11. Rész. - Csak az enyém.

Tegnap még apró karcolásoknak tűntek... De most, iszonyúan gennyesek és csúnyák. Van egy olyan érzésem, Daniellának nem csak ennyi volt, mert nekem is még lett volna egy pár feladatom, csak annyira makacs vagyok, hogy bánja a halál mennyi volt még hátra, akkor sem csináltam volna meg. Kezdem hiányolni a táncot... Bár igaz, nem sokáig van már ez a komolyság. Egy hónap múlva, kezdhetjük a szabadidős tevékenységeket. Nehezen kikászálódtam az ágyamból, majd bementem a fürdőbe lefertőtleníteni a sebeimet. Edzésem lenne 10 perc múlva William-vel, de én meg a fénysebességem, 2 perc alatt leérünk. William egy matracon ült az edzőteremben és bámult a semmibe.
- Jó reggelt elvtárs, hogy vagy?
Will rámnézett, aztán vissza a semmibe.
- Amm... Minden rendben? - ültem le mellé.
- Daniella meghalt.
Egy pillanatra csak azt hittem, hogy viccel. De nem... A komoly tekintete mindent elárult. Hírtelen sírhatnékom támadt... Hiszen, még csak egy 17 éves lány volt. Györcsbe rándult a gyomrom és arra gondoltam, hogy ezt velem is megtehették volna.
- Hogy... Hogy történt?
- Tegnap a büntetésén eléggé megdolgoztatták szegényt... Nem tudtunk mit tenni, az ajtó előtt álltunk Grow testőrrel és hallgattuk, ahogyan Mrs. Urh kínozza... Próbáltuk meggyőzni, hogy ne veszítsünk el embert az első napon, de ő nem hallgatott ránk. El-t senki nem kezelhette le. Az ágyában feküdt nyöszörögve és felszökött a láza. Belehalt a fájdalomba...
Azt tudtam, hogy Mrs. Urh egy utolsó bunkó alak... De, hogy egy hercegnővel így bánjon, az azért tényleg kegyetlenség. Emlékszem, apám hátán is voltak ilyen sebek, de soha nem beszélt róla különösebben, hol szerezte őket.
- Ez kegyetlenség... Mennyit szenvedhetett szegény. Esküszöm ha én leszek a királynő, az első dolgom Mrs. Urh lesz. Majd figyeld meg!
William elmosolyodott, majd megrázta a fejét.
- Most mi van? - kérdeztem felháborodottan.
- Az, hogy mennyire magabiztos vagy. Ennyire tudod, hogy te leszel a királynő? Eddig nem akartad.
Most, hogy mondja, igaza van. Kezdem látni az uralom pozitív oldalait is, ami eléggé nagy szó.
- Hát... Egyszer valakinek át kell vennie a trónt. Tudsz valamit az őrzőkről?
- Az Alfák nagyon durvák a mostani fázisban... De úgy tudom, Jessicának semmi baja. Volt egy büntetése, de ennyi.
Örültem, hogy legalább Jess-nek nincsen baja. Nem is tudom, mi lenne velem nélküle. Igaz, most sincs mellettem de a tudat, hogy itt van a palotában, megnyugtat.
- Köszönöm, hogy mindig mindennek utána nézel elvtárs.
Puszit nyomtam az arcára, aztán felálltam.
- Nos, megyünk edzeni? - erőltettem mosolyt az arcomra.
- Persze. Menjünk.

- Tudod... Kezdem azt hinni, hogy te, nem szeretsz engem.
A padlón feküdtem és úgy éreztem magam, mint egy rehabos csiga.
- De, nagyon szeretlek. Te kérted, hogy edzünk, tessék.
- Pontosan, azt kértem edzünk, nem azt hogy taposs el.
Will felnevetett és segített felállni. Minden csontom ropogott, szerintem a vesém is a szívem helyére került.
- Tudsz nekem még valami újat mutatni? - kérdeztem.
- Hű, Beatrice. Te aztán tényleg bátor vagy. A tanároddal flörtölsz?
- Nagyon vicces vagy, de amikor a tanárom le akart fektetni, nem ezt mondta. - kacsintottam.
- Hé, te vágtad a fejemhez a pólód és kezdted el kifelé gombolni a nadrágodat! - mutatott rám.
- De elutasítottál? Nem. Ez esetben haha, nyertem a pert, kiskorú bántalmazása miatt. Én csak egy hülye tini vagyok, ne feledd.
- Jaj, persze. Ilyenkor már játsod a hülye tinit.
Odamentem hozzá és fulladozva a nevetéstől, de adtam neki egy puszit a szájára.
- Wow, emberek. Tényleg örüljetek, hogy Beatrice után mindig én vagyok. - mondta Any.
Már megint... Ezt nem hiszem el, de komolyan.
- Ba**d meg...
- Mit mondtál? - fordult vissza felém Will nevetve.
- Fogd be elvtárs, mert leütlek és eláslak valahol az erdőben!
- Nyugodjatok meg, én senkinek nem fogom elmondani, viszont magyarázatot követelek. Mi a büdös franc folyik köztetek?
És én szépen az elejéről elkezdtem magyarázni, mióta is vagyunk mi ennyire puszipajtások William-vel. Elmondtam neki mindent... Tényleg MINDENT.
- Szóval... 6 évvel öregebb pasassal kavarsz, nem tud róla senki, hülyék vagytok és látott fehérneműben?
- Komolyan, csak ezeket jegyezted meg? - kérdezte tőle Will.
- Nem, csak most a fontosabb dolgokat soroltam fel.

Az edzés után, rohantam etikett órára. Így is majdnem elkéstem. Megint a királyi családokról volt szó, amiből esküszöm már elegem van. Még kiskoromban a fejembe vésték azt is, hogy America Schreave-nek mikor nőtt ki az első foga... Komolyan mondom, nem viccelek. Mindenkiről tudni kell mindent. Akkor már elkezdtem odafigyelni, mikor a családomról volt szó.
- Az Ezequiel királyi családból mint azt midenki tudja, Beazrice Ezequiel maradt az egyetlen, aki ennek a palotának, jövőbeli királynője ha elvégzi a Képzőt.
- Elnézést Mrs. Urh, de mi van, ha én esetleg hozzámegyek William herceghez? Akkor én leszek itt a királynő, ugye?
Alig bírtam ki, hogy ne röhögjem el magam. Egy széles mosolyt, viszont megengedtem magamnak.

- Valami baj van, Lady Bearice? - kérdezte Mrs. Urh.

- Nem. De most elmondok szépen valamit itt, midenki előtt. Ez a palota, az ENYÉM. Még akkor is az enyém, ha nem az eyém és akkor is az enyém, ha az enyém. Ez a trón, ENGEM illet, senki mást. Ha hozzámész William herceghez ha nem, itt ÉN leszek a királynő miután elvégeztem a Királynő Képzőt. Ennyi lenne, köszönöm.