14. Rész - Új életet...

Az ordítozásom után, beléptem a palotába és mindenki aki elhaladt mellettem, bókolt vagy meghajolt. Ennyire durva lettem volna? Szóltam az orvosoknak, hogy menjenek segíteni a lányoknak, én pedig felmentem Mrs. Urh irodájába. Lehajtott fejjel ült abban a székben, ahol a diákok szoktak ülni. Ez lenne a tisztelet...
- Mire véljem ezt? - kérdeztem.
- Felség, én...
- Semmi felség! Maga nem képez, maga öl. Rémes, ami odakint van. Mindenesetre... Folytatjuk a Királynő Képzőt, de maga nélkül. Estére már nem akarom itt látni.
Azért akartam folytatni, hogy megerősödjünk. Anyának is ment, akkor nekünk is fog. Elindultam megkeresni Growert, aki eligazított az Alfák főnökének irodája felé. Ő az egyetlen, aki tudja mit kell tenni ilyenkor. És ő volt az az egyetlen ember is, akitől féltem. Mindenki csak kígyónak hívta a szemén lévő heg miatt. Muszály volt beszélnem vele. Az ajtó előtt álltam, még Grow engedélyt kért, hogy bemehessek. Hírtelen kinyitotta az ajtót, én meg infartust kaptam.
- Jézusom Grow...
- Bocsánat felség. Bemehet.
Mély levegőt vettem, aztán beléptem az irodába. A kígyó már mosolyogva várt engem, amitől kirázott a hideg.
- Felség, milyen kellemes meglepetés. Hallottam mi történt ma, maga tényleg nem semmi.
- Köszönöm, de én csak megvédtem őket.
- Most végeznem kéne magával, amiért lázadni kezdett a palota ellen. Egy okot mondjon, miért ne öljem meg.
Ez elgondolkoztatott. Miért is ne ölhetne meg?
- Nem tudok. - húztam fel a vállam. - Maga azt hiszi, mindent megtehet, de közben még magánál is van nagyobb rangú ember, a Rendfenttartó. Aki tönkre tesz mindent és mindenkit! Ha meg akar ölni, csak rajta. Én nem hagyok több hercegnőt meghalni, csak mert önök nem csinálnak semmit! Ez addig így megy újra, újra meg újra és ki nyer? Mindig a Rendfenttartók! Elegem van a sok hülye törvényből és a képzésekből, uralkodó kell!
- Maga, tényleg nem semmi. Beismerem felség, maga tényleg tud valamit. De a Képzőt, nem hagyhatjuk abba, már nem. Abban viszont igaza van, hogy uralkodó kell, de maga? A-a. Azt hiszem, nem eléggé megfelelő erre a feladatra.
- Ugye maga csak viccel? Látta mire vagyok képes!
- Igen, láttam. A Képzőt innentől kezdve, én veszem át. Ezzel a témát lezártam. Most elmehet.
Nem tudtam elhinni... Próbáltam mindent a helyére rakni, de csak rontottam a helyzeten. Így vagy úgy, de a palota engem illet. Ha tetszik, ha nem, a királynő itt én leszek! Kinek kell ide a kígyó engedélye?
- Igen is ki fog nevezni királynővé és ezt az egész ország színe előtt fogja bejelenteni! A többiek is hazamehetnek a koronázásukra és ezt MAGA fogja elintézni! Érthető voltam, vagy meg kell ismételnem mégegyszer?
- Én mindig, mindenben segítek amiben tudok...
- Ja, én is ezt mondom, mikor kérdeznek rólad vénember.
Ezt a hangot bárhol felismertem.
- Jessica? - fordultám hátra.
- Helló felség! - kacsintott.
- Mi ez az egész? - kérdeztem.
- Tudod, a papa már azt várta mikor törsz meg végre és veszed át magadtól a trónt. Tudtuk, hogy ez be fog következni, de mi nem léphettünk Mrs. Urh felé, nem engedték volna. Apa egyébként rendes, csak muszály volt NEKED megmondani.
- Szóval, ha jól értem... Minden csak színjáték volt? Akkor minek kellett menekülni?
- Mert akik ott voltak, nem a mi Alfáink.
- A lényeg az felség... - fordult felém a kígyó. - Át kell vennie a trónt és minél hamarabb szerezni egy királyt is. Van valakije, aki esetleg....
- Oh, van neki! - nevetett Jess.
- Megtudhatnám ki a szerencsés fiatalember?
- Ashwood herceg. - nevetett fel újra Jessica.
- Remek. Holnap a Nagy teremben várunk mindenkit. Addig, pihenő van. Mindenki elmehet.

