24. Rész - Én is tudok, ha akarok!

A következő napokat elég nehéz volt átvészelni. A hátam minden egyes mozdulatnál sajogni kezdett, szóval inkább csak ültem és bámultam a falakat. Tony minden órában legalább kétszer bekente a sebeimet, pedig mondtam neki, hogy nincs szükségem rá. Dehogynem, mennyire szükségem volt... De minden nap, csak egy tubussal kaptam, szóval spórolnunk kellett. Már egy hete ülök itt, de Jessikáék még mindig nem találtak ránk. Lassan kezdünk begolyózni... Tony például tegnap, egy egérrel beszélgetett és elnevezte Cincin lovagnak. Én kevésbé voltam ilyen helyzetben... A hátamban érződő fájdalom miatt, sikerült ébernek maradnom és mindig visszarántott a valóságba. Azon gondolkoztam, vajon miért kapok ekkora büntetést... Sosem csináltam semmi rosszat és mindig teljesítettem a feladataimat. Aztán ahogy elnéztem Tonyt, rájöttem... Egy igazi hercegbe kéne szerelmesnek lennem, mint például William. Szerettem Will-t, ez természetes. De azt hiszem, ebbe az őrült Rendfenntartómba is beleszerettem... Egyszerűen csak úgy jött az egoista fejével éa belopta magát a szívembe. Pedig pár hónappal ezelőtt még a pokolra kívántam szegénykémet.

Nem sokkal később, hallottam, hogy valaki közeledik a cellánk felé.
- Tony! - súgtam neki. - Kelj fel! Jön valaki!
Tony azonnal talpra ugrott és elém állt. Kezdem azt hinni, ő lesz a hősöm Jessica után. Azt elfogadtam, hogy engem választott a korona helyett, de megbeszéltük, hogy ha párt talál magának, azonnal felhagy az őrzéssel és férjhez megy. Így is éppen eleget vigyázott már rám és sokszor ő kapott érte, nem én.
- Felség!
Bárhol felismertem volna ezt a hangot, Ines volt az.
- Ines!
Amennyire gyorsan csak tudtam, felálltam és a cellaajtóhoz mentem.
- Hála az égnek jól van! Már azt hittem, soha többet nem látom önt. Nagyon megijesztett!
Még idebentre is hallottam, hogy sír. Én is sírni kezdtem. Soha nem örültem még így senkinek, mint most neki.
- Meg fognak büntetni, ha itt találnak Ines. Mit keresel itt?
- Üzenetet hoztam Jessicától. Azt mondta, azonnal olvasd el, amint megkaptad. Most mennem kell, így is rengeteget kellett hazudnom, hogy lejöhessek ide. Viszlát felség, még találkozunk!
Ines becsúsztatott egy borítékot az ajtó alatt, Tony pedig lehajolt érte és a kezembe adta. Felbontottam és olvasni kezdtem.
Szia cicám! 
Gondolom most a pokolra kívánsz és lehordasz mindennek, mert azt hiszed nem jöttem utánad. Hát ennyire nem ismersz pici? Már lassan egy hete itt gürizek az erdőben és felmérem a terepet. Mielőtt kérdezősködni kezdenél, igen, William és Any is itt vannak velem. Any éjjelente felrepül és körülnéz, megnézi hol juthatnánk be hozzád és, hogy merre vannak őrök. Tudom mire gondolsz és igen, már én is tudok az angyalos dologról. William térképet rajzol a palotáról, minden egyes pontot lerajzol. Utána pedig megbeszéljünk, mit kezdjünk veled. Komolyan mondom, ha bunkó lennék, már régen itthagytalak volna, de hát te is tudod mennyire cuki vagyok. Egyébként... Láttuk a tévében a vesszőzésed... Abban a pillanatban pakoltunk és indultunk is. El tudom képzelni, mennyire fájhat, de te erős lány vagy Beatrice és tudom, hogy képes vagy átvészelni ezt az időt. Ha van valaki aki igazán tudja kezelni a fájdalmat, az te vagy. Még nálam is jobban tudod, hogy milyen az igazi fájdalom. Kit áltatok... Mindenkinél jobban tudod. Ne haragudj, de még pár napig eltarthat ez az egész, az is lehet, hogy egy hétig. Ha még kibírjátok ott egy darabig, akkor csak nyugodjatok meg és várjatok. Ha viszont nem akartok ott maradni... Teljesítheted az utolsó feladatot a Képzőn. A feladat neve "Hogyan kell kitörnie a palotából egy amatőr hercegnőnek?" Persze te már királynő vagy, úgyhogy neked ez gyerekjáték lesz drága Beatrice. 
Drága őrződ: Jessica
A levél után úgy döntöttem, hogy megszabadulok a kíntól és a bezártságtól. Nem akartam itt maradni még egy hétig és bámulni a szürke falakat és Tony-t, ahogy megbolondul.
- Tony, még ma éjjel elmegyünk innen. - jelentettem ki határozottan.
- Szó sem lehet róla. Még nem gyógyultak be a sebeid! Újra szét is nyílhatnak Bea.
- Nem érdekel! Inkább fekszek otthon négy fal között, mint itt!
- Az oké... De mégis hogyan szeretnél elmenni innen!?

Hajnali három körül járhatott, mikor elkezdtem kiabálni. Ez is a terv része volt, ami az én drága Rendfenntartómnak a fejéből pattant ki! Egy őr rontott be a cellaajtón. Tony ekkor mögé ugrott és fejbe verte egy vázával. Kikaptam gyorsan az őr zsebéből a kinti ajtó kulcsát és már szaladtunk is. Ordítani tudtam volna és sírni, annyira fájt a hátam. Azt hiszem egy sebem szét is nyílt, mert újból éreztem a hátamon csorgó vörös vért. Borzalmas érzés volt... A folyosón három őrzőbe botlottunk, de velük Tony könnyen elbánt, még a kisujjamat sem kellett megmozdítanom. Még mindig annyira ismertem a palotát, mint a tenyeremet, így könnyen kijutottunk az aulába, ahol már hatan voltak őrségben. Be kellett segítenem Tonynak... És mit ne mondjak, nagyon örültem, mikor az egyik őr a hátamhoz ért. Akkorát ütöttem neki lány létemre, hogy szerintem egy darabig nem kel fel. A cél már csak az udvar volt. Ha oda kijutunk élve, semmi sem tart vissza minket a szabadságtól. Ugyanis ha jól tudom, ma este Grower volt őrségben, aki el fog engedni minket. Végigfutottunk a főfolyosón és megláttuk a kaput. Ketten őrizték, de mind a kettő aludt, szóval ismételten könnyen kijutottunk. Friss levegő és virágillat csapta meg az orromat. Már el is felejtettem, hogy tavasz van. Megkönnyebbülés volt visszatérni a kinti világba. Már éppen kezdtem örülni, mikor két őr szaladni kezdett felénk. Elegem lett... Felkaptam a földről egy vasdarabot és levertem őket.

- Basszus Beatrice, te aztán tudsz ha akarsz! - sétált oda hozzám Jess két nagy táskával.
- Ninjázni akartatok? - néztem rá a boci szemeimmel.
- Egyszer mindent ki kell próbálni nem?
Az utolsó pillanatban az egyik őr megragadott a hátamnál fogva és az utolsó dolog amire emlékszem, hogy Tony elkap, nehogy beverjem a fejem a földbe. Aztán elájultam.