- Bea, inkább ne kelj most fel. A sebek a hátadon rémesen néznek ki és ha most még jobban megerőlteted, el is fertőződhet.
- Hová megyünk? - kérdeztem mit sem törődve Tony állandó oktatásával.
- Egy kis időre meghúzzuk magunkat az erdőben. William felhívott pár embert, így kaptunk három viskót. Azt, hogy ki alszik kivel, majd ti eldöntitek, de te tudod legjobban Bea, hogy én magányos farkas vagyok. Téged is csak elvisellek.
Láttam a visszapillantó tükörben, hogy nevet. Kínomban inkább elfordítottam és belefúrtam a fejem Tony combjába.
- Minden rendben? - súgta a fülembe.
- Azt hiszem, igen. A hátam már annyira nem fáj, viszont úgy érzem magam, mint aki egy hete nem fürdött.
- Ami azt illeti... Tényleg nem fürödtünk egy hete.
- Olyan szagunk van, mint az egy hónapos sza*nak.
- Én büdin is szeretlek.
Ekkor lehajolt és lágy puszit nyomott a tarkómra. Kirázott a hideg tőle...
Egy órával később megérkeztünk az erdőbe. Eléggé kényelmetlen volt Tonynak a combján feküdni, de túléltem.
- Rendben, azt hiszem jó helyen járunk. Ki fogja kirángatni csipkerózsit? - bökött felém Jess.
- Nem vagy vicces. Egyedül is ki tudok szállni.
- Hát jó. Akkor majd bent várunk.
- Biztos, hogy ne maradjak segíteni? - kérdezte Tony.
- Nem kell, már mondtam, hogy egyedül is elboldogulok.
Jessica széles mosollyal kipattant a kocsiból és elindult a házak felé, Tony pedig utána. Én még mindig az ülésen szerencsétlenkedtem... Igaza volt Jess-nek, tényleg nem fogok innen egyedül kimászni.
- Segítségre szorulsz?
Hátrafordítottam a fejem és ott állt William. Pont rá volt most legkevésbé szükségem. Nincs kedvem a beszólogatásokhoz.
- Nem, éppen csak kifújom magam.
- Ugyan Beatrice, még mindig nem tudsz hazudni.
- Na jó... Inkább fogd be elvtárs és segíts!
- Jézusom, te jól érzed magad? Elvtársnak neveztél. - nevette el magát.
- Komolyan mondom Will, ha nem fogod be, letörlöm azt a vigyort az arcodról! - fenyegettem.
Még mindig szélesen mosolygott, mikor lassan kiemelt a kocsiból. Élvezte, hogy annyi idő után, újra megérinthet. Elindultunk a ház felé ami egy nagyon cuki beton épület.
A legtöbb gondom, jelenleg az erdővel volt. Nem voltam hozzászokva az ilyen környezethez.
- Innentől átveszem. - sétált felénk Tony.
- Ó, itt az izmos!
- Álljatok le! - kiabáltam. - Most ti komolyan azon akartok veszekedni, ki cipelje a kufferomat? Egyébként is, a te házad kettővel arrébb van. - mondtam William-nek.
- Azt hittem, hogy te velem leszel...
- Jézusom, Will! Már semmi közünk egymáshoz! El kell fogadnod, hogy most Tony a barátom és őt szeretem. Átadnál Tony-nak kérlek? Kezd kicsit kínos lenni a dolog...
Will szó szerint inkább átdobott Tony ölébe. Kicsit viccesen nézhettünk ki... Én Tony ölében és mind a ketten William után bámulunk, értetlen tekintettel.
- Hát... Azt hiszem ezzel is megvagyunk. - jelentette ki Tony.
A ház belülről viszont, teljesen fa volt. Fából volt a padló, a fal és a bútorok is. Már nem is éreztem magam olyan rosszul!
- Na, jó házat választottam nektek? - rontott be Jess. - Így legalább nem fújja el a farkas sem.
A fejemet rázva inkább visszadőltem az ágyra. Utáltam mindig új helyeken lakni, más nevekkel. Ha így folytatjuk, el fogom felejteni az igazi nevemet!
- Minden rendben Bea? - ült le mellém.
- Persze, csak kényelmetlen egész nap így feküdni. Edzenem kéne és a táncot is csinálni akarom! De ezzel a háttal? Még pisilni is kegyetlenség. Ráadásul a párnát is összenyálaztam, pedig még csak tíz perce heverek itt tétlenül. - mutattam a sárga foltra a párnámon.
- Van mosógép, nem kell aggódnod. Neked a dolgod egyelőre, hogy pihenj és meggyógyulj. Így nem vesszük semmi hasznod!
- Én is szeretlek.
Mivel más választásom nem maradt, elaludtam és arra keltem, hogy a saját nyáltócsámban fekszem. Szép. Álmodtam is... A palota udvarán ültem egy pokrócon a családommal. Egyedül az álmaimban találkozok velük... Rémes érzés, hogy már nincsenek itt mellettem. Nem érzem anya jó éjt puszijait, apa mély és komoly hangját és ami a legjobban hiányzik, az a szeretetük. Persze tudom, Jessicáék is nagyon szeretnek és ők most a családom, de az nem olyan, mint amikor az igazi szüleid vannak melletted és nevelnek. Nekem ez kimarad... Helyette kaptam egy beteg őrzőt, egy új barátot, egy volt barátot és egy természetfölötti lényt. Ha majd önéletrajzot kell csinálnom, mit fogok írni? A hibbant családom mind fiatal suhanc? Elvitetnek a gyámüggyel, ha megismerik őket!
- Bejöhetek? - lépett be Tony.
- Már bejöttél. - nevettem el magam.
- Minden oké?
- Nem annyira... Nem akarok folyton költözni és megváltoztatni a nevemet. Még nem ismersz annyira, hogy tudd, mennyi mindenen mentem keresztül. Annyit elmondtam, hogy a szüleim meghaltak, de semmi többet és nem is akarok róla beszélni... 17 éves vagyok, de már fel kellett nőnöm. Pedig a bulikkal, pasikkal és az ilyen marhaságokkal kellene foglalkoznom, nem pedig egy egész királysággal!
- Az én életem sem játék és kacagás. Én embereket öltem Beatrice... Ártatlan embereket, akik nem ártottak senkinek. Te segítettél megváltozni. Ha te nem vagy, én még most is embereket ölök... Ezért ragaszkodom hozzád ennyire. Nélküled senki vagyok.
- Tony, te nem vagy senki! Csak rossz társaságba keveredtél. Neked nem ott van a helyed és erre az én segítségem nélkül is rájöttél volna. Nem ismerjük még egymást igazán, de én érzem, hogy ez valami jónak a kezdete. Mivel most magunkra vagyunk utalva, sokkal közelebb kerülünk majd egymáshoz. - mosolyodtam el.
Belenéztem a szép szemeibe és tudtam, hogy meg akar csókolni. Én pedig engedtem neki... A csókja óvatos volt, lágy és meleg. Vigyázott rám, pedig nem is a szám fáj. Furcsa érzés volt vele aludnom. Általában Jessicával is mindig külön aludtunk, most pedig Tony-val alszom egy ágyban. Tévedtem, mikor azt mondtam neki nem ismer. Nagyon is ismert. Tőlem jóval elhúzódva és nekem háttal, halkan szuszogott. Egyelőre nekem így jó, megtartani a tisztességes távolságot. Később ez változni fog. Megszokom az illatát, a közeledését és rájövök majd, hogyan is kell boldognak lenni valakivel, akit szeretek. De... Majd ezt is megtanulom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése