- Ne, ott ne! Érzékeny pontom!
Tony huncut mosollyal tovább folytatta, mindaddig, még Jess be nem rontott. Kitágult szemekkel bámult minket, én pedig nem tudtam hová bújni szégyenemben. Nem arról van szó, hogy ne éreztem volna jól magam Tony-val, ő túlságosan tökéletes hozzám. Azt hiszem, most az egyszer jól csináltam valamit.
- Szóval... Megbeszélésünk van a házamban, gyertek át, ha összeszedtétek magatokat. - mondta ingerülten Jessica.
Tudtam, hogy valaki meg fog látni minket, de reménykedtem benne, hogy nem az őrzőm fog betoppanni. Túl szokta reagálni az ilyen dolgokat, főleg, hogy ez volt nekem az első... Szerettem Tonyt, ez iránt semmi kétségem nem volt. Mikor William-vel olyan helyzetbe keveredtünk, azt hittem meg lesz. De lehet, hogy ennek így kellett történnie. Gyorsan felálltam és felkaptam magamra a ruhámat, ami a földön hevert.
Mérges szemekkel felé fordultam, hozzávágtam egy párnát, aztán elviharzottam Jess-hez.
Will és Any már szórakozottan ott vártak és mikor megpillantottak, lehervadt a szájukról a mosoly. Gondolom, Jessica már el is árulta nekik, szuper. William olyan csalódottan nézett rám, mint még soha.
- Figyeljetek... - sóhajtottam. - Azt, hogy kit szeretek meg, nem én döntöm el. William, én komolyan azt hittem, lesz köztünk valami és én tényleg szerettelek. Aztán besétált ez az őrült az életembe és mindent felforgatott. Any, én megértem, hogy védeni akarod Williamet és nagyra becsüllek érte. De bármi történik köztem és Will között, te elfordulsz tőlem, pedig megígérted, hogy mindig barátok leszünk. Jessica... Tudom, te még soha nem éreztél szerelmet. Hidd el, tegnap estig én sem éreztem, csak egy kis részét. De már megértettem... Nektek az igaz szeretetre lenne szükségetek. Abból áll az életetek, hogy rám vigyáztok és ha kell, a nyakatokat is kitöritek értem. William át akarta venni a trónt helyettem, Any két hétig nem repült miattam, te több olyan csontodat is eltörted amikről nem is tudtam, Tony pedig majdnem meghalt... Én soha nem tudtam meghálálni ezt nektek.
- Nekünk már az is nagy ajándék, hogy vagy. - ölelt át hátulról Tony.
Szembe fordultam vele és erősen megcsókoltam.
- Öö... Srácok, én megértem, hogy még dúlnak bennetek a hormonok, de ne előttünk kérlek. - mondta Jess.
Szélesen mosolyogva Tony karjaiba burkolóztam és hallgattam Jessica tervét, ami arról szólt, hogyan is kéne ellógni a városba anélkül, hogy elkapjanak minket. Szükségünk volt pár dologra és sajnos ehhez mindenki kellett.
- Muszáj ilyen béna hacukában rohangálnom? Ebben annyira... Ribancnak nézek ki. - morogtam.
- Egy kicsit többet mutat a kelleténél és? Csak nem halsz bele egyetlen napba. - mondta Jess.
- Na de akkor is... És miért pont vörös? Nem mintha nem állna jól s vörös a hajamban, de én szerettem a régit!
- Látod, ezért nem fognak felismerni. Tudsz te ribisen is viselkedni ha akarsz. Majd Any segít visszacsinálni, ne nyavajogj már annyit!
Duzzogva elindultam kifelé, ahol már ott vártak a többiek. Tony eszméletlenül jól nézett ki, még nem láttam rajta feketén kívül mást. William inkább valami gorillára hasonlított, Any befestette a haját barnára, Jess pedig szintén ribinek öltözött. Jól nézhettünk ki.
- Hát Bea... Még sajnos így is jól nézel ki. - mosolyodott el Tony.
