Eszméletlenül gyönyörű. Tudom, fel akarjátok tenni azt a kérdést: Te hülye, komolyan egy ilyen csodálatos helyről menekültél el? Igen, ha tudni akarjátok, tényleg innen jöttem el. A csarnokban rohangáltak a szobalányok és az őrök. Mennyi ismerős arc... Senki nem vett észre eddig, de én nagyon sokmindenkit felismertem. Ott van például a szobalányom édesanyja, Mrs. Rebel. Mindig sütivel tömött volna... Mary-t is felismertem, anya volt szobalányát. Hihetetlen, mennyire nem változott itt semmi. Olyan, mintha el sem mentem volna. Kellett egy kis idő, hogy észrevegyem, Eric herceg igyekszik felénk kiabálva Jessica nevét. Jess is elkezdett szaladni és Eric nyakába vetette magát. Nem is emlékszem, mikor látták egymást utóljára. Ezek ketten, olyanok mint két tök. Hülyék, de erősek és magabiztosak. Végül Eric hozzám is idejött és átölelt jó szorosan.
- Beatrice, el sem tudod képzelni, mennyire hiányoztál.
Amióta csak az eszemet tudom, szerelmes volt belém. Helyes volt, nagyon is. De nekem nem érte dobog a szívem... Elhúzódtam Eric-től és Jessicához fordultam.
- Jut eszembe, meg kéne keresnem William-et!
- William herceget keresed? Oktató órája van, felkészítik a trónra. - mutatott Eric a terem felé.
Egy mosollyal megköszöntem, majd elindultam Willhez. Beviharzottam a terembe és szembe találtam magam egykori tanárommal, Mr. Even-el, aki széles mosolyt vetett rám.
- Nahát, mi ez a kellemes meglepetés? Nekem senki nem szólt, hogy ma vendégünk is lesz. Beatriz hercegnő, csoda, hogy óhajt ellátogatni a palotába 2 év után. Ez nagyon megtisztelő.
Éreztem, ahogy egyre jobban vörösödik az arcom.
- Én is üdvözlöm Mr. Even. - bókoltam.
- Ugyan már, ne bókolgasson itt nekem. Üljön csak le nyugodtan William herceg mellé.
Tudtam, hogy valami nem jó. Készül valamire... Csak bár tudnám mire. Leültem Will mellé és hallgattam, ahogyan Mr. Even magyaráz. Bár, szinte semmit nem értettem, mivel végig Williamet figyeltem. Nem volt mérges, sem szomorú. Inkább meglepődött és összezavarodott.
- Beatrice hercegnő, kérem ideállna az osztály elé és elmondaná, mit tapasztalt odakint?
Tudtam! Tudtam, hogy készül valamire. Kisétáltam a tanári asztal mellé és az osztállyal kellett szembenéznem. Régen, midenki tisztelt itt. Most is megjelent egy-két emberen a félelem, de nem olyan erős mint régen.
- Meséljen kérem. - intett a tanárúr.
- Mit kéne elmesélnem?
- Merre járt, kikkel találkozott, ilyeneket.
- Sokfelé jártam. Voltam Hollandiában, az USA-ban, Dél - Amerikában, szóval minden felé. - húztam fel a vállam.
- Nem botlottak bele az Alfákba?
- De, egyszer igen. Majdnem el is kaptak...
Mr. Even ekkor felnevetett, de nem neveztem volna annak. Inkább horkantás, köhögés, fuldoklás...
- Ez értelmetlen kérdés volt, mert akkor most nem beszélgetnénk itt. - mondta.
Legszívesebben már rég ordítoznék, de ez a palota.
- Valószínű. - válaszoltam.
Mikor már elindultam volna kifelé, utánam szólt.
- Ugye tudja, hogy indulnia kell a Királynő Képzőn?
Megtorpantam. A Királynő Képző, a világ legrosszabb dolga. Így most cukinak hangzik és vidámságnak, de egyébként könyörtelen edzés. Fura dolog, ha a királynőket arra tanítják, verjen be egyet valakinek, ha nincs körülötte senki és bajban van. Pedig itt pontosan ezt tanítják. Kemény 2 hónap... Tele küzdelmekkel, gyakorlatok kint terepen. Anya is volt a Képzőn. Erős volt, az biztos. Mind a Királynő Képző miatt.
- Menjen fel az emeletre, keresse meg Grower palotaőrt. Ő elvezeti az adott helyre.
Majdnem visszaszóltam, hogy ismerem a palotát mint a tenyeremet, de inkább nem mondtam semmit.
A lépcső felé vettem az irányt, Grower palotaőr felé, akit pár perc kutakodás után meg is találtam.
- Felség. - hajolt meg.
- Jaj Grow, ne most akard ezt eljátszani.
Odaléptem hozzá és átöleltem. Grower egy régi barátom és apának is ő segített leginkább.
- Hogy vagy kislány? Azt hittem, soha többet nem jössz vissza.
- Én is azt hittem, de most itt vagyok. - mosolyodtam el. - Segítség kéne. Azt mondták, te el tudsz igazítani, kihez kell menni ilyenkor.
- A Királynő Képző?
- Igen.
- Egy emelettel feljebb, keresd meg Mrs. Urh irodáját. Vagy elkísérjelek?
- Jól jönne egy testőr. - kacsintottam.
Mrs. Urh irodája előtt megálltunk és Grow még egyszer meghajolt.
- Örülök, hogy újra köztün van felség. Vigyázzon, Mrs. Urh ma eléggé haragos.
Szuper. Nem elég nekem a palota, még ez is?
- Mondtam, hogy ne csináld ezt!
De ő ügyet sem vetve rám, nevetve visszament az őrhelyére. Bekopogtam az irodába és egy szobalány nyitott ajtót, akit szintén ismertem.
- Szia Sally. - mosolyogtam.
Kitágult szemekkel bámult, gondolom nem rám számított. Sőt... Egyáltalán nem számított rám.
- Fe... Fels... Felség... - dadogta.
- Ugyan már, semmi felség. Beatrice, csak Beatrice.
Gyorsan bókolt egyet, majd el is szaladt.
- Beatrice hercegnő, maga az? - szólt ki nekem Mrs. Urh.
Beléptem az irodába és az első dolog amire figyelmes lettem az volt, hogy eltűntek a cicás képek. Azt tudni kell Mrs. Urh-ról, hogy imádja a macskákat. Régen tele volt vele az irodája.
- Jó napot. - bókoltam.
- Üljön le!
Kedves fogadtatás... Leültem és vártam a szép hosszú beszédet.
- Szóval, Királynő Képző. Tudja mivel jár, ugye?
- Igen, tudom. Tisztában vagyok vele.
- Örülök. Holnap kezdhet is.
- Tessék?!
- Jól hallotta. Ha át akarja venni a trónt, akkor minél hamarabb.
Magyarán szólva, az életem holnaptól romokban fog heverni. Egy félmosollyal felálltam és elhagytam az irodát. Nem hiszem el... Nem hiszem el, hogy ezt teszik velem. Ma jöttem meg, de holnap már a képzőn leszek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése