- Álmodozz... - gondoltam magamban.
Kifelé jövet a teremből, William megint előttem sétált el. Észrevett, majd visszafordult.
- Jó reggelt Ally. Hogy van?
Nem értettem először miért ilyen hangnemben szól hozzám és közömbös arcal néz rám. Hát tegnap nem csókolóztunk? Látta, hogy megijedtem, ezért körülnézett nem e figyel valaki, aztán mikor megbizonyosodott róla, hogy senki sem lát, kacsintott egyet. Már megértettem... A többiek előtt nem kéne hangoztatni a dolgokat.
- Amm... Jól vagyok Mr. Ashwood, köszönöm.
- Akkor örülök. Délután ne késsen el!
Egy mosolyt küldtem felé, majd kikerültem és megkerestem Jessicát.
- Hát megvagy! - ragadta meg a karom.
- Jessica, téged lehetetlenség követni.
- Mi volt ez a kis mosoly? - nézett rám a gúnyos mosolyával.
- Jess, fogd be...
- Ugyan már, mindent láttam. Úgy néztél rá mint valami istenre.
- Te követsz engem?
- Mint az árnyék. - kacsintott.
Megragadta újra a karom és ki akart vonszolni az udvarra, de hatalmas tömeg volt előttünk.
- Ezt nem hiszem el.... Vigyázat, női problémák!
Erre egyszerre mindenki szélre ment és engedtek minket előre menni. Annyira nevettem, hogy alig kaptam levegőt.
Felöltöztem a táncórámra és elkezdtem lefelé rohanni. 1 percem volt arra, hogy beérjek. Természetesen, megint nem találtam ott senkit. Körülnéztem, de sehol senki. Arra lettem figyelmes, hogy valaki hátulról maga felé fordít és erősen megcsókol.
- Jézusom elvtárs... Megijesztettél!
- Bocsánat. Minden rendben?
- Igen. De eddig nem azt mondtad, hogy nem kéne ezt csinálnunk?
- Nem bírom megállni.
A szememet forgatva, elhúzódtam tőle. Aztán megláttam magam a tükörben... Annyira régen nem figyeltem meg magam... 164 centi voltam, de rendkívüli adottságokkal. A barna hajam fürtökben a vállamra hullot és a fekete sport pólóm is kiemelte mindenemet. A nadrágom szintén. Hátulról William átölelt és elkezdett ő is tanulmányozni. Ami most kivételesen nem zavart.
- Szerintem nagyon gyönyörű vagy Ezequiel hercegnő.
Ennek hallatára összerezzentem... Régen hívtak már így.
- Még te átöltözöl, elmehetek inni? - kérdeztem.
Bólintott egyet, aztán bement az öltözőbe. Szapora lélegzettel hagytam el a termet. Meg kellett állnom a folyosón...
Alig kaptam levegőt... Vissza kellene mennem a palotába? Apa biztos ezt akarná, a levélben is megírta. Csak az a hülye levele járt az eszemben... Minden porcikám azt súgta, "Beatrice, nem mehetsz vissza!" a szívem viszont azt súgta, "Vissza kell menned! Most!" Fogalmam sem volt arról, mit kéne tennem. Vissza kellene mennem? Szembe kell végre néznem a következményekkel? Jessica is biztosan segítene! Senki sincs a trónon, az emberek egyre jobban aggódnak. A szobalányaim is biztosan hiányolnak... A nénikém is hiányzik. Akárhányszor ránézek, Eadlyn királynőre hasonlít. Én nem nagyon hasonlítok a Schreave családra, pedig rokonságban állunk. America királyné lányának Eadlynnek, a fiának, annak a lányának apa volt a fia és így jöttem én. Csak Ezequiel néven, mivel apámnak az anyja is Ezequiel volt. Tudom, bonyolult.... De ez az én kis családom. Pár perc után erőt vettem magamon, majd visszamentem táncolni. William már ott várt.
- Minden rendben? - kérdezte.
- Semmi sincs rendben, de majd egyszer lesz. Kezdhetjük?
- Persze.
A tánc kiűzött a fejemből minden rosszat. Csak a lágy mozdulatok maradtak és az erő. Aztán csak annyit vettünk észre, hogy beront Emma igazgatónő a többibi táncossal.
- William kérem, mit jelentsen ez? Ezek a maga tanítványai, miért nincsenek órán? - kérdezte ingerülten az igazgatónő.
- Aki megjelenik az órámon, annak megtartom. - mutatott rám. - Van akit még érdekel a művészet.
Emma igazgatónő távozott, William a többiek felé fordult és ideges tekintettel méregette őket.
- Barmok vagytok. Lehet, hogy 24 vagyok, most végeztem. De fölöttetek állok jóval! Az jobb ha kijártok cigizni óra helyett? Igen? Akkor menjenek. Legfeljebb majd aki most került ide, az fog lekörözni titeket. Pedig, ti már 11.-esek vagytok.
Egy csaj annyira elkezdett röhögni, hogy alig bírta befejezni.
- Nevetni akar Melody? Akkor álljon ki kérem Ally-vel.
Rám mutatott és ismét elkezdett nevetni.
- Tanárúr, erre semmi szükség. - mondta még mindig vihogva.
- Akkor mutasd meg mit tudsz!
Melody elindult felém, megállt mellettem és a fülemhez hajolt.
- El leszel taposva Hamilton.
Nem szóltam semmit, csak figyeltem William milyen zenét rak be és kezd el táncolni rá Mel. Mikor végzett, én voltam soron. Mindenki nevetett, amikor megálltam a tükör előtt és belenéztem. Hátrafordultam, kacsintottam feléjük egyet, aztán belekezdtem. Minden beleadtam, amit csak tudtam. A végpózomat direkt úgy csináltam a fejemben, hogy láthassam a fejüket. Mindegyiknek tátva maradt a szaja. Még Mel is úgy nézett, mint aki karót nyelt.
- Na látjátok, ilyen az igazi profi táncos. - tapsolt meg William.
- Na de William tanárúr, ez kegyetlenség!
- Nem az Melody. 3-szor volt órán, de mind a háromszor tökéletesen teljesített, ellentétben veletek. - mutatott végig rajtuk.
Ezután besétált az öltözőbe és volt egy olyan érzésem, hogy nem fog onnan kijönni. Összekapkodtam a cuccom és mikor kifelé mentem volna, Melody megállt előttem.
- Mond, mennyiért feküdtél le vele te ribanc?
Kellett idő, mire felfogtam tulajdonképpen minek is nevezett.
- Mit mondtál?
- Jól hallottad, te lotyó. Ez lehetetlenség.
Nem kelett hozzá sok, hogy felidegesítsen. Mielőtt végig is tudtam volna gondolni mit akarok, már a torkának estem. Tanultam dolgokat Jessicától.
- Te velem nem beszélsz így, megértetted? Ha még egyszer meghallom, hogy ilyeneket mondasz, be fogom verni a képedet. Remélem érthető voltam.
Ellöktem a haverjai közé, akik körülötte ugráltak. Persze velem senki sem foglalkozott. Nem is érdekelt. Fülig érő mosollyal hagytam el a tánctermet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése