10 Rész - Az első gyakorlat.

Elég furcsa álmom volt... A kertben szaladtam a rózsabokrok között és hangosan nevettem. Menekültem valaki elől... Ez a valki pedig William volt. Arra lettem figyelmes, hogy Any lökdös.
- Beatrice, kapcsold már ki a rohadt órádat! - szólt rám.
Én semmit nem szólva kikapcsoltam és lehúztam róla a takarót.
- Ébresztő van, ma lesz az első gyakorlat. Igyekezni kell.
Any csukott szemekkel elindult a fürdőszobába és neki is ment az ajtónak.
- Tudod... Egyszerűbb lenne ha kinyitnád a szemed Any.
- Pofa be!
Felkaptuk az edzős cuccainkat és már rohantunk is lefelé a kertbe, ahol a többiek vártak ránk.
- Most, hogy mindenki megérkezett, bele is kezdek. - mondta Mrs. Urh. - Az első feladatuk az lesz, hogy gyaloglás nélkül kerüljék meg az erdőt. A végén várni fogja önöket Ashwood herceg. Ha valaki úgy gondolja ez nem menne neki, akkor az most mondja meg.
Svájc hercegnője, Daniella volt az egyetlen aki felnyújtotta.
- Nos, Daniella hercegnő... Úgy gondolja, ez nem menne önnek?
- Hát... Nem hinném...
Mrs. Urh odament Daniella-hoz és komolyan belenézett a szemébe. Volt egy olyan érzésem, hogy ennek nem lesz jó vége...
- Rendben. Akkor menjen kérem Grow testőrrel.
Grow-ra néztem és láttam rajta, hogy valami nincs rendben. Félt és nem akarta megtenni azt, ami most fog következni... Elhessegettem ezeket a gondolatokat és elindultam Anyvel nyújtani.
- Szerinted mit akarnak majd El-el...? - kérdezte.
- Fogalmam sincs... De biztos, hogy nem gumicukorral fogják tömni...
Csöndben folytattuk tovább a nyújtást és én pedig elgondolkoztam azon, mibe is keveredtem bele.
- Rendben hölgyeim, kezdhetjük. Tudják mi a feladatuk, induljanak.

20 perce futottunk... Én eléggé jól bírtam, de Any egy kicsit lemaradt. Az orosz hercegnő, Samantha volt leghátul és nagyon rosszul nézett ki. Hatalmas koppanást hallottam a hátam mögül, ezért hátranéztem. Sam hercegnő hevert a földön... Lelassítottam, hogy fel tudjam mérni a helyzetet. Kétlem, hogy bíni fogja tovább. Mindenki elfutott mellette... Nem bírtam nézni. Engem mindig arra neveltek, hogy ott legyek, ha segíteni kell. Nem hagyhatom itt... Vettem egy nagy levegőt és megálltam. Visszaszaladtam Sam-hez, hogy megnézzem nem e esett komolyabb baja. Any is visszafordult és segített felhúzni Sam-et a földről.
- Minden rendben Sam?!
- Nem... Nem bírom.. - dadogta.
Gyors ötlet kellett... Ha Any is ittmarad velünk, biztos vagyok benne, hogy hatalmas büntetést kap.
- Any, te érd utól a többieket. Ha nem mész utánuk, nagyon nagy baj lesz...
- Na de... Bea nem hagyhatlak itt!
- Azt mondtam, hogy indulj! Mi is menni fogunk!
Any még egy utolsó pillantást vetett felénk, majd gyorsan a többiek után futott.
- Nem... Nem kéne...
- Hagyd, Sam. Lassan elindulunk mi is rendben?
Sam csak bólogatott, aztán elindultunk.

