2. Rész - Új szokások, új emberek

Jess ordítozására keltem. Suliba kell menni, de persze kinek van hozzá kedve. Elmesélte, hogy egy olyan iskolába megyünk ahol senki nem tartozik nemesi sarjba. Azaz, egy csapat idiótával leszek összezárva. Lehet, hogy hercegnő vagyok, de volt dolgom olyan emberekkel is, akik szimplán csak egyszerűek voltak. De az itteniek, a legidiótábbak, legperverzebb és legmocskosabb banda. Apa mesélte egyszer, hogy ő is ide járt, de aztán alig várta, hogy elkerüljön innen. Megértem az érzéseit. Amint belépsz a suliba egy hosszú folyosón végig szekrények, mindegyik telefirkálva valami baromsággal. Elég sokan megnéztek, mivel 1 Nagyon különböztem az itteni lányoktól. Magasabb is voltam és nem akarok bunkó lenni, de ezerszer szexibb. 2 Inteligensebb is voltam és 3 A stílusunk is különbözött. Egy fekete inget vettem fel amin fehér pöttyök vannak és egy fekete szoknyát. Elismerem, volt egy-két dicsőítő pillantás az egyes pontjaim felé, de nem is érdekelt. A legfontosabb most az, hogy beilleszkedjek és tettessem magam marhának.

Az első órám töri volt és lehet hogy magasabb voltam az itteni lányoknál, de a fiúktól egy kicsit sem és beültettek leghátulra.
- Khmm...
- Igen? - fordult felém Mrs. Stilton. - Valami problémája van Ms....
- Hamilton. A nevem Alice Hamilton.
Muszáj volt hazudnom a nevemmel kapcsolatban. Nem tudhatják meg, hogy én vagyok a hercegnő.
- Nos, Hamilton kisasszony? Miben segíthetek?
- Tudja... Nagyon érdekes az órája csak a baj az, hogy nem látok belőle semmit.
- Nagyon vicces. Luke, kérem cseréljen helyet Ms. Hamiltonnal.
Így hát, a második padba kerültem. Egy Tony nevezetű fiú ült a mellettem lévő padban és eszméletlen mosolya volt. Bevallom, teljesen letaglózlott a mosolya.
- Folytassuk. Mindenki tudja, hogy America Singer trónra lépése helytelen volt, ezért...
Nem bírtam ki, hogy ne szóljak bele.

- Lenne valami hozzáfűznivalója Ms. Hamilton?

- Tulajdonképpen igen, lenne. Ön téved Mrs. Stilton. - mosolyodtam el gúnyosan.

Mindenki csak engem bámult és a szemükből ítélkezve most arra gondolhatnak, mekkora egy ribanc vagyok. Mindig is nagy példaképem volt America Singer. Illea királynőlye. Ő szüntette be a kasztrendszert apámék előtt.

- Magyarázza el kérem. - intett Mrs. Stilton.

- A helyzet az, hogy mivel America Singer megszüntette a kasztrendszert, nem nyilvánították igazi királynőnek, mert egyesek szerint törvénytelen volt. Később azonban egyetértettek a helyzettel és a Párválasztó idején már lehetett tudni ki a következő királynőnk. America Singer legjobb döntése Maxon király volt. Erről ennyit...

- Hűha... Maga honnan tudja ezt mind?

Itt eszembe jutott, hogy Jessica azt mondta kerüljem az ilyen témákat... Hát, bukta.

- Egyszerűen csak így van megírva. 

Egy mosollyal megúsztam. Soha többet nem akarok ilyen helyzetekbe kerülni.

Órák után azonnal Jess-hez rohantam. 

- Na, hogy telt a napod hercegnő? Sikerült beolvadni?

- Nem igazán... Szerintem csak rontottam a helyzeten.

- Mit csináltál már megint Beatrice Ezequiel?!

- Nyugodj le... Órán szóba hozták America királynőt és hát... tudod, hogy utálom mikor téves hitben élnek az emberek a királyi családdal kapcsolatban.