A beszélgetés után, azonnal a szobámba rohantam, hogy lepihenjek kicsit. Az ágyamon ismét egy levelet találram, de ezúttal ez nem a családomtól jött.
"Drága egyetlenem!
9-kor próbálj meg kiszökni és gyere át a szobámba, beszélni akarok veled.
Csókollak: W."
Fel is pattantam, hogy kimehessek, de Ines megelőzött.
- Hová megy felség? Ágyban a helye.
- Tudod Ines, az a helyzet....
- Menjen, majd falazok önnek. De igyekezzen!
Egy cuppanós puszit adtam Ines arcára, aztán kisurrantam a folyosóra. William szobája nem volt olyan messze, csak két folyosóval arrébb, viszont sietnem kellett, nehogy az Alfák megtaláljanak. Lassan kinyitottam Will szobájának ajtaját és beslisszoltam.
- Will?
- Itt vagyok. - suttogta.
- De hol van az az itt? - súgtam én is.
- Kövesd a hangom.
Hát ennek az egésznek az eredménye az lett, hogy kábé levertem egy dobozt és nekimentem a szekrénynek, az asztalnak és az ágynak.
- Meg fognak találni minket, ha így folytatod! Na várj, állj meg. Inkább én megyek oda.
- Több időt spórolnánk. - nevettem.
- Mondták már, hogy szerencsétlen vagy? - karolt át.
- Igen és kösz, hogy emlékeztettél.
Forró csókot nyomott a számra, amitől meg is nyugodtam. Mindig megnyugtatott a csókja. Igaz, hogy 7 évvel idősebb volt nálam, de szerelemben az nem számít. Ha valakinek ez nem tetszik, hát kövezzenek meg érte. Azt sem mondhatjuk, hogy csak arra kellek neki, mivel ha csak arra kellenék, már 6-szor nem lennék... Na mindegy, ezt a témát hanyagoljuk, jól tudja mindenki mire gondolok.
- Tudtad, hogy a királyom leszel? - kérdeztem.
- Meg tudnám szokni. - mosolyodott el. - De most nem erről akartam veled beszélni.
Leültem az ágyra mert éreztem, hogy ez hosszú lesz.
- Remélem tisztában vagy vele, hogy ha mi átvesszük a trónt, semmi nem lesz olyan, mint régen. A napjaink háromnegyede papírmunkával fog telni és egyéb más ilyen dolgokkal. Nem lesz már annyi időnk egymásra, mint eddig. Sikerült beszélnem Jessel és olyanokat mondott el, amit még én sem akartam elhinni. A kígyó nem Jessica apja, az övé már meghalt egy ideje. Megfenyegette Jesst, hogy megöli a testvérét, ha nem hazudik neked. Azt akarják az Alfák, hogy átvedd a trónt és szépen tönkre tudjanak tenni. El kell mennünk innen.
Egy percig végig kellett gondolnom, mit is mondott William. Elmenni? Megint? A Képző felénél sem tartok!
- Nem mehetünk el! A többiekkel mi lesz?
- A többieknek itt kel maradni. Semmi nem lesz velük, nyugodj meg. - fogta meg a kezem.
- Nem! - húzódtam el. - Nem hagyhatom itt Anyt...
A könnyeimmel küzködtem. Igaza volt anyának, amikor azt mondta nem állok készen rá, hogy királynő legyek. Fiatal vagyok és hiszékeny... Nem bírtam tovább visszatartani a könnyeim.
- Tudod... Egyszer az életben szeretnék csak egy lány lenni, aki csak a bulikkal, ruhákkal, fiúkkal és más ilyen dolgokkal foglalkozik, nem pedig egy palotába láncolt hercegnő... A hercegnős meséknek mi a vége, jön a herceg, megöli a gonosz sárkányt és minden tökéletes lesz. De a valóságban? Nincs sem sárkány, sem herceg. Csak a kötelesség.

William sajnálkozó arckifejezéssel hallgatta végig a kitörésemet, egy szót sem szólt. Mindig meghallgatott, még ha a kedvenc rúzsomról is beszéltem, pedig azt minden edzésem végén szóba hoztam, mert nemsokára el fog fogyni.
- Beatrice tudom, hogy az édesapád azt akarja, itt maradj, de most nem maradhatunk itt. Ha elestél? Felállsz, korona megigazít és továbbmész. Ha csak ülsz és sajnáltatod magad, azzal nem érsz el semmit. Legfeljebb annyit, hogy gyáva leszel és hisztis, bár te mindig az vagy.
- Kösz, én is szeretlek. - nevettem el magam.
- De most komolyan... Ott leszünk neked Jessica, Any és én is. Nem hagyunk magadra. Jessica pedig tudod milyen... Megver mindenkit, aki csak bántani akar téged.
- Igen, ez igaz... Jessica mondta hová megyünk?
- Vancouverbe. Ott lesz most a legbiztonságosabb.
- Szerintem ássuk el magunkat! - mosolyodtam el.
- Te meg az ötleteid... Amit el akarsz érni, eszméletlen, de az ötleteid?
Tulajdonképpen, igaza volt. Szörnyű ötleteim vannak. Egy kis idő után, Will újra megszólalt.
- Mit fogunk kezdeni magunkal Beatrice?
- Új életet.