Nem tudom meddig gyalogolhattunk így, mikor megláttam William-et... Szinte már húztam Samanthát. Will gyorsan idejött hozzám és átvette Sam-et.
- Beatriz hercegnő, jól van?
Nagyon elfáradtam és alig kaptam levegőt... Biccentettem egyet és leültem. Samanthát átvették a lányok, én pedig ott maradtam William-vel kettesben.
- Ugye tudod, hogy hatalmas hibát követtél el? - kérdezte.
Felnevettem, majd a szemébe néztem.
- Azzal, hogy nem hagytam ott a semmi közepén?! Azzal aztán tényleg hatalmas hibát követtem el.
- Beatrice, ez nem a szeretet szolgálat, értsd már meg! Ez egy komoly kiképzés érted?! Itt nincs az, hogy most te leállsz és vége! Ha megállsz....
- Megállni lúzerség! - kiabáltam. - Te otthagytad volna? Ott tudtad volna hagyni?! Engem nem erre neveltek William! Én nem tudom csak a saját érdekemet nézni!
Will magához húzott és erősen megcsókolt. Pár másodperc után elhúzódótt és karjai közé zárt.
- Csodállak te lány... Érted? El sem hiszem miket vállalsz te magadra... Ha tehetném, hogy nem küldelek vissza a palotába, megtenném de...
Lábujjhegyre álltam és megpusziltam az orrát.
- Tudom, hogy csak a munkádat végzed. El fogom fogadni a büntetésemet.
- Beatriz, retteetesen szenvedni fogsz... - könnyezett be.
- Ne. - bújtam oda hozzá. - Ne kezd. A kötelességemet végzem.

Futva mentem vissza a palotába. Az biztos, hogy fogytam de eléggé rendesen... Mrs. Urh már ott várt a kapuban Grow-val.
- Nahát, Lady Beatrice. Ugye tudja, mekkora bajban van?
A szememet forgatva elindultam befelé.
- Maga hová megy?
- A büntetésem gondolom, hogy nem a palota előtt lesz. Szóval... Vennék kérem a fáradtságot és elindulnánk a kínzásra?
Grow mögöttem sétált, de még így is hallottam, ahogyan nevet. Ez egy kicsit felvidított... Egy olyan részére mentünk a hátsóudvarnak, amit még soha nem láttam. Tele volt olyan eszközökkel, amiket régebben használtak kínzásra.... Ezek szerint, tényleg nem viccelt William, amikor azt mondta szenvedni fogok? Lelassítottam, hogy tudjak pár szót váltani Grow-val.
- Hé... Ugye nem akartok...? - súgtam oda.
Ő csak megrázta a fejét és továbbmentünk. Megálltunk egy szögesdróttal teli pálya mellett. Ezek katonákat akarnak képezni?!
- Lady Beatrice, az első feladata ez a pálya. Még van egy pár, nyugodjon meg. Nekem most ek kell mennem, de Grow testőr itt marad magával és felügyeli.
Megvártuk még Mrs. Urh elmegy, majd Grow elmagyarázta mit kell tennem. Ezt a pályát, 5 perc alatt kellett teljesítenem. Ha nem sikerül, újra kell kezdenem. Remek...
- Beatrice, hidd el, hogy én nem ezt akarom... Nem tehetek róla.
- Tudom Grow. Meg fogom csinálni.
- Rendben. Akkor indulhatsz. Elindítom a stoppert... Mehetsz!
Elkezdtem kúszni a szögesdrótok között. 1 perc telt el, de már a karom tele volt karcolásokkal és az arcom is tiszta sár...
- Gyerünk Beatrice, még van 3 perced! Sikerülni fog! - kiáltotta.
Sikerülni fog... Meg tudom csinálni! Már a háromnegyedénél jártam és a lábam is felkarcolódott. De nem, nem szabad ilyenekre gondolni! Menni fog!
- 2 perc Beatrice!
Nemsokára kint leszek. Tudom!
- 1 perc!
Már láttam a kiutat... Sikerülni fog!
- 10, 9, 8, 7, 6, 5, 4, 3, 2, 1.....
ÉS KINT VOLTAM! Tudtam, hogy menni fog! Grow idejött, hogy segítsen felállni.
- Beatrice, ez nagyon király volt! Szuper voltál!
Nevetve felálltam és Grow nyakába ugrottam.
- Lady Beatrice, minek örül ennyire? - kérdezte Mrs. Urh.
Kifejezetten örültem neki, de komolyan. Odasétáltam elé és az arcába mosolyogtam.
- Köszönöm, hogy nem hitt bennem. De mint látja, sikerült. Ha most megengedi, felmennék a szobámba.