Itt volt az ideje, hogy bevessem magam és ez pont jó időzítés volt, hogy gyakoroljam az új énemet. Lassan odamentem hozzá, kigomboltam az inge felső részét és a füléhez hajoltam.
- Ha nem lennénk közösségben, most nem szabadulnál tőlem.
Végül megfordultam és beszálltam a kocsiba.
Kínosan éreztem magam William és Tony között. A lányok direkt csesztek ki velem. Onnan jöttem rá, hogy Jess csomószor belenézett a visszapillantóba, aztán pedig elkezdett nevetni. Kedvem lett volna megfojtani őket. Már csak a belvárosig kell kibírnom, utána Any meg én beszerezzük mind azt, ami a listán van. Alig vártam, hogy megszabaduljak a többiektől. Kábé egy órával később, megálltunk egy parkolóban, én pedig Tonyn átmászva, kiugrottam a kocsiból.
- Szabadság! - kiabáltam.
- Ne éld bele magad ennyire. - szólt rám Jessica. - Szóval... William, te velem jössz. Any, te menj Bea-val, Tony, te pedig azt hiszem elboldogulsz egyedül. - integetett neki szélesen vigyorogva.
Teljesen megértem, hogy be van rágva rá az őrzőm. Ha tudná mi volt William-vel még régebben... Most nem állnék itt. Any és én vidáman elindultunk az útón és próbáltam úgy járni, mint egy vérbeli ribi.
- Hé lányok!
Megfordultunk és az autóból pár srác kiabált nekünk, az egyik még fütyült is.
- Elvigyünk titeket egy körre? - kérdezték lelkesen.
Az igazi Any és Beatrice, már régen megverte volna őket, de mi most jelenleg olcsó csajszik vagyunk. Amennyire csak tudtam kihúztam magam, felvettem a legszélesebb mosolyomat és odaséltáltam a kocsihoz.
- Drága uraim. A látszat alapján, maguk mind házasok. Vagy az a kis karika a ujján esetleg csak jelkép, vagy valami más? A felesége biztos nagyon örülne, ha megtudná.
- Maga most fenyeget?!
- Nem, dehogy. Csak közöltem egy tényt. Na gyorsan húzzanak el innen szépen.
Miután elmentek, Any-vel hangos nevetésben törtünk ki. Ezt is volt alkalmam megélni!
Beszereztünk minden lehetséges dolgot, amit csak lehetett, aztán visszamentünk a kocsihoz. Még senki nem volt ott, szóval Anyvel felbontottuk a gyrost és szépen elkezdtük enni. Én persze azért hagytam Tonynak egy keveset hazafelé, hiszen tegnap az ő vacsoráját is nekem adta. Annyira cuki és gondoskodó.
- Szerinted hol az istenbe lehetnek?
- Fogalmam sincs, bár amennyire ismerem Tonyt, eltévedt. - nevettem el magam.
Emlékszem, mikor véletlenül betévedt a női vécébe és nem pisilni ment... Soha nem fogom elfelejteni azokat az arcokat. Azt hiszem, csak pár percig várakozhattunk, mikor megjelent Jessica.
- Hol van William? - kérdezte Any idegesen.
- Nyugi SuperGirl, még azt mondta elintéz valamit és jön.
Gyanús volt nekem ez az egész... Ha Will azt mondja elintéz valamit, annak a vége vagy az, hogy meghal valaki, vagy, hogy egy életre kitiltanak minket az országból. Nem hazudok, kétszer már megtörtént, ezért nem megyünk Európába.
- Indulhatunk? - érkezett meg Tony is.
- Még Will nincs itt...
- Megyek és megnézem. Várjatok itt! - mondta Jess.
Még Jessica szinte oda se ért teljesen, mikor visszafordult és futni kezdett.
- Gyorsan! Szálljatok be a kocsiba és indulás innen! - kiabálta.
Nem kellettek szavak, hogy tudjam, rámtaláltak a Rendfenntartók.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése