5. Rész - Szeretem...

Reggel pontban 8-kor megjelentem a táncteremben. Annyira volt időm, hogy megfésülködjek, lezuhanyozzak és felkapjak valami elfogadható ruhát. Fura, hogy ennyire pontos voltam, na mindegy... Persze Will, azaz William tanárúr még nem volt itt. Gondolhattam volna... Pár perc után azonban ő is megérkezett.
- Jó reggelt Beatrice. Hogy....? Mi ez a cucc? - nézett végig rajtam.
- Hát... Ez az a cucc, amit adtak táncórára. - húztam fel a vállam.
- Förtelmes.
Most nem tudtam, hogy nevessek, vagy felháborodjak.
- Kösz, te is csini vagy. - mosolyodtam el gúnyosan.
- Nem úgy értettem. A ruha förtelem. Ebbe nagyon bele fogsz izzadni és még csak nem is olyan amit kérni szoktam.
- Azt ne mond, hogy melltartót és bugyit kérsz, mert akkor már itt sem vagyok elvtárs... - húztam fel a szemöldököm.
Próbálta visszatartani a nevetését, de nem ment neki, így én is nevettem.
- Nyugodj meg Bea, azt még nem.
- Hogy érted azt, hogy MÉG nem?!
Ekkor megint felnevetett, aztán bement az öltözőbe, hogy kihozzon nekem egy normális edzős cuccot.
- Remélem jó rád mert ha nem, akkor tényleg marad a melltartó és a bugyi.
- Egy barom vagy elvtárs... - ráztam meg a fejem.
A kezembe nyomta a ruhát aztán bement az öltözőbe, hogy átöltözhessen. Mivel nem volt más választási lehetőségem, itt kellett átöltöznöm. Mikor éppen a pólómat fordítottam ki, hogy fel tudjam venni, kijött az öltözőből... Először ledermedtem. Engem még senki nem látott ilyen körülmények között, Jessen kívül. Hamar reagáltam, hogy tennem kéne valamit, de Will nem. Sőt, szerintem élvezte a helyzetet. Bár semmit nem tudtam kivenni az arckifejezéséből, a meglepődöttségen kívül. Gondolom mi játszódhatott le a fejében: "Hogy lehet egy 17 éves lánynak, ilyen felsőteste." Különösen megakadt a szeme az egyik pontomon. Kezdtem kínosnak tartani a helyzetet, szóval gyorsan felvettem a pólómat.
- Beatrice....
- Ne... Kérlek ne. Csak... Kezdjük el jó?
Egy aprót biccentett, majd bekapcsolta a zenét. Még csak 15 perce tartott az első tréningem, de ő végig a testem pontjait bámulta. Nem tudtam nem észrevenni...
- Na jó, állítsd le! - kiabáltam.
Gyorsan meg is állította.
- Beatriz, minden rendben? - sétált közelebb.
- Ne gyere közelebb... Kérlek. Csak hallgass végig. Ha bámulsz egész végig, azt észre fogom venni William... Zavar, hogy még csak 1 napja ismerlek, de máris tömény vágyat érzek az iránt, hogy a közeledben legyek. Ez lehetetlen... A tanárom vagy, az ég szerelmére! Más lenne ha te 38 lennél én meg 24. Vagy ha én lennék 24 te meg 32. Egy 17 éves lány vagyok.
- Beatriz, a szerelmünket nem mi választjuk meg.
- Ezt is jól tudom. De a törvény...
Itt rámemelte a tekintetét.
- Ez lett volna az első amit megszűntetek ha trónra kerültem volna. - húzta mosolyra a száját.
- Várjunk... Te honnan tudsz a házasság törvényről? Ashwood... Hát persze.
- Szolgálatára hercegnő. - hajolt meg.
- Ne kezd te is! Ugyan abban a rangban vagyunk és te nem szóltál?! Miért?
- Mert kíváncsi voltam... Egy ideje figyellek Beatriz. 22 éves korom óta beléd vagyok esve... Amikor megláttalak a TV-ben, édesapámat kérdeztem meg ki ez a lány. Nem azért szerettem beléd Bea mert hercegnő vagy. Hanem mert annyira bátor és erős vagy... Mikor pedig megtudtam, hogy idekerülsz, mindent elkövettem, hogy a közelemben legyél.
Nem tudtam mit mondani erre... 2 éve szerelmes belém. Én is tudtam ki Ashwood király fia. Mindig helyesnek tartottam de miután eltűntnek nyílvánították, azóta nem hallottam felőle semmit. Rá szállt volna a trón , mert férfi. De mikor elszökött, minden rám hárult. Nem vagyunk rokonok, de mivel anyáékak nem született rajtam kívül másik gyerek aki fiú, így Williamé lett volna a trón.
- Tudják, hogy herceg vagy?
- Csak az igazgatónő.
- Miért nem léptél trónra, miért hagytad rám?!
- Mert nem akartam király lenni.
- Arra nem gondoltál, hogy ezzel nekem árthatsz William?
- Azzal, hogy neked adom a hatalmat? Nem hiszem. Te vagy a legalkalmasabb.
Szóval ő is hisz bennem...
- Nem tudtam megtenni... Nem vállalhattam el.
Könnyek gyűltek a szememben, de még így is láttam a szándékot, hogy meg akar ölelni. Nem bántam... Lassan odasétáltam hozzá, majd átöleltem. Először kicsit meglepődött, de aztán ő is átölelt és szorosan magához húzott.
- Tudom mit érzel Bea... Én is voltam ebben a helyzetben.
- Tudom, hogy óránk lenne de... Nem pihenhetnék kicsit?
- De, természetesen. Délután...?
Annyira akarta a társaságomat... Nem tudtam nemet mondani.
- Itt leszek, nyugodj meg.
Egy kis mosolyt küldtem felé, majd az ajtóban megálltam. Visszamentem hozzá és megpusziltam az arcát.
- Köszönöm. - súgtam a fülébe.
Végül megfordultam és felmentem a szobámba.

- Beatrice, neked nem órán lenne a helyed? - keltett fel Jess.
- De. - válaszoltam vissza kómás fejjel.
- Akkor?
- Történt egy kis gubanc, ezért William felküldött ide.
- Milyen nagy gubanc lehet az, amitől elhalasztjátok az órákat? - kérdezte gúnyosan.
- Nem volt köztünk semmi. Csak kiderült, hogy ő Ashwood király fia.
- Hogy mi?! Ezt nem... Azt hogy?!
- Nyugodj le Jess! Nem akart király lenni... Ezért elszökött ide.
Jessicát annyira meglepte a dolog, hogy szerintem azt sem hallotta meg amit mondtam.
- Jess, minden rendben?
Rámnézett, majd elfordította a tekintetét.
- Hatalmas bajba kevert téged Beatriz... Ez felháborító!
Megindult az ajtó felé, én pedig utána.
- Várj Jess mit akarsz tenni hallod?! Állj már meg!
De ő csak futott tovább. Tudtam, hogy ebből nagy baj lesz. A táncterembe beérve, mind a ketten Williamet kerestük, de Jessica hamarabb meglátta.
- Hát itt vagy te bunkó paraszt!
Jees odament hozzá és akkora pofont lekevert neki, hogy annak a nyoma egy hétig biztosan ott marad.
- Mit képzeltél?! - folytatta Jess. - Elszöksz és minden rendben lesz?! Beatrizre szállt a trón miattad! 24 éves létedre nem állsz készen arra, hogy király legyél? Ráhagyod egy 17 éves lányra akinek a szülei halottak?!
Az utolsó mondatánál megdermedt, aztán rámnézett, mivel tudta, hogy ez egy rossz pontom volt.
- Beatrice...
- Semmi baj Jessica. Te csak engem akarsz megvédeni.
Odasétáltam én is, majd Williamre néztem akinek az arcán volt Jess kezének a nyoma.
- Jess... Magunkra hagynál picit?
Egy aprót biccenett és elhagyta a termet. Nem szóltunk semmit. Csak néztük egymást.
- Bocsánat. - mondta. - Bocsánat, hogy nem gondoltam rád, mielőtt elszöktem. Én csak rettegtem...
- A félelem egyes embereket fura dolgokra kényszerít.
- De én visszamehettem volna...
- Jól tetted, hogy itt maradtál. Előbb vagy utóbb, rám szállt volna minden. Így vagy úgy, de a trón az enyém. Nem tehetsz semmiről.
- De...
Mielőtt még bele nem kezdett a hegyi beszédébe, odahajoltam hozzá és megcsókoltam. El akart tolni, de nem engedtem. Átlaroltam a nyakát, ő pedig felemelt és nekitolt a falnak. Nem tudtam összefoglalni mennyi érzés kavargott a fejemben. Örültem, hogy végre csókolózom. Viszont nagy felelőtlenségnek is tartottam. Nem a leghelyesebb megoldást választottam... Befejeztük a csókot, de még mindig a falnak nyomott.
- Imádlak teljes egészében Beatrice. Káprázatos lány vagy... De ez nem mehet. A tanárod vagyok, ami elég furcsa. Ha ezt Jessica megtudja, feljelent. - mosolyodott el.
Én csak a szememet forgattam, majd újra megcsókoltam. Ez hamarabb véget ért mint az előző, de jobb volt.
- Komolyan beszéltem, ha....
- Jaj elvtárs, fogd már be.
Ismét csókok tömkelege. Lassan 3 perce itt állunk és csókolózunk. Azért... ez durva.
- Na jó. Szerintem, el kéne kezdenünk táncolni is.
- Muszály? - kérdeztem a boci szemeimmel.
- Igen. Na gyerünk.
Egy utolsó puszot nyomott a homlokomra, aztán letett a földre és bekapcsolta a zenét. Ezek után már nem volt semmi csak sok nevetés és tánc. Ez a nap sem úgy végződött, ahogyan azt elképzeltem. De tetszett.