Mikor Tony hazakísért, Jess már az ajtóban várt. Kár volt elhinnem, hogy egy napig szabadulhatok, de komolyan.
- Hol voltatok eddig? Megbeszéltük, hogy 7-re mindig itthon vagy!
- Jessica, 19:03 van...
Tony arcán láttam, hogy majdnem elneveti magát, de próbálta visszatartani. Nekem ez már természetes volt.
- Az akkor sem 7 óra! Tony, te pedig szerintem indulhatsz.
Egy fülig érő mosollyal biccentett, majd eltűnt a sötétségben.
- Jessica, nem gondolod, hogy kicsit meg kéne állni?
- Megállni lúzerség! Én azon vagyok, hogy mindig mozgásban legyünk, te pedig biztonságban. Azzal viszont nem nagyon segítesz, ha sötétben egy ma megismert fiúval mászkálsz. Mi van, ha jönnek az Alfák? Akkor mit csinálsz?
Tisztázzuk, az Alfák az őrzők mesterei. Ők képzik ki az őrzőket.
- Nem lett volna semmi baj, mert....
- Beatrice gondolkodj! Egy körözött hercegnő vagy, könyörgöm! Ha nem vagyok melletted, nem tudlak megvédeni!
- Nem kell megvédeni állandóan! 17 éves vagyok, de mindent helyettem csinálsz, elegem van!
Elmentem mellette és felviharzottam a szobámba. Mérges voltam, de nem Jessre, vagy Tonyra, hanem az egész királyságra és a törvényekre. Sokat eltörölt a Schreave család a szörnyű törvények közül, de még így is maradt egy pár. Egyben gyűlöltem magamat is... Amiért nem vagyok képes trónra lépni. Mindent megváltoztatnék, ebben biztos vagyok. A szüleim is igyekeztek egyre több és több olyan törvényt megszűntetni, de hamar eltávoztak, így csak rosszabbodik a helyzet. Ha nem megyek vissza egyhamar, 100%, hogy a királyságom összeomlik, amit apáék sosem bocsátanának meg nekem. Ekkor figyelmes lettem a kertünkben álló árnyékra. Közelebb léptem az ablakomhoz és bámultam az alakot. Magas volt, iszonyúan magas. Próbáltam valami jelet keresni, hogy honnan jöhetett, aztán megláttam a jelvényt a kabátján. Az Alfák... Rögtön rohantam le Jessicához, hogy minél hamarabb szólhassak.
- Jessica!
A szapora lélegzetem mindent elárult nála.
- Úgy érted... Ők...?
Bólintottam, mivel nem tudtam mit kinyögni. Szerencsénk, hogy volt kocsink. Jess felkapta a kulcsot és már tessékelt is kifelé az ajtón. A kocsink azonban két saroknyival arrébb állt.
- Mi lesz ha elkapnak? - súgtam oda Jessnek.
- Meghalunk.
- Hogy mi?!
- Csak vicceltem Bea, nyugodj meg. Nem kapnak el, nem engedem.
Megbíztam Jessben. Már nagyon régóta ismerem őt és a vad természetét. Olvasás órán párba állítottak minket és kibetűztetni két 5 éves kislánnyal a nevüket, több mint kegyetlenség volt. Természetesen Jessica már intézkedett is. Hozzávágta a a tanárokhoz a könyvet és fasiszta gazembereknek nevezte őket, bár fogalma sem volt miket beszél. Azóta elválaszthatatlanok vagyunk. Ő az aki intézkedik, én vagyok az óvatos. Mikor már majdnem ott voltunk, hangos dobogást hallottunk mögöttünk.
- Futnunk kell...
- De...
- Semmi de, futás!
Meg sem állva és hárta sem nézve, futottam az autóig. Jessica kinyitotta, beugrott én pedig követtem a példáját. Padló gázzal indultunk el és mikor éppen kanyarodtunk kifelé, akkor ért oda az egyik Alfa, ahol az imént mi voltunk. Meleg helyzet volt...
Pár órával később arra keltem fel, hogy átmegyünk a síneken.
- Bocsi, nem akartalak felkelteni.
- Semmi baj... Merre megyünk?
- Jelenleg, Hollandia felé.
- Hollandia? Mihez kezdünk mi ott?
Jessica nem szólt semmit, mivel mindig megkérdeztem ugyan ezt... Akárhová mentünk.
- Új életet..
Egy könnycsepp gördült le az arcomon. Mindig ugyan az... Be szerettem volna utazni a világot, de nem minden nap egy újabb Beatrice Ezequiel bőrében.
- Ne haragudj. Nem tehetek arról, amin most keresztül megyünk. De van nálam valami...
Előhúzott egy borítékot a zsebéből és átnyújtotta.
- Mi ez?
- Olvasd el.
Megfordítottam és a családunk címeres pecsétje volt rányomva... Feltörtem és azonnal olvasni kezdtem.
"Drága egyetlen bogárkám!
Nagyon sokminden van, amit még nem értesz, de nem is kell. Mindenkinek eljön az az idő, mikor tudja nincs neki sok hátra és muszáj tennie valamit. Ezt a levelet hagyom hátra neked és persze a királyságot, amihez foggal-körömmel ragaszkodnod kell! Tudom, azt hiszed nem állsz készen rá, de ha most veszni hagyod, visszaút nincs. Az amire kérünk, hatalmas felelőséggel jár. Megértünk... Én hiszek benned Beatrice. Tudom, hogy képes vagy megváltoztatni a jövőnket, ahogyan azt America királyné is tette. Most rajtad a sor bogárkám. Neked kell átvenned a trónt. Minden a te kezedbe kerül. Jessica mindig ott lesz melletted és mi is ott leszünk, még ha te nem is látsz minket. Bízz benne és kérlek mindig maradj önmagad. Nincs annál fontosabb dolog a világon. Szeretlek és nagyon büszke vagyok rád drága lányom.
Apád: Luis Ezequiel
Nem voltak szavak... Ez az egyetlen ami maradt nekem apából. Egy levél és a királyságom... Megbízik bennem és szerinte képes vagyok arra, hogy királyné legyek.
- Na, mit írt?
Visszatéve az üzenetet a borítékba, tudtam, hogy most hatalmas őrültséget fogok mondani, de ez volt a leghelyesebb. Remélem apa is megérti...
- Jaj, semmi fontosat. Szokásos dolgokat, hogy szeret és büszke rám.
Érezte, hogy nem mondok igazat, de nem hozta szóba. Tudom, hogy helytelen dolog volt ez most tőlem. De nem mehetek vissza, most biztos nem. Amint eljött az időm, vissza fogok menni. Addig viszont, új életet kezdek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése