7. Rész - Hülyeséget művelek...

Egy fél órával azután, hogy nekimentem Mel-nek, Emma igazgatónő kéretett az irodájába. Tisztában voltam a tettem súlyával. A baj az egésszel csak annyi volt, hogy ez nem én voltam... Én akkor sem ütnék meg senkit ha kellene. Elment az eszem... Az irodában már ott várt Will, Emma igazgatónő és Mel is feldagadt szemmel. Egy szót sem szólva leültem és vártam, hogy megkapjam a büntetésem.
- Nos, Ally... - kezdett bele Emma. - Mind tudjuk, miért vannak itt. Elmesélnék pontosan mi is történt?
Mielőtt kinyithattam volna a szám, Mel már kezdte is.
- Jaj igazgatónő, ezt a lányt be kell zárni valahová. Megkérdeztem tőle, honnan tud ilyen jól táncolni. Gondolom azt hitte gúnyolódni akarok, ezért a torkomnak esett. Letepert a földre és megfenyegetett.
Önkéntelenül is felnevettem.

- Még ha ez így is történt volna. - nyögtem ki végül.
- Pedig így volt. - mondta Mel.
Széles mosollyal William felé fordultam, mert eszembe jutott mit mondott Mel a teremben: Mennyiért feküdtél le vele te ribanc? Megint csak felnevettem, majd belekezdtem.
- Hát én nem így emlékszem. Versenyt rendeztünk, ki tud jobban táncolni. Melody felkapta a vizet, mert legyőztem. Aztán odajött és megkérdezte...
Itt elhallgattam... Most komolyan el kéne ismételnem mit mondott Mel?
- Mindenképp el kell mondanom? - panaszkodtam.
- Ms. Hamilton ha ki akar innen jutni úgy, hogy ne kapjon büntetést, akkor beszéljen!
- Azt kérdezte mennyiért feküdtem le Mr. Ashwood-val, hogy ennyire a kedvence lettem.
William teljesen ledermedt, Emma igazgatónő fel volt háborodva, Mel lehajtott fejjel ült, én pedig a szám elé tettem a kezem, hogy ne legyen feltűnő senkinek a mosolyom.
- Szóval ön kezdte az egészet Melody igaz? - kérdezte az igazgatónő.
- Igen igazgatónő... Én voltam.
- Rendben most elmehet. Mr. Ashwood és Ms. Hamilton, maradjanak itt kérem. - intett Emma igazgatónő.
Mel elhagyta az irodát, William pedig leült mellém.
- Kérlek mondjátok, hogy nem feküdtetek le egymással Beatrice.
William és én egymásra néztünk.
- Ugye nem?
- Nem volt köztünk intim dolog. - mondta Will.
Emma rám nézett, én pedig próbáltam kerülni a szemkontaktust.
- Beatrice, feleljen!
- Nem volt semmi olyan....
- Rendben, most elmehettek.
William és én elindultunk a folyosón. Egy ideig nem szóltunk semmit, de végül csak megszólalt...
- Miért tagadtál le mindent Bea?
- Á szóval a diákok előtt titkolni kell de Emma előtt nem?
- Emma tudja kik vagyunk!
- De itt ez nem számít elvtárs! Itt te egy tanár vagy, én pedig a diákod. Nem értenék meg! Azt hinnék pedofil vagy!
- Mikor megcsókoltál, nem ez volt a véleményed.
- Nem gondolod, hogy azért csináltam mert szeretlek?! - kiáltottam.

Mindennek vége volt... A körülöttem lévő falak leomlottak. William erősen megcsókolt, felkapott az ölébe és bevitt a táncterembe, onnan pedig az öltözőbe. Sosem voltam még idebent. Azt sem tudtam, hogy valójában ez a szobája is. 

- William, ezt nem tehetjük. - toltam el magamtól.

- Persze... 

- William... - fogtam meg ar arcát. - Nem a te hibád. Egyszerűen....

- Egyszerűen mi? Kiordítod, hogy szeretlek, aztán elutasítasz? 

Elfordult tőlem és a falat kezdte bámulni.

- Én nem utasítottalak el! 

Ez a pillanat egy órökkévalóságnak tűnt. Jól végig kellett gondolnom mit is akarok most tenni. Lehet ideje lenne a szívemmel gondolkozni? Tudtam mit kell tennem. Levettem magamról a pólóm, majd nekidobtam William-nek. 

- Nem utasítottalak el. - ismételtem.