13. Rész - A segítség Part 2.

- Arról lenne szó, hogy találtam egy levelet, amiben az állt, hogy én és William testvérek vagyunk. A családom pecsétje volt rajta, de bárki ellophatta, már nincs olyan nagy őrzés alatt apám irodája. Tudsz valami ilyesmiről? - kérdeztem aggodalommal teli arccal.
Ines elgondolkozott egy kicsit, hogy elmondja e nekem.
- Ines, kérlek. - könyörgött William.
- Miért zavarja ez önöket ennyire? - kérdezte Nes.
Elmeséltünk neki mindent a kapcsolatunkról, hogy mennyire szeretjük egymást és, hogy nem bírjuk egymás nélkül.
- Jaj, rendben... Elmondom, mit tudok. Oroszországgal sosem volt jó a kapcsolatunk régen sem. Át akarják venni a hatalmat az ország felett, ezért utálja önt ennyire Mary, Beatrice hercegnő. Azt tudom, hogy a nagyapja utálta a lányát, azaz az édesanyádat. Mikor megtudta, hogy terhes veled, azonnal lelépett és azt mondta, édesanyád felelőtlen. Nem hiszem, hogy ő hagyta volna a levelet, mivel miután elment, egy hónap után meg is halt. A múltkor mesélték a társaim, hogy Mary hercegnő elviselhetetlen. Azt vésték a fejébe, hogy ő a legnemesibb családból származik és mindenki felett uralkodnia kell
- Család alapján döntjük el, hogy ki fontos és az ilyen elcseszett emberekből lesznek az uralkodók... Szuper. Szóval azt gondolod, Mary tette?
- Nem tudom, fogalmam sincsen Lady Beatriz. De amint megtudok valamit, elmondom önöknek. Nem hinném, hogy maguk testvérek. Ott voltam a születésekor, édesanyád pedig maga előtt nem szülhetett volna senkit. Nyugodjanak meg, szerintem ez nem igaz.
Egy hálás mosollyal biccentettem Inesnek, ő pedig bókolt nekünk, aztán elhagyta a szobám.
- Látod Will? Én megmondtam! Túl cuki vagyok hozzád képest, hogy a testvéred lehessek! - mosolyodtam el.
- Ezzel nem szállok vitába. De vigyáznunk kell magunkra még...
Csak pár másodperc után esett le, hogy értette ezt a dolgot. Kínos...
- Rendben. Fogunk is.
- Beatrice, esküszöm nics annál rosszabb, mint várni anélkül, hogy tudnád mi fog történni. A képzelőerőnk kegyetlenebb, bármely olyan dolognál.
- De szeretsz engem, nem igaz? - kérdeztem.
- Tudod... A szerelem vagy van, vagy nincs. Ha nincs meg, azt tudni kell beismerni. Ha megvan, mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy működjön.
- És köztünk megvan?
- Egyértelműen.

Másnap boldogan mentem le az udvarra, én voltam az első. Any is megérkezett pár perc múlva.
- Szia Bea! - ölelt át. - Hol vannak a többiek?
- Fogalmam sincs..
Elgondolkoztam, hogy biztos ide kellett e jönni, vagy csak mi vagyunk hülyék.
- Lányok, kezdhetjük a mai gyakorlatot? - kérdezte Mrs. Urh.
- Amm... Merre vannak a többiek Mrs. Urh? - kérdeztem.
- Ez egy nagyon hosszú történet... Tegnap rajtakaptuk őket, ahogyan próbáltak bemenni a testőrök szállására és gondoltuk, hogy nem beszélgetni mennek. Szóval, ma csak maguknak tartom meg a gyakorlatot, de kicsit lazítunk, így, hogy nincsenek itt a többiek, remélem nem gond. A dolguk csak az lenne, hogy újra megkerüljék az erdőt, William ott fogja várni önöket, majd ő mondja a többit. Induljanak.

Egy óra után, megérkeztünk William-hez. Mivel tudtam, hogy Any már amúgy is tudja mi van köztünk, odarohantam hozzá és megcsókoltam.
- Beatrice, attól még, hogy nincs itt senki, a tanárod vagyok. Edzeni jöttünk. - nevetett.
- Vicces, mert ha csak ti ketten lennétek itt, biztos hogy nem edzés lenne.
- csatlakozott Any is.
- Fogja vissza magát Lady Any. Lady Beatrice, magával később folytatom. - kacsintott.
Csak mosolyogni tudtam ezen.

De be kell vallanunk azt is, hogy Anynek igaza van. Ha mi ketten itt vagyunk, nem az edzésre koncentráltunk volna, hanem izé... Valami másra, az a lényeg!

Két óra után, teljesen kinyúltunk Any-vel... Az első órában bábukkal küzdöttünk és bemelegítettünk. A második óra, már nem volt ilyen könnyű. Nem csak Williamet kellet lapossá verni, hanem egymással is küzdenünk kellet a barátnőmmel. Alig mertünk egymáshoz nyúlni, de komolyan. Ha Mary lett volna előttem, na őt már annyira nem sajnálnám, de Any? Sosem bántanám. Akármennyire egy súlycsoportban voltunk, többet tudtam mint ő, Jessicának hála. Jaj, Jessica... Annyira hiányzik, hogy azt el sem tudom mondani. Growert kérdeztem meg, mi van vele és azt mondta semmi, csak nagyon kemények az edzések, keményebbek mint amit mi csinálunk. Jess ezt mind értem csinálta... Nem elég neki, hogy vigyáznia kell majd rám, mindenki az életemre fog törni ha én leszek a királynő. Nem sajnálom, mert ez az egyetlen dolog, amit nem tehetek. Szerinte a sajnálat gyengeség, szóval soha nem szabad neki mondanom, mennyire sajnálom, hogy ezt kell tennie. Persze tudom, ő választott engem, de nem tudom mivel meghálálni. Ő erre azt mondta "Már nekem az is hatalmas ajándék, hogy melletted lehetek és életben tarthatlak." De én akkor is azt éreztem, valahogyan meg kell hálálnom neki ezt az egészet. Ha kijutunk innen, nem csak az őrzőm lesz, de a tanácsadóm, a legjobb barátom, a testvérem is, bár már most is annak tekintem. Minden törvény előtt, ő lesz az, akitől a véleményt kérem, senki más.
- Rendben hölgyeim, remekül teljesítettek a mai gyakorlaton is. Holnap önöknek szünet van, a többiek fogják megcsinálni utánuk.
- Hála az égnek! - pattant fel a földről Any. - Én szerintem visszafutok, ti pedig... hát, ti pedig majd gyertek.
Egy gúnyos mosollyal elfutott, aztán én és William is elindultunk gyalog.
- Mesélj a szüleidről. - mondta Will.
- Mit kéne mesélnem?
- Milyenek voltak, kivel volt jobb kapcsolatod, ilyeneket.
- Hát... Anyukám eleinte apám szobalánya volt. Apám persze rögtön megszerette és el is vette feleségül, majd jöttem én. Anyától a magabiztosságot, a makacsságot, az erőmet és az eszemet örököltem. Apától meg az elképeztő hajamat!
William elkezdett nevetni, de ezt a fajta nevetését még nem ismertem. Aranyos volt és őszinte.
- Te aztán nem vagy semmi Bea. - nevetett fel újra. - Na és a nagyszüleid?
- A nagymamámra nem emlékszem, a nagyapa pedig... kihasználta anyámat, aztán lelépett, de ezt te is tudod.
- Úgy gondolod, hogy kihasznált?
- Néha nehéz megállapítani a különbséget a valódi szeretet között és aközött, ha valaki csak kihasznál...
Odafordultam hozzá, megcsókoltam, majd folytattam:
- De ha valami igaz, nos... Azt tudni fogod.

Lassan mi is visszaértünk a palotába. Keresni kezdtem a többieket, de sehol nem találtam őket, aztán hallottam, hogy valaki sikít. Azonnal kirohantam hátsóudvarra és megláttam a lányokat, akik a szögesdrót között kúsztak. Any-t a testőrök fogták le, mikor oda akart menni segíteni. Sam és Mary sújosan megsebesültek, ömlött a vér a kezükön. Mrs. Urh figyelte őket és aki megállt, kapott egy szép nagy ütést a vesszővel. Nem bírtam tovább... Gyorsan odafutottam a lányokhoz, még mielőtt megint végigcsinálták volna a pályát. Mrs. Urh éppen készült megütni Sam-et de én gyorsan eléálltam, így a nyakamat kapta el.
- Elég! - kiabáltam. - Azonnal fejezzék be, ez nem büntetés, ez kínzás! Ha most engem is meg akar ütni, rajta már nem érdekel, de őket hagyja békén! Nem látja mennyire szenvednek?!
- Lady Beatrice, fogja vissza magát! - kiabált rám az egyik őr.
- Nem! Ez a palota, az enyém! Én mondom meg, ki, mikor, hol és mit csinál! Megértették?
- Maga még nem királynő, csak hercegnő. - mondta Mrs. Urh.
- A szüleim meghaltak, a trón az enyém! Maguk pedig... - fotdultam az őrök felé. - Engedjék el Olaszország királynőjét mert ha nem, nagyon rossz vége lesz! Menjenek, kerítsenek orvost!
Az őrök biccentettek egyet, majd elmentek.
- Mrs. Urh kérem, magával lesz megbeszélni valóm. Fáradjon az irodájába. De most!
- Lady Beatrice...
- Magának felség! Igyekezzen, vagy nem állok jót magamért!
Mrs. Urh is visszament a palotába, én pedig odamentem a lányokhoz.
- Minden rendben lányok? Nincs senkinek nagyobb sérülése?
Mindenki csak a fejét rázta de én láttam a karcolásokat. Holnapra sokkal fájdalmasabb lesz... Mikor elindultam volna én is orvosért, Mary hangját hallottam, ahogy nekem szólt.
- Igen? - léptem oda hozzá.
Nagynehezen felállt, átölelt, majd a fülembe súgta.
- Köszönöm.