magam... 164 centi voltam, de rendkívüli adottságokkal. A barna hajam fürtökben a vállamra hullot és a fekete sport pólóm is kiemelte mindenemet. A nadrágom szintén. Hátulról William átölelt és elkezdett ő is tanulmányozni. Ami most kivételesen nem zavart.
- Szerintem nagyon gyönyörű vagy Ezequiel hercegnő.
Ennek hallatára összerezzentem... Régen hívtak már így.
- Még te átöltözöl, elmehetek inni? - kérdeztem.
Bólintott egyet, aztán bement az öltözőbe. Szapora lélegzettel hagytam el a termet. Meg kellett állnom a folyosón...

                   
Alig kaptam levegőt... Vissza kellene mennem a palotába? Apa biztos ezt akarná, a levélben is megírta. Csak az a hülye levele járt az eszemben... Minden porcikám azt súgta, "Beatrice, nem mehetsz vissza!" a szívem viszont azt súgta, "Vissza kell menned! Most!" Fogalmam sem volt arról, mit kéne tennem. Vissza kellene mennem? Szembe kell végre néznem a következményekkel? Jessica is biztosan segítene! Senki sincs a trónon, az emberek egyre jobban aggódnak. A szobalányaim is biztosan hiányolnak... A nénikém is hiányzik. Akárhányszor ránézek, Eadlyn királynőre hasonlít. Én nem nagyon hasonlítok a Schreave családra, pedig rokonságban állunk. America királyné lányának Eadlynnek, a fiának, annak a lányának apa volt a fia és így jöttem én. Csak Ezequiel néven, mivel apámnak az anyja is Ezequiel volt. Tudom, bonyolult.... De ez az én kis családom. Pár perc után erőt vettem magamon, majd visszamentem táncolni. William már ott várt.
- Minden rendben? - kérdezte.
- Semmi sincs rendben, de majd egyszer lesz. Kezdhetjük?
- Persze.
A tánc kiűzött a fejemből minden rosszat. Csak a lágy mozdulatok maradtak és az erő. Aztán csak annyit vettünk észre, hogy beront Emma igazgatónő a többibi táncossal.
- William kérem, mit jelentsen ez? Ezek a maga tanítványai, miért nincsenek órán? - kérdezte ingerülten az igazgatónő.
- Aki megjelenik az órámon, annak megtartom. - mutatott rám. - Van akit még érdekel a művészet.
Emma igazgatónő távozott, William a többiek felé fordult és ideges tekintettel méregette őket.
- Barmok vagytok. Lehet, hogy 24 vagyok, most végeztem. De fölöttetek állok jóval! Az jobb ha kijártok cigizni óra helyett? Igen? Akkor menjenek. Legfeljebb majd aki most került ide, az fog lekörözni titeket. Pedig, ti már 11.-esek vagytok.
Egy csaj annyira elkezdett röhögni, hogy alig bírta befejezni.
- Nevetni akar Melody? Akkor álljon ki kérem Ally-vel.
Rám mutatott és ismét elkezdett nevetni.
- Tanárúr, erre semmi szükség. - mondta még mindig vihogva.
- Akkor mutasd meg mit tudsz!
Melody elindult felém, megállt mellettem és a fülemhez hajolt.
- El leszel taposva Hamilton.
Nem szóltam semmit, csak figyeltem William milyen zenét rak be és kezd el táncolni rá Mel. Mikor végzett, én voltam soron. Mindenki nevetett, amikor megálltam a tükör előtt és belenéztem. Hátrafordultam, kacsintottam feléjük egyet, aztán belekezdtem. Minden beleadtam, amit csak tudtam. A végpózomat direkt úgy csináltam a fejemben, hogy láthassam a fejüket. Mindegyiknek tátva maradt a szaja. Még Mel is úgy nézett, mint aki karót nyelt.
- Na látjátok, ilyen az igazi profi táncos. - tapsolt meg William.
- Na de William tanárúr, ez kegyetlenség!
- Nem az Melody. 3-szor volt órán, de mind a háromszor tökéletesen teljesített, ellentétben veletek. - mutatott végig rajtuk.
Ezután besétált az öltözőbe és volt egy olyan érzésem, hogy nem fog onnan kijönni. Összekapkodtam a cuccom és mikor kifelé mentem volna, Melody megállt előttem.
- Mond, mennyiért feküdtél le vele te ribanc?
Kellett idő, mire felfogtam tulajdonképpen minek is nevezett.
- Mit mondtál?
- Jól hallottad, te lotyó. Ez lehetetlenség.
Nem kelett hozzá sok, hogy felidegesítsen. Mielőtt végig is tudtam volna gondolni mit akarok, már a torkának estem. Tanultam dolgokat Jessicától.
- Te velem nem beszélsz így, megértetted? Ha még egyszer meghallom, hogy ilyeneket mondasz, be fogom verni a képedet. Remélem érthető voltam.
Ellöktem a haverjai közé, akik körülötte ugráltak. Persze velem senki sem foglalkozott. Nem is érdekelt. Fülig érő mosollyal hagytam el a tánctermet.

5. Rész - Szeretem...

Reggel pontban 8-kor megjelentem a táncteremben. Annyira volt időm, hogy megfésülködjek, lezuhanyozzak és felkapjak valami elfogadható ruhát. Fura, hogy ennyire pontos voltam, na mindegy... Persze Will, azaz William tanárúr még nem volt itt. Gondolhattam volna... Pár perc után azonban ő is megérkezett.
- Jó reggelt Beatrice. Hogy....? Mi ez a cucc? - nézett végig rajtam.
- Hát... Ez az a cucc, amit adtak táncórára. - húztam fel a vállam.
- Förtelmes.
Most nem tudtam, hogy nevessek, vagy felháborodjak.
- Kösz, te is csini vagy. - mosolyodtam el gúnyosan.
- Nem úgy értettem. A ruha förtelem. Ebbe nagyon bele fogsz izzadni és még csak nem is olyan amit kérni szoktam.
- Azt ne mond, hogy melltartót és bugyit kérsz, mert akkor már itt sem vagyok elvtárs... - húztam fel a szemöldököm.
Próbálta visszatartani a nevetését, de nem ment neki, így én is nevettem.
- Nyugodj meg Bea, azt még nem.
- Hogy érted azt, hogy MÉG nem?!
Ekkor megint felnevetett, aztán bement az öltözőbe, hogy kihozzon nekem egy normális edzős cuccot.
- Remélem jó rád mert ha nem, akkor tényleg marad a melltartó és a bugyi.
- Egy barom vagy elvtárs... - ráztam meg a fejem.
A kezembe nyomta a ruhát aztán bement az öltözőbe, hogy átöltözhessen. Mivel nem volt más választási lehetőségem, itt kellett átöltöznöm. Mikor éppen a pólómat fordítottam ki, hogy fel tudjam venni, kijött az öltözőből... Először ledermedtem. Engem még senki nem látott ilyen körülmények között, Jessen kívül. Hamar reagáltam, hogy tennem kéne valamit, de Will nem. Sőt, szerintem élvezte a helyzetet. Bár semmit nem tudtam kivenni az arckifejezéséből, a meglepődöttségen kívül. Gondolom mi játszódhatott le a fejében: "Hogy lehet egy 17 éves lánynak, ilyen felsőteste." Különösen megakadt a szeme az egyik pontomon. Kezdtem kínosnak tartani a helyzetet, szóval gyorsan felvettem a pólómat.
- Beatrice....
- Ne... Kérlek ne. Csak... Kezdjük el jó?
Egy aprót biccentett, majd bekapcsolta a zenét. Még csak 15 perce tartott az első tréningem, de ő végig a testem pontjait bámulta. Nem tudtam nem észrevenni...
- Na jó, állítsd le! - kiabáltam.
Gyorsan meg is állította.
- Beatriz, minden rendben? - sétált közelebb.
- Ne gyere közelebb... Kérlek. Csak hallgass végig. Ha bámulsz egész végig, azt észre fogom venni William... Zavar, hogy még csak 1 napja ismerlek, de máris tömény vágyat érzek az iránt, hogy a közeledben legyek. Ez lehetetlen... A tanárom vagy, az ég szerelmére! Más lenne ha te 38 lennél én meg 24. Vagy ha én lennék 24 te meg 32. Egy 17 éves lány vagyok.
- Beatriz, a szerelmünket nem mi választjuk meg.
- Ezt is jól tudom. De a törvény...
Itt rámemelte a tekintetét.
- Ez lett volna az első amit megszűntetek ha trónra kerültem volna. - húzta mosolyra a száját.
- Várjunk... Te honnan tudsz a házasság törvényről? Ashwood... Hát persze.
- Szolgálatára hercegnő. - hajolt meg.
- Ne kezd te is! Ugyan abban a rangban vagyunk és te nem szóltál?! Miért?
- Mert kíváncsi voltam... Egy ideje figyellek Beatriz. 22 éves korom óta beléd vagyok esve... Amikor megláttalak a TV-ben, édesapámat kérdeztem meg ki ez a lány. Nem azért szerettem beléd Bea mert hercegnő vagy. Hanem mert annyira bátor és erős vagy... Mikor pedig megtudtam, hogy idekerülsz, mindent elkövettem, hogy a közelemben legyél.
Nem tudtam mit mondani erre... 2 éve szerelmes belém. Én is tudtam ki Ashwood király fia. Mindig helyesnek tartottam de miután eltűntnek nyílvánították, azóta nem hallottam felőle semmit. Rá szállt volna a trón , mert férfi. De mikor elszökött, minden rám hárult. Nem vagyunk rokonok, de mivel anyáékak nem született rajtam kívül másik gyerek aki fiú, így Williamé lett volna a trón.
- Tudják, hogy herceg vagy?
- Csak az igazgatónő.
- Miért nem léptél trónra, miért hagytad rám?!
- Mert nem akartam király lenni.
- Arra nem gondoltál, hogy ezzel nekem árthatsz William?
- Azzal, hogy neked adom a hatalmat? Nem hiszem. Te vagy a legalkalmasabb.
Szóval ő is hisz bennem...
- Nem tudtam megtenni... Nem vállalhattam el.
Könnyek gyűltek a szememben, de még így is láttam a szándékot, hogy meg akar ölelni. Nem bántam... Lassan odasétáltam hozzá, majd átöleltem. Először kicsit meglepődött, de aztán ő is átölelt és szorosan magához húzott.
- Tudom mit érzel Bea... Én is voltam ebben a helyzetben.
- Tudom, hogy óránk lenne de... Nem pihenhetnék kicsit?
- De, természetesen. Délután...?
Annyira akarta a társaságomat... Nem tudtam nemet mondani.
- Itt leszek, nyugodj meg.
Egy kis mosolyt küldtem felé, majd az ajtóban megálltam. Visszamentem hozzá és megpusziltam az arcát.
- Köszönöm. - súgtam a fülébe.
Végül megfordultam és felmentem a szobámba.

- Beatrice, neked nem órán lenne a helyed? - keltett fel Jess.
- De. - válaszoltam vissza kómás fejjel.
- Akkor?
- Történt egy kis gubanc, ezért William felküldött ide.
- Milyen nagy gubanc lehet az, amitől elhalasztjátok az órákat? - kérdezte gúnyosan.
- Nem volt köztünk semmi. Csak kiderült, hogy ő Ashwood király fia.
- Hogy mi?! Ezt nem... Azt hogy?!
- Nyugodj le Jess! Nem akart király lenni... Ezért elszökött ide.
Jessicát annyira meglepte a dolog, hogy szerintem azt sem hallotta meg amit mondtam.
- Jess, minden rendben?
Rámnézett, majd elfordította a tekintetét.
- Hatalmas bajba kevert téged Beatriz... Ez felháborító!
Megindult az ajtó felé, én pedig utána.
- Várj Jess mit akarsz tenni hallod?! Állj már meg!
De ő csak futott tovább. Tudtam, hogy ebből nagy baj lesz. A táncterembe beérve, mind a ketten Williamet kerestük, de Jessica hamarabb meglátta.
- Hát itt vagy te bunkó paraszt!
Jees odament hozzá és akkora pofont lekevert neki, hogy annak a nyoma egy hétig biztosan ott marad.
- Mit képzeltél?! - folytatta Jess. - Elszöksz és minden rendben lesz?! Beatrizre szállt a trón miattad! 24 éves létedre nem állsz készen arra, hogy király legyél? Ráhagyod egy 17 éves lányra akinek a szülei halottak?!
Az utolsó mondatánál megdermedt, aztán rámnézett, mivel tudta, hogy ez egy rossz pontom volt.
- Beatrice...
- Semmi baj Jessica. Te csak engem akarsz megvédeni.
Odasétáltam én is, majd Williamre néztem akinek az arcán volt Jess kezének a nyoma.
- Jess... Magunkra hagynál picit?
Egy aprót biccenett és elhagyta a termet. Nem szóltunk semmit. Csak néztük egymást.
- Bocsánat. - mondta. - Bocsánat, hogy nem gondoltam rád, mielőtt elszöktem. Én csak rettegtem...
- A félelem egyes embereket fura dolgokra kényszerít.
- De én visszamehettem volna...
- Jól tetted, hogy itt maradtál. Előbb vagy utóbb, rám szállt volna minden. Így vagy úgy, de a trón az enyém. Nem tehetsz semmiről.
- De...
Mielőtt még bele nem kezdett a hegyi beszédébe, odahajoltam hozzá és megcsókoltam. El akart tolni, de nem engedtem. Átlaroltam a nyakát, ő pedig felemelt és nekitolt a falnak. Nem tudtam összefoglalni mennyi érzés kavargott a fejemben. Örültem, hogy végre csókolózom. Viszont nagy felelőtlenségnek is tartottam. Nem a leghelyesebb megoldást választottam... Befejeztük a csókot, de még mindig a falnak nyomott.
- Imádlak teljes egészében Beatrice. Káprázatos lány vagy... De ez nem mehet. A tanárod vagyok, ami elég furcsa. Ha ezt Jessica megtudja, feljelent. - mosolyodott el.
Én csak a szememet forgattam, majd újra megcsókoltam. Ez hamarabb véget ért mint az előző, de jobb volt.
- Komolyan beszéltem, ha....
- Jaj elvtárs, fogd már be.
Ismét csókok tömkelege. Lassan 3 perce itt állunk és csókolózunk. Azért... ez durva.
- Na jó. Szerintem, el kéne kezdenünk táncolni is.
- Muszály? - kérdeztem a boci szemeimmel.
- Igen. Na gyerünk.
Egy utolsó puszot nyomott a homlokomra, aztán letett a földre és bekapcsolta a zenét. Ezek után már nem volt semmi csak sok nevetés és tánc. Ez a nap sem úgy végződött, ahogyan azt elképzeltem. De tetszett.

4. Rész - A szerelem, egy átkozott dolog az életben...

El sem tudom képzelni mi lett volna ha elkapnak. Kivágják a nyelvünket, vagy mégrosszabb... Ha el is kapnak, még mindig ott lett volna a probléma, hogy jutunk ki a palotából, ahol még több őrő van. Aha, nem lett volna gond. Jessel éppen az új sulink felé sétáltunk, mivel nem akarta halogatni a beíratkozást. Ahogy beértünk, mindenki felnézett ránk. Volt, akinek még a kaja is megakadt a torkán. Nem tudom miért néz rám így mindenki. Mi olyan szívdöglesztő bennem?! A menőnek látszó csapat az egyik asztalnál ült és rólam beszéltek. A nyomik csodálattal néztek rám.
- Jessica, komolyan ide akartál jönni?
- Igen, miért?
- Nem akarok olyan helyen lenni, ahol úgy bámulnak rám mint egy nem normális emberre.
- De te nem vagy normális ember.
Egy gúnyos mosollyal megböktem a vállát és visszanéztem a folyosóra. Egy magas pasi sétált el mellettem. Utána néztem és ő is visszafordult. A szeme már szinte fekete volt. A haja sötétbarna és eszméletlenül izmos... Egy kislánynak látszottam mellette, ami tulajdonképpen igaz is volt.
- Mit bámulsz annyira?
- Ja, semmit...
- Csak nem megtetszett valaki?- mosolyodott el Jess.
- Fogd be! - nevettem. - Most Emmmához megyünk?
- Emma igazgatónőhöz. - bólogatott.
- Nekem tökmindegy. Akkor is egy vén....
Mielőtt elmondattam volna a mondatom, már az igazgatónő irodája előtt voltunk. Az irodája teljesen fehér volt... Fehér bútorok, fehér fal. Még a tollai is fehérek voltak.
- Jessica! - ugrott Jess nyakába az igazgatónő.
Ledermedtem... Jessica őrző, de komolyan mindenki ismeri? Ráadásul nem nézett ki a csaj 21-nél többnek.
- Beatrice, bemutatom a barátnőmet, Emmát. Emma, ő itt a hercegnő.
Meghajolt előttem, majd átölelt engem is.
- Nagyon örülök önnek felség. Megtiszteltetés.
- Én is, de mi ez az egész?
- Tudod Bea, Emma is őrző volt, de lemondott mindenről, hogy tanár lehessen.
- Azt hittem nem fog menni, de most nézze hol vagyok. - mondta nekem.
Idősebb volt, de ő volt az aki több tiszteletet mutatott irántam. Nem fordítva kellene ennek lennie?
- Tudja Emma igazgatónő, nyugodtan tegezzen. Ez így nekem elég furcsa...
- Na de felség, ez a minimum.
- Azért lehetőleg a többi diák előtt ne hívd így Beatricet. Bújkálunk és nincs szükségünk most a bajokra... - mondta Jess.
Azonnali határral felvettek minket. Utálom, hogy a kisujjamat sem kell megmozdítanom.
- Mivel már elkezdődött az év, önnek hercegnő, külön órákra lesznek szükségei táncal kapcsolatban.
- Micsoda? Tánc?
Értetlen fejjel néztem Jessicára, de ő csak mosolygott.
- Igen, tánc. Az őrzője mondta, mennyire tehetséges tánc terén, viszont akkor is szüksége lesz a külön órákra. Ha ez önnek megfelel felség.
- Persze, hogy megfelel!
Kedvem lett volna megpuszilni Jess arcát, de nem veszíthetem el a fejem.
- Jöjjön be kérem William!
Ekkor belépett az ajtón ő... Aki az előbb elsétált mellettem. El sem hiszem... Most sokkal közelebbről. Megállt és elkezdett bámulni. Én csak visszafordultam az igazgatónő felé és mosolyogtam.
- Ő William Ashwood. Most végzett és megkértük maradjon itt tanárnak.
Ashwood... Az nem Admond Ashwood király rokona lehet?
- Ő fog külön órákat tartani Beatriz-nek.
- Ha gondolja, most azonnal egyeztethetünk Beatrice. - szólt oda nekem William.
A hangja mély volt és magabiztos... Kirázott tőle a hideg.

Minden termet megmutatott és utóljára a tánctermet hagyta. Egy szót sem szólt hozzám egész idő alatt, de láttam a szemem sarkából, hogy figyel engem.
- Ez az a hely, ahol tehetségek születnek Beatrice.
Beléptem a terembe és hatalmas volt. Tele képekkel a táncosokról, mindenhol tükör és balettrúd. Eszméletlen volt..
- Ez gyönyörű.
- Még mikor táncolnak is benne.
- Megmutatod? - tört ki belőlem.
Kíváncsi voltam rá... Kíváncsi voltam, hogy táncol. Tudni akartam. Először láttam az arcán, hogy nem akarja, de végül csak igent mondott. A kedvenc dalomat kapcsolta be... Ez valami jel lehet nem? Biztos. Ámulattal bámultam, ahogy minden lépésbe beleviszi az érzelmet. Csodálatos...

El tudtam volna nézni egész nap. Már szinte szokatlanul bámultam és valószínűleg észrevette, mert kikapcsolta a zenét és indulatosan elindult felém.
- Beatrice, most te mutasd meg mit tudsz!
- Én? De hát... Egyedül?
- Nem, velem.
Elállt a lélegzetem. Vele táncolni, ilyen érzelem teli táncot?
- Rendben. Táncolok veled. - mosolyodtam el.
Hihetetlen mennyi érzés kavargott bennem. Nem tudtam megszólalni csak követtem. Bekapcsolt egy romantikus zenét és minden ment magától.

Hiheteteln, mennyire gyengéden csinált mindent. Az érintései, a mozdulatok. Nagyon sokat táncoltam kisebb koromban. Megvan az eredménye. A tánc az életem része. Mikor véget ért a zene, olyan közel állt hozzám, hogy azt hittem megcsókol, de rájöttem, hogy ez csak színészet. Legalábbis, remélem az volt.
- Csodálatos vagy Beatrice. Ezt hogy csináltad?
- Nem.. Nem tudom. Csak jött.
- Egyszerűen profi voltál. Én táncolok így most... Akkor te hogy?
- Valahogy bennem van...
Eddig annyira közömbös volt... úgy nézett rám mint egy gyerekre, de most, mint a példaképére.
- Holnap reggel 8-kor itt találkozunk.
- Rendben elvtárs.
- Hogy mi?
- Bocsánat, tanárúr.
Megállt az ajtóban, elgondolkozott, majd rám nézett.
- Az elvtárs jobban tetszik.