13. Rész - A segítség.

Két hét telt el a levél óta, de olyan volt, mintha már évek lennének. William és köztem egyre romlott a kapcsolat. Már nem ébredtem a csókjaira, az edzéseken csak az utasításokat mondta, semmi többet. A többi lánnyal mindig nevetgélt, nálam fapofát vágott. Szörnyű érzés volt... Úgy éreztem, kitépték a szívem egyik felét. A szobalányainkat is megkaptuk, Ines újra mellettem volt. Minden nap segített, amiben csak tudott, nagyon hálás voltam neki ezért. Egyik délután a kertben ültünk a lányokkal. Ők jókedvűen bámulták a póló nélküli testőröket, én pedig egy padon ültem, ahonnan be lehetett látni az edzőterembe. William éppen gyakorlatokat csínált, engem pedig elkapott újra az érzés, hogy ott legyek vele. Nem lehet ennek így vége!
- Szia Beatriz.
- Szia Any...
Any mindig tudta, mikor kell idejönnie hozzám. Nem tudom, hogy csinálja, de mindig tudta.
- Mi a baj? Rosszul érzed magad?
- Nem, csak... Mindennek vége.
Most nem bírtam visszafogni a könnyeimet... Muszály volt sírnom. Any szorosan átölelt, de nem kérdezte mi a bajom. Hagyta, hogy lenyugodjak aztán mikor biztos volt benne, hogy befejeztem, elhúzódott és belenézett a szemembe.
- Beatriz, ez még nem is biztos, hogy igaz! Mind a ketten szenvedtek.
- Várj... Te ezt honnan tudod?
- William tudja, hogy jó barátnők vagyunk, mindent elmondott nekem az edzésen. Folyamatosan rólad beszél, hogy mennyire gyönyörű vagy, milyen erős, makacs és kitartó. Szerintem előbb ki kellene derítenetek, mi folyik itt igazából.
- Igazad lehet... Köszönöm.
- Na menj! Beszélj vele!
Gyorsan átöleltem Anyt, aztán elindultam átvenni az edzős ruhámat.

Berontottam a terembe és megálltam a közepén, semmit nem szólva.
- Amm... Beatriz, mit keresel itt? Nektek ma nem szünet van?
- Többet akarok tanulni mint a szaladgálás. Komolyabban akarom venni az edzést. A rohanás már tök jól megy, harcolni akarok. Taníts többet, én vagyok az egyetlen hercegnő, aki nem képes normális önvédelemre, csak arra amit Jess tanított nekem.
- Neked nincsen szükséged az alapokra Beatriz. Aki el tudott bánni Melody-val a táncpárbaj után és Mary-vel az edzésemen, annak nincs szüksége rám.
- Nagyobb szükségem van rád mint képzeled...
- Beatriz...
- Ne, hallgass meg! Mielőtt eldöntenénk, hogy mi igaz és mi nem, utána kéne járni. William, én nem bírom ezt... Nem akarok távol lenni tőled. Még ha ez az egész igaz is, akkor is itt akarok lenni melletted. Ha nem is mint a feleséged, vagy mint a gyermekeink anyja, de testvérnek is jó lennék.
- Rendben... Hol kéne kezdeni a keresést?
- Hát... Azt hiszem, tudom ki segíthet. Megkaptuk a szobalányainkat és ők évek óta itt vannak, tudniuk kell. Ines segíteni fog, de vele csak este fogok találkozni. Akkor megkérdezem tőle, mit tud.
- Honnan tudod, hogy az igazad mondja? Én már lassan rajtad és Anyn kívül, senkiben sem bízom.
- Will, Ines és én együtt nőttünk fel. Ismerem őt, nekem nem hazudik. Kilenckor legyél a szobámban, akkor már az őrök is elmennek az ajtóm elől.
- Ott leszek.

Pontban kilenckor az őrök elmentek az ajtóm elől, Ines pedig mejelent William-vel.
- Felség, mi ez az egész? - kérdezte rémülten Ines.
- Semmi, nyugalom. Segítened kell és csak te tudsz.
Nes végignézett ratjunk, majd kifújta a még benttartott levegőt.
- Miben segíthetek?