- Az isten szerelmére... Szerinted minek találták ki az őrzőket? Azért vagyunk, hogy megvédjünk titeket és igyekezzünk téves hitre térítei az embereket, nem arra, hogy csak legyünk égy tegyünk a kedvetekre. Ha most megtudnák az igazságot, vissza akarnák hozni a rendszert és a Párválasztót is, amit jelenleg nem engedhetünk meg magunknak! Legalább mindent elmondtál?

- Azt hiszem...

- Legközelebb tartsd a szád, különben kénytelen leszek betapasztani mielőtt eljövünk.

Éppen indultunk volna haza, mikor valaki kiabált utánam.

- Alice!

Megfordultam és azzal az édes mosollyal találtam szembe magam.

- Ne haragudj, téged még nem ismerlek. A nevem Tony. - fordult Jess felé.

- Jessica. - biccentett a barátnőm.

- Arra gondoltam, nincs e kedved meginni valamit, hogy megismerkedjünk.

Ezt viszont nekem szánták. Jessre néztem, hát ha valami lejön az arckifejezéséből, de nem. Semmi.

- Persze. Miért is ne. Most azonnal?

- Ha nem esik ellenedre... - húzta fel a vállát.

Kérdő pillantást vetettem az őrzőmre de ő csak bólogatott, aminek kifejezetten örültem. Amikor kiderült, hogy ő lesz az őrzőm, először még wc-re is alig engedett el egyedül, ami eléggé ciki volt. 

Tonyval beültünk egy közeli kávézóba, aminek a neve "Prince", nagyon vicces volt. Szerintem ezek ki akarnak csinálni engem, na mindegy. Tele volt az egész díszekkel, mivel mindjárt itt a karácsony. Rajtam is egy hosszabb fekete kabát és egy vörös sál volt. 

- Nos, hogy tetszik? - kérdezte.

- Gyönyörű. - néztem körül.

- Örülök. - vetette rám azt a szép mosolyát. - Na és, honnan jöttél?

Tudtam, hogy ide is ki fogunk kötni. Nem kéne elmondanom neki semmit...

- Texasban születtem, de 3 éves koromban felköltöztünk ide Vegasba. Te?

- Én New Yorki vagyok.

- Akkor mi a francot keresel itt? 

Meglepődtem mert ha nekem nem kéne bújkálni, 100%, hogy New Yorkban élnék.

- El szerettem volna szabadulni a szüleimtől. Te nem érzel néha ilyet?

- Engem elhagytak néhány évvel ezelőtt...

- Ohh... Sajnálom. Nem tudtam.

- Semmi baj.

Próbáltam sokat pislogni, hogy ne kezdjek el sírni. Közben ki is hozták a forrócsokimat, ami boldogsággal töltött el. Elkezdtem szürcsölni és annyira belevesztem az ízébe, hogy 3 nagy kortyot is nyeltem. Aztán csak arra lettem figyelmes, hogy Tony nevet.

- Most mi rosszat tettem? - emeltem el a számtól a poharat.

- Semmit, semmit. Csak töröld meg a szádat. 

Képzelhetem milyen látvány volt. Tiszta tejszínhabos szájjal...

- Most jó? - néztem rá pánikkal teli arcal.

Erre csak újra felnevetett.

- Tökéletes. 

Egy gúnyos mosollyal, megböktem a vállát.

- Jessica a testvéred?

- Nem, csak az őr.....

Majdnem kimondtam, hogy az őrzőm... Annyira elkalandoztam a gondolataimban, hogy hírtelen ez jött.

- Az unokatesóm.

Enyhe mosolya még akkor is látszott, mikor belekortyolt a forrócsokijába. Igaza volt Jessnek, hogy tartanom kell a számat, különben be kell tapasztani. Nem mondhatom el csak úgy mindenkinek, hogy én vagyok a hercegnő... Hatalmas gondok lennének belőle és nem vagyunk abban a helyzetben, hogy ezt bárki is megtudja.