26. Rész - Döntés, pillanatnyi érzelem alapján.

Már két hete itt csövezünk az erdőben és a drága Jessicánk, mindenkire rábízott valamit. William és Tony fát vágni mentek, bár az első nap lila foltokkal, vérző sebekkel és felrepedt szájjal tértek haza. Nem is értem, miért kell állandóan verekedni miattam, egyáltalán nem érek annyit. Any takarított, Jess mosott én pedig főztem, bár a kaja nem éppen öt csillagos szállodába való volt, de Any azért megdícsérte. Jessica viszont minden este kilopakodott a fák közé hányni. A hátammal már nem volt gond, tudtam menni és végre ki is tudtam húzni magam. Eleinte csak görnyedten közlekedtem, úgy néztem ki, mint egy öregasszony. Tegnap Tony és én találkoztunk egy erdésszel. Tájékoztatott minket arról, hogy mire kell vigyáznunk. Persze mi szakadtunk a röhögéstől, mikor eszünkbe jutottak a farkasok, de addig szívózunk egyébként, még össze nem futunk az egyikkel... Nem szeretném átélni a Piroska és a farkas sztorit. Utána egy évig hallgathatnám Jessicát, hogy ő megmondta. Éppen ebédhez készültem megteríteni az asztalt, mikor William berontott Anyvel.

- Mi a helyzet? - kérdeztem meglepetten.

Any erősen oldalba bökte Will-t, de még akkor sem szólalt meg.

- A kedves herceg, majdnem összeverte a fafejű barátodat. Azt hiszem, itt az ideje, hogy komolyan elmondd neki, mit érzel! Ez így nem mehet tovább, én pedig nem fogom bámulni, ahogy ez a két paraszt üti egymást! Szóval ha megkérhetnélek, áruld el neki, mi az igazság. Én addig megyek és meggyógyítom a pasid.

Egy utolsó mérges pillantást vetett Will felé, aztán pedig kiviharzott a szobából. Nem tudtam, hogy kéne elkezdenem. Egyenesen mondjam a szemébe, hogy nem érzek iránta olyan erős szerelmet, mint ő? Ennyire nem vagyok bunkó.

- William, mire jó az, ha állandóan szétveritek egymást? - sóhajtottam.

- Nem mindegy az neked Beatrice? - kérdezte flegmán.

- Na jó... 

El akartam menni onnan, de Will visszatartott.

- Én jobb voltam neked! - ordította.

- Nem! Soha nem voltál jó nekem! Akárhányszor rámnézett valaki, te már elrángattál onnan és nem hagytál élni!

- Nem tehetek róla... Felidegesít, ha valaki ÚGY bámul rád! Nem vetted észre, hogy csak kihasználni akartak? Szerinted minek van itt Tony is? Azt hiszed kellesz neki? Nálad sokkal jobbat találhatna a Rendfenntartók között!

- És újabb szép beszólás William Ashwood-tól! Tapsot emberek! Először is... Kordában kéne tartanod az érzéseidet. Nem megoldás, ha erőszakhoz folyamodsz. Ha Tony rosszat akarna nekem, már megtette volna. Szerinted akkor őt is elkapják és cellába zárják velem együtt? Mindenkiben csak a rosszat látod, soha nem nézel tovább! Benned is rengeteg rossz dolog van, több mint gondolnád és bennem is! Mindenkiben van hiba, de te esélyt sem adsz Tony-nak! Nem is ismered, azt sem tudod milyen volt a gyerekkora. Semmit nem tudsz róla, én viszont igen. Legalább csak próbáld megismerni Will... Ő még egyszer sem mondott rólad semmi rosszat, még akkor sem, mikor azt hitted ő csókolt meg. Én léptem félre és tudom, hogy hibát követtem el, de ne őt okold miatta, ő nem tehet semmiről. Másodszor pedig... Nálam nem találna jobbat, mert én vagyok az, aki jó útra térítette. Szóval kérlek, ne ítélkezz. Nézz jó mélyen magadba és utána beszélj. Magadban keresd a hibát, ne másban.

Mielőtt megszólalhatott volna, mérgesen ott hagytam a konyhát és próbáltam minél hamarabb köddé válni. 

A "kis" veszekedésünk után, felrohantam a szobámba és lerogytam az ágyamra. Próbáltam rendezni a gondolataimat, de túlságosan zavaros volt minden. Pár perc némaság után, kopogtak az ajtómon. Készen álltam elküldeni mindenkit a francba, de a következő pillanatban Tony feje bukkant elő az ajtóban. 

- Bejöhetek? - kérdezte. 

- Már megtetted - mondtam fáradtan és megvártam ameddig beljebb jön. 

- Minden rendben? 

- Ezt inkább te mondd meg nekem! - mondtam és mérgesen a sebes arcára pillantottam. 

Gyorsan felpattantam és fél kezemmel megérintettem a szeme alatti foltot. Halkan felszisszent, majd mélyen a szemembe nézett. 

- Szeretlek. - suttogta és közelebb hajolt. 

A szája annyira közel volt az enyémhez, hogy köpni-nyelni nem tudtam. Hírtelen kezdett el közeledni felém én pedig nem tudtam mit tegyek. Furcsa módon, nagyon kívántam, hogy hozzám érjen. Eleinte mondogattam magamnak, hogy sosem leszek szerelmes, pláne ilyen emberbe, mint Tony. Tulajdonképpen ősi ellenségemnek kéne lennie. De mindenki tudja, hogy én soha nem voltam normális. Mindig csak saját magammal foglalkoztam és nem jöttem rá, hogy valójában ha nem lett volna itt az őrzőm, senkim se lenne. Egyedül kellett volna átbarangolnom ezen a sötét időszakon. Mondogathattam én magamnak, hogy boldog leszek, nem lettem volna az.
- Szeretlek... - suttogtam.
És akkor megcsókolt... Annyira lassan és finoman csinálta, hogy eszembe juttatta velem, mennyire értékes is vagyok. Lassan lehúzta rólam a pólómat és lágy csókot nyomott a hasamra. Teljesen elaléltam tőle... Többet és többet akartam ennél, sokkal. Az övé akartam lenni, hozzá akartam tartozni. Először azt hittem, William az, akivel le kell élnem az életem és azt, hogy ő lesz a gyermekeim apja. De egyre jobban kezdem azt hinni, hogy döntést hoztam, pillanatnyi érzelem alapján. El voltam foglalva azzal a tudattal, hogy egy idősebb srácnak kellek. Sznob voltam, bunkó, felszínes és önző. Finoman lelöktem az ágyra és elkezdtem csókolgatni a nyakát.

Tipikus pasi parfüm illata volt, minden lányt magához vonzott volna. De ő mégsem tette. Engem választott a sok szép és szexi lány helyett. Már kezdem megérteni, mit jelent az a szó, hogy tartozni valakihez. Kívánom minden lánynsk legyen ilyen barátja, mint Tony. Kedves, helyes és ami a legfontosabb, szeret és nem hazudik. Ezeket eddig tudtam, kivéve azt, hogy szeret. De most ezt is sikerült bebizonyítania.