10 Rész - Az első gyakorlat.

Elég furcsa álmom volt... A kertben szaladtam a rózsabokrok között és hangosan nevettem. Menekültem valaki elől... Ez a valki pedig William volt. Arra lettem figyelmes, hogy Any lökdös.
- Beatrice, kapcsold már ki a rohadt órádat! - szólt rám.
Én semmit nem szólva kikapcsoltam és lehúztam róla a takarót.
- Ébresztő van, ma lesz az első gyakorlat. Igyekezni kell.
Any csukott szemekkel elindult a fürdőszobába és neki is ment az ajtónak.
- Tudod... Egyszerűbb lenne ha kinyitnád a szemed Any.
- Pofa be!
Felkaptuk az edzős cuccainkat és már rohantunk is lefelé a kertbe, ahol a többiek vártak ránk.
- Most, hogy mindenki megérkezett, bele is kezdek. - mondta Mrs. Urh. - Az első feladatuk az lesz, hogy gyaloglás nélkül kerüljék meg az erdőt. A végén várni fogja önöket Ashwood herceg. Ha valaki úgy gondolja ez nem menne neki, akkor az most mondja meg.
Svájc hercegnője, Daniella volt az egyetlen aki felnyújtotta.
- Nos, Daniella hercegnő... Úgy gondolja, ez nem menne önnek?
- Hát... Nem hinném...
Mrs. Urh odament Daniella-hoz és komolyan belenézett a szemébe. Volt egy olyan érzésem, hogy ennek nem lesz jó vége...
- Rendben. Akkor menjen kérem Grow testőrrel.
Grow-ra néztem és láttam rajta, hogy valami nincs rendben. Félt és nem akarta megtenni azt, ami most fog következni... Elhessegettem ezeket a gondolatokat és elindultam Anyvel nyújtani.
- Szerinted mit akarnak majd El-el...? - kérdezte.
- Fogalmam sincs... De biztos, hogy nem gumicukorral fogják tömni...
Csöndben folytattuk tovább a nyújtást és én pedig elgondolkoztam azon, mibe is keveredtem bele.
- Rendben hölgyeim, kezdhetjük. Tudják mi a feladatuk, induljanak.

20 perce futottunk... Én eléggé jól bírtam, de Any egy kicsit lemaradt. Az orosz hercegnő, Samantha volt leghátul és nagyon rosszul nézett ki. Hatalmas koppanást hallottam a hátam mögül, ezért hátranéztem. Sam hercegnő hevert a földön... Lelassítottam, hogy fel tudjam mérni a helyzetet. Kétlem, hogy bíni fogja tovább. Mindenki elfutott mellette... Nem bírtam nézni. Engem mindig arra neveltek, hogy ott legyek, ha segíteni kell. Nem hagyhatom itt... Vettem egy nagy levegőt és megálltam. Visszaszaladtam Sam-hez, hogy megnézzem nem e esett komolyabb baja. Any is visszafordult és segített felhúzni Sam-et a földről.
- Minden rendben Sam?!
- Nem... Nem bírom.. - dadogta.
Gyors ötlet kellett... Ha Any is ittmarad velünk, biztos vagyok benne, hogy hatalmas büntetést kap.
- Any, te érd utól a többieket. Ha nem mész utánuk, nagyon nagy baj lesz...
- Na de... Bea nem hagyhatlak itt!
- Azt mondtam, hogy indulj! Mi is menni fogunk!
Any még egy utolsó pillantást vetett felénk, majd gyorsan a többiek után futott.
- Nem... Nem kéne...
- Hagyd, Sam. Lassan elindulunk mi is rendben?
Sam csak bólogatott, aztán elindultunk.

Nem tudom meddig gyalogolhattunk így, mikor megláttam William-et... Szinte már húztam Samanthát. Will gyorsan idejött hozzám és átvette Sam-et.
- Beatriz hercegnő, jól van?
Nagyon elfáradtam és alig kaptam levegőt... Biccentettem egyet és leültem. Samanthát átvették a lányok, én pedig ott maradtam William-vel kettesben.
- Ugye tudod, hogy hatalmas hibát követtél el? - kérdezte.
Felnevettem, majd a szemébe néztem.
- Azzal, hogy nem hagytam ott a semmi közepén?! Azzal aztán tényleg hatalmas hibát követtem el.
- Beatrice, ez nem a szeretet szolgálat, értsd már meg! Ez egy komoly kiképzés érted?! Itt nincs az, hogy most te leállsz és vége! Ha megállsz....
- Megállni lúzerség! - kiabáltam. - Te otthagytad volna? Ott tudtad volna hagyni?! Engem nem erre neveltek William! Én nem tudom csak a saját érdekemet nézni!
Will magához húzott és erősen megcsókolt. Pár másodperc után elhúzódótt és karjai közé zárt.
- Csodállak te lány... Érted? El sem hiszem miket vállalsz te magadra... Ha tehetném, hogy nem küldelek vissza a palotába, megtenném de...
Lábujjhegyre álltam és megpusziltam az orrát.
- Tudom, hogy csak a munkádat végzed. El fogom fogadni a büntetésemet.
- Beatriz, retteetesen szenvedni fogsz... - könnyezett be.
- Ne. - bújtam oda hozzá. - Ne kezd. A kötelességemet végzem.

Futva mentem vissza a palotába. Az biztos, hogy fogytam de eléggé rendesen... Mrs. Urh már ott várt a kapuban Grow-val.
- Nahát, Lady Beatrice. Ugye tudja, mekkora bajban van?
A szememet forgatva elindultam befelé.
- Maga hová megy?
- A büntetésem gondolom, hogy nem a palota előtt lesz. Szóval... Vennék kérem a fáradtságot és elindulnánk a kínzásra?
Grow mögöttem sétált, de még így is hallottam, ahogyan nevet. Ez egy kicsit felvidított... Egy olyan részére mentünk a hátsóudvarnak, amit még soha nem láttam. Tele volt olyan eszközökkel, amiket régebben használtak kínzásra.... Ezek szerint, tényleg nem viccelt William, amikor azt mondta szenvedni fogok? Lelassítottam, hogy tudjak pár szót váltani Grow-val.
- Hé... Ugye nem akartok...? - súgtam oda.
Ő csak megrázta a fejét és továbbmentünk. Megálltunk egy szögesdróttal teli pálya mellett. Ezek katonákat akarnak képezni?!
- Lady Beatrice, az első feladata ez a pálya. Még van egy pár, nyugodjon meg. Nekem most ek kell mennem, de Grow testőr itt marad magával és felügyeli.
Megvártuk még Mrs. Urh elmegy, majd Grow elmagyarázta mit kell tennem. Ezt a pályát, 5 perc alatt kellett teljesítenem. Ha nem sikerül, újra kell kezdenem. Remek...
- Beatrice, hidd el, hogy én nem ezt akarom... Nem tehetek róla.
- Tudom Grow. Meg fogom csinálni.
- Rendben. Akkor indulhatsz. Elindítom a stoppert... Mehetsz!
Elkezdtem kúszni a szögesdrótok között. 1 perc telt el, de már a karom tele volt karcolásokkal és az arcom is tiszta sár...
- Gyerünk Beatrice, még van 3 perced! Sikerülni fog! - kiáltotta.
Sikerülni fog... Meg tudom csinálni! Már a háromnegyedénél jártam és a lábam is felkarcolódott. De nem, nem szabad ilyenekre gondolni! Menni fog!
- 2 perc Beatrice!
Nemsokára kint leszek. Tudom!
- 1 perc!
Már láttam a kiutat... Sikerülni fog!
- 10, 9, 8, 7, 6, 5, 4, 3, 2, 1.....
ÉS KINT VOLTAM! Tudtam, hogy menni fog! Grow idejött, hogy segítsen felállni.
- Beatrice, ez nagyon király volt! Szuper voltál!
Nevetve felálltam és Grow nyakába ugrottam.
- Lady Beatrice, minek örül ennyire? - kérdezte Mrs. Urh.
Kifejezetten örültem neki, de komolyan. Odasétáltam elé és az arcába mosolyogtam.
- Köszönöm, hogy nem hitt bennem. De mint látja, sikerült. Ha most megengedi, felmennék a szobámba.

9. Rész - A képző kezdete.

Reggel arra keltem, hogy lehúzzák rólam a takarót.
- Ébresztő Beatrice, elkésünk.
Kinyitottam a szemem és William hajolt fölém.
- Ismerős helyzet, nem gondolod Will?
Elmosolyodott, majd a számra tapasztotta az övét. Hatalmas bánatomra, csak pár másodpercig tartott.
- Na, mostmár tényleg mozgás. Nem hiszem, hogy így szeretnél jönni. - mutatott rám.
Szóval igen, egy fehért melltartó volt rajtam és egy fehér bugyi. Szuper... Fel is pattantam és beszaladtam a fürdőszobába, felkapni a kiképzős cuccomat, ami egy fekete atléta, fekete térdnadrág volt, fekete sportcipővel. Tiszta fekete... Inkább az élénkebb színeket szeretem, de ahogy belenéztem a tükörbe, a sötét hajam miatt és a szemem miatt is, kifejezetten szexi voltam feketében. Azt hiszem, még Williamnek is feltűnt. Úgy nézett, mint aki még sosem látott embert.
- Ennyire rossz? - kérdeztem.
- Szó sincs róla. - csóválta a fejét.
A szememet forgatva megragadtam a karját és kihúztam az ajtón. Két percünk volt leérni az aulába, úgyhogy meglesz a ma reggeli futásom. Éppen időben érkeztünk, Mrs. Urh is pontosan akkor jött. Rajtam kívül sok hercegnő volt itt... Mindenki ide utazott, mivel ebben az évben itt tartják a Királynő Képzőt. Anyt felismertem, az olasz hercegnőt. Régen nagyon sokat játszottunk együtt. Meglátott és rámmosolygott. Kifejezetten örültem neki, hogy nem kell majd idegenek között lennem.
- Hölgyeim és William. - biccentett Mrs. Urh Will felé.
Ő volt az egyetlen férfi közöttünk, mindegyik lánynak csorgott a nyála. Esküszöm kellett volna valami rongy...
- Szeretném ha tudnák, mivel állnak szemben a következő hónapokban.  Maguk mind a trónra készülnek fel. Királynők lesznek. Ashwood herceg fogja önöket edzeni.
- Ha megengedik... - szólt közbe Will. - Herceg vagyok igen, de itt a tanáruk. Kérem tekintsenek rám jó szemmel.
- Rossz szemmel jobban élvezném a helyzetet. - mondta orosz akcentussal Mary.
Esküszöm egy pillanatra azt hittem, hogy megütöm... Aztán végignéztem a lányokon és visszafogtam magam. Mind csont és bőr volt. Újoncok... Én már nyakig benne voltam 6 éves korom óta, mert Jessica mindig verekedett velem. Nem mintha nagyon megvert volna, de megtanított az önvédelemre. Nekem ez már csak ismétlés lesz...
- Lehet, hogy jobb lenne Lady Mary és nem szeretném megbántani, de a szívem már foglalt.
Alig tudtam leplezni a nevetésem, mivel a szíve az enyém volt.
- Elég! Ez nem intim est Lady Mary! Visszatérve... 4 hónapig kiképzés van. Aztán a következő 4 hónap, mind gyakorlat. Remélem felkészültek rá testileg és lelkileg is. Az első edzés ma lesz és az első ember, Lady Beatrice?
- Tessék? - vettem le a szemem Williamről.
- Nahát, Lady Beatrice... Hol jár az esze?
- Mrs. Urh, mi mit csináljunk? - kérdezte Any.
Hálás voltam neki, amiért elterelte a figyelmet rólam.
- Kérem önök fáradjanak az udvarra, ott mondják tovább mit kell tenniük. Most pedig, mindenki menjen, amerre kell.

- Au! Miért kell ilyen erősen?
- Azt hiszed az ellenségeid kímélni fognak?
- Remélem...
William felém nyújtotta a kezét, hogy segítsen felállni, én pedig megragadtam és lerántottam a földre.
- Beatrice hercegnő 1, Ashwood herceg 0. - kacsintottam.
- Jó beismerem, ezt megnyerted.
Felálltam és elindultam az öltöző felé. William ekkor utánam futott és szépen megint levágott a földre.
- Ismétlem, AU!
- Akkor sem fognak kímélni. - mondta.

Odamentem, megpusziltam és megöleltem.

- De te itt leszel, hogy megvédj. - mondtam.

William megcsókolt és nekinyomott a falnak.

- Szerencséd, hogy én vagyok soron Beatrice.... - mondta Any. 

Azonnal elhúzódtam Willtől és ijedt szemekkel bámultam Anyt. 

- Nyugodj meg Beatrice. Senkinek nem mondom el. - mosolygott. 

William biccentett egyet felénk, majd bement az öltözőbe. 

- Any én...

- Ne, ne magyarázkodj. Tisztán láttam, mi történt. Nem fogom elmondani senkinek. Emlékszel mit fogadtunk meg, mikor kicsik voltunk?

Az volt ebben a legfurább, hogy pontosan emlékeztem rá. Éppen a kertben játszottunk a kiskutyámmal és Any beleesett a tóba. Én utána ugrottam és kihúztam a vízből. Nem sírt és még csak nem is félt. Nevetve átölelt és azt mondta: 

- Itt ebben a pillanatban esküszöm neked, hogy mindig barátok leszünk, bárhol is leszel, bármit is fogsz csinálni. A barátok kitartanak egymás mellett és minden titkot megtartanak egymás között. 

- Any, akkor még nagyon kicsik voltunk... Azt hittem, már nem is emlékszel rám.

- Mikor eltűntél, rengetegt sírtam. Aztán... Én lettem a trónörökös. Most pedig... Te is itt vagy. Sosem felejtek el barátnőt.

Odaléptem, átöleltem és olyat tettem amit csak Jessica vállán szoktam, elkezdtem sírni. Minden bajom volt... Will, a Képző, a trón, a királyság... Elegem lett és Jessica most a 2. fázisban van az őrzők csoportjában. Nincs senkim... William sem lehet itt majd mindig nekem. Most csak Anyre számíthatok.

- Nyugodj meg Bea, semmi gond. Ne aggódj. Mit gondolsz... Csajos est edzés után? 

- Az jó lenne... - mosolyodtam el. 

Any rámkacsintott, majd bement Will után, hogy őt is megnyugtassa.

Este 9 körül megérkezett Any a szobámba. Egy nagy lila folt volt a karján és a szeme alatt is.

- Jézusom, veled mi történt? Verekedtél egy Alfával?

- Nem, dehogy. Ashwood herceg kicsit ideges volt aztán... 

- William bevert neked egyet?! - kérdeztem.

- Nem, ez edzés volt. Amit te azért nem kaptál, mert el voltatok foglalva. 

- Kösz... - nevettem. - William és köztem, csak...

- Ne mondd, hogy csak barátság van! A barátok nem nyalják egymást! - dőlt le az ágyamra.

Én csak hozzávágtam egy párnát és lelöktem az ágyamról. El is felejtettem, milyen hülyeségeket műveltünk. Egyszer sütit akartunk sütni, de azt hiszem lehettünk vagy 9 évesek. Kicsit több élesztőt használtunk a kelleténél és hát... 2 napig szobafogságban voltunk Anyvel. A szerencsénk az volt, hogy a szobánk egymás mellett volt és az ablakon keresztül közlekedtünk.

- Na jó most, hogy lelöktél mit kezdjünk magunkal? 

- Szerintem.... Csináljunk sütit. 

- Szakács könyvből légyszíves... Most komolyan. Nem akarok megint 2 napig szobafogságban lenni! 

Ezek szerint, még mindig emlékszik rá. Jó érzés mikor tudod, hogy van egy barátod aki itt van melletted...

8. Rész - Vissza a palotába.

Hát igen... Újra itthon. Minden rossz és jó, most feltört. Apa levele, anya utolsó szavai... A palota semmit nem változott. Minden ugyan olyan, mint amikor itthagytuk Jessicával.

Eszméletlenül gyönyörű. Tudom, fel akarjátok tenni azt a kérdést: Te hülye, komolyan egy ilyen csodálatos helyről menekültél el? Igen, ha tudni akarjátok, tényleg innen jöttem el. A csarnokban rohangáltak a szobalányok és az őrök. Mennyi ismerős arc... Senki nem vett észre eddig, de én nagyon sokmindenkit felismertem. Ott van például a szobalányom édesanyja, Mrs. Rebel. Mindig sütivel tömött volna... Mary-t is felismertem, anya volt szobalányát. Hihetetlen, mennyire nem változott itt semmi. Olyan, mintha el sem mentem volna. Kellett egy kis idő, hogy észrevegyem, Eric herceg igyekszik felénk kiabálva Jessica nevét. Jess is elkezdett szaladni és Eric nyakába vetette magát. Nem is emlékszem, mikor látták egymást utóljára. Ezek ketten, olyanok mint két tök. Hülyék, de erősek és magabiztosak. Végül Eric hozzám is idejött és átölelt jó szorosan.

- Beatrice, el sem tudod képzelni, mennyire hiányoztál.

Amióta csak az eszemet tudom, szerelmes volt belém. Helyes volt, nagyon is. De nekem nem érte dobog a szívem... Elhúzódtam Eric-től és Jessicához fordultam.

- Jut eszembe, meg kéne keresnem William-et!

- William herceget keresed? Oktató órája van, felkészítik a trónra. - mutatott Eric a terem felé. 

Egy mosollyal megköszöntem, majd elindultam Willhez. Beviharzottam a terembe és szembe találtam magam egykori tanárommal, Mr. Even-el, aki széles mosolyt vetett rám.

- Nahát, mi ez a kellemes meglepetés? Nekem senki nem szólt, hogy ma vendégünk is lesz. Beatriz hercegnő, csoda, hogy óhajt ellátogatni a palotába 2 év után. Ez nagyon megtisztelő.

Éreztem, ahogy egyre jobban vörösödik az arcom. 

- Én is üdvözlöm Mr. Even. - bókoltam.

- Ugyan már, ne bókolgasson itt nekem. Üljön csak le nyugodtan William herceg mellé.

Tudtam, hogy valami nem jó. Készül valamire... Csak bár tudnám mire. Leültem Will mellé és hallgattam, ahogyan Mr. Even magyaráz. Bár, szinte semmit nem értettem, mivel végig Williamet figyeltem. Nem volt mérges, sem szomorú. Inkább meglepődött és összezavarodott.

- Beatrice hercegnő, kérem ideállna az osztály elé és elmondaná, mit tapasztalt odakint?

Tudtam! Tudtam, hogy készül valamire. Kisétáltam a tanári asztal mellé és az osztállyal kellett szembenéznem. Régen, midenki tisztelt itt. Most is megjelent egy-két emberen a félelem, de nem olyan erős mint régen.

- Meséljen kérem. - intett a tanárúr.

- Mit kéne elmesélnem?

- Merre járt, kikkel találkozott, ilyeneket.

- Sokfelé jártam. Voltam Hollandiában, az USA-ban, Dél - Amerikában, szóval minden felé. - húztam fel a vállam.

- Nem botlottak bele az Alfákba?

- De, egyszer igen. Majdnem el is kaptak...

Mr. Even ekkor felnevetett, de nem neveztem volna annak. Inkább horkantás, köhögés, fuldoklás... 

- Ez értelmetlen kérdés volt, mert akkor most nem beszélgetnénk itt. - mondta.

Legszívesebben már rég ordítoznék, de ez a palota. 

- Valószínű. - válaszoltam.

Mikor már elindultam volna kifelé, utánam szólt.

- Ugye tudja, hogy indulnia kell a Királynő Képzőn?

Megtorpantam. A Királynő Képző, a világ legrosszabb dolga. Így most cukinak hangzik és vidámságnak, de egyébként könyörtelen edzés. Fura dolog, ha a királynőket arra tanítják, verjen be egyet valakinek, ha nincs körülötte senki és bajban van. Pedig itt pontosan ezt tanítják. Kemény 2 hónap... Tele küzdelmekkel, gyakorlatok kint terepen. Anya is volt a Képzőn. Erős volt, az biztos. Mind a Királynő Képző miatt. 

- Menjen fel az emeletre, keresse meg Grower palotaőrt. Ő elvezeti az adott helyre.

Majdnem visszaszóltam, hogy ismerem a palotát mint a tenyeremet, de inkább nem mondtam semmit. 

A lépcső felé vettem az irányt, Grower palotaőr felé, akit pár perc kutakodás után meg is találtam.

- Felség. - hajolt meg.

- Jaj Grow, ne most akard ezt eljátszani.

Odaléptem hozzá és átöleltem. Grower egy régi barátom és apának is ő segített leginkább. 

- Hogy vagy kislány? Azt hittem, soha többet nem jössz vissza. 

- Én is azt hittem, de most itt vagyok. - mosolyodtam el. - Segítség kéne. Azt mondták, te el tudsz igazítani, kihez kell menni ilyenkor.

- A Királynő Képző?

- Igen.

- Egy emelettel feljebb, keresd meg Mrs. Urh irodáját. Vagy elkísérjelek?

- Jól jönne egy testőr. - kacsintottam.

Mrs. Urh irodája előtt megálltunk és Grow még egyszer meghajolt.

- Örülök, hogy újra köztün van felség. Vigyázzon, Mrs. Urh ma eléggé haragos.

Szuper. Nem elég nekem a palota, még ez is?

- Mondtam, hogy ne csináld ezt!

De ő ügyet sem vetve rám, nevetve visszament az őrhelyére. Bekopogtam az irodába és egy szobalány nyitott ajtót, akit szintén ismertem.

- Szia Sally. - mosolyogtam.

Kitágult szemekkel bámult, gondolom nem rám számított. Sőt... Egyáltalán nem számított rám.

- Fe... Fels... Felség... - dadogta.

- Ugyan már, semmi felség. Beatrice, csak Beatrice.

Gyorsan bókolt egyet, majd el is szaladt.

- Beatrice hercegnő, maga az? - szólt ki nekem Mrs. Urh.

Beléptem az irodába és az első dolog amire figyelmes lettem az volt, hogy eltűntek a cicás képek. Azt tudni kell Mrs. Urh-ról, hogy imádja a macskákat. Régen tele volt vele az irodája.

- Jó napot. - bókoltam.

- Üljön le! 

Kedves fogadtatás... Leültem és vártam a szép hosszú beszédet.

- Szóval, Királynő Képző. Tudja mivel jár, ugye? 

- Igen, tudom. Tisztában vagyok vele.

- Örülök. Holnap kezdhet is. 

- Tessék?!

- Jól hallotta. Ha át akarja venni a trónt, akkor minél hamarabb. 

Magyarán szólva, az életem holnaptól romokban fog heverni. Egy félmosollyal felálltam és elhagytam az irodát. Nem hiszem el... Nem hiszem el, hogy ezt teszik velem. Ma jöttem meg, de holnap már a képzőn leszek. 

7. Rész - Hülyeséget művelek... Part 2

William rám nézett és kérdő pillantást vetett felém.
- Beatrice... Most... Mit csinálsz?
Mosolyra húztam a szám és elkezdtem kifelé gombolni a nadrágomat.
- Ez az amit akartunk nem elvtárs?
- De igen, de ez.... Azta.
Tudom mit gondolhat most. De egyáltalán nem érdekelt. Odasétáltam, leszedtem róla a pólót és erősen megcsókoltam.

Csak sodródtunk az árral és hagytam hogy vezessen. Váratlanul kopogás szakította meg a dolgokat. Esküszöm életem legfontosabb pillanatát készültem elkövetni, erre kopognak. Gyorsan visszaöltöztünk és én leültem a fotelba, hogy úgy tűnjön semmi olyan illegális dolgot nem tettünk. Will kinyitotta az ajtót és egy nő lépett be rajta. Olyan cseszettül öregnek tűnt, hogy esküszöm már nyudíjban kellett volna lennie. Vagy a föld alatt. Csak beszélt és beszélt (De természetesen portugálul), én meg alig értettem mit mond. Aztán meglátott engem és rögtön abba is hagyta.
- Ön Ms. Ally Hamilton igaz?
- Szolgálatára. - biccentettem.
Rámosolygott Williamra, majd rám.
- Jó választás Mr. Ashwood herceg. 
Akkorára nyílt a szemem, hogy majdnem kiugrott a heyéről.
- Maga.... - dadogtam.
- Mit gondolt Lady Ezequiel hercegnő? Azt hitte csak úgy hagyom elmenni?
Aztán rájöttem. Ő apu egyik tanácsadója volt... Mrs. Dashwood.
- És? Mit akar tenni? Vissza fog paterolni a palotába?
Felnevetett és leült velem szemben a kanapéra.
- Nem fogom csak ilyen egyszerűen visszavinni. Fogalma sincs, mennyire rossz a helyzet.
- Minek jött ide, ha senkit nem akar elvinni? - vágott közbe William is.
Mrs. Dashwood újra felnevetett. Élvezte a helyzetet, de számomra nem volt annyira vicces.
- Csak eljöttel felhívni a figyelmeteket arra, hogy mi történik a palotában. Amióta Beatriz hercegnő szülei meghaltak, neki kellett volna átvenni a trónt. Vannak egyéb lehetőségek. Ha Ashwood herceg foglalná el a trónt, akár meg is mentheti Beatriz hercegnőt. Valakinek vissza kell jönnie a palotába. Egyre rosszabbodik a helyzet, az emberek félnek és aggódnak. Mi nem vehetjük át az uralmat, nem tartozunk a királyi családba. Vagy neked Beatriz hercegnő, vagy neked William herceg, de vissza kell, hogy jöjjön valaki.
Williamet tanulmányoztam... Fogalmam sem volt arról, mi járhat a fejében. Csak bámult előre és egy szót sem szólt.
- És ha mi nem akarunk visszamenni? - kérdeztem végül.
- Akkor az országnak annyi a maguk hibájából.
Na jó, ez engem is megrázott. Nem akarom, hogy az országom szétessen a mi hibánkból. Cselekednünk kell. Mikor meg akartam szólalni, Will felállt és Mrs. Dashwood felé fordult.
- Én magával megyek. Elfoglalom a helyem a trónon, csak Beatricet ne bántsák. Inkább megyek én.
- Ezt nem teheted! - kiáltottam.
- De, tehetem! Te itt maradsz és folytatod a tanulmányaidat. Éled a normális életed, én pedig irányítom az országot.
Teljesen le voltam döbbenve... Eddig nem jutott eszébe, csak most, mikor már kezdek szerelmes lenni?
- Jobb lesz, ha most beszélgetnek egyet. Én kint fogok várni.
Megvártuk még Mrs. Dashwood kimegy és azonnal belekezdtem.
- Komolyan?! Itt akarsz hagyni? Most, mikor már szerelmes lettem?
- Mindenki hoz áldozatot Beatrice.
- 10 percel ezelőtt nem ezt mondtad.

Will sóhajtott egyet, közelebb lépett és megcsókolta a homlokomat.

- Én csak téged akarlak védeni Beatrice, értsd meg. Inkább megyek én, mint te. Tudom mennyire nem akarod. Én 24 éves vagyok, elég felnőtt a dologhoz.

- Azt akarod ezzel mondani, jogy én nem vagyok elég jó hozzá?

- Ezt egy szóval sem mondtam! Én csak azt akarom, hogy boldog legyél.

- De nélküled én nem vagyok az elvtárs. Mit kezdek én nélküled? Mi lesz a táncal?

- Kapkodni fognak érted Bea. Olyan lapot csináltam neked, hogy teljesen biztos vagyok benne amint megmutatom egy bizonyos valakinek, már fel is leszel véve. Folytatnod kell az utadat.

Egy utolsó forró csókot nyomott a számra, majd kisétált. Nem akartam sírni. De megtettem. Mindent kiengedtem, nem akartam elveszíteni. Most nem.

Rosszul voltam. Kínzott a gondolat, hogy egy percre is eltávolodhatok tőle. Képtelen voltam elviselni.

Lassú léptekkel mentem vissza a szobámba. Kisírt szemekkel a párnámba fúrtam a fejem.

- Na, ez valami rossz. Mi a ba Bea? - kérdezte Jess.

- Semmi. - beszéltem a párnába.

- Beatrice ha a párnának dumálsz, nem fogom érteni.

Felemeltem a fejem és átfordultam a másik oldalamra.

- William elment. A palotába.

-Hogy mi?!

- Igen... Jól hallottad. Át akarja venni a trónt.

- Nos, ez jó hír, nem kell királynőnek lenned. De rossz hír is, mert elvesztettél egy fontos embert az életedből.

- Holnap elmegyek a palotába. - jelentettem ki határozottan.

- Tessék?!

- Vissza fogok menni. Elfoglalom becses helyemet a trónon, mint Beatrice Ezequiel királynő.

7. Rész - Hülyeséget művelek...

Egy fél órával azután, hogy nekimentem Mel-nek, Emma igazgatónő kéretett az irodájába. Tisztában voltam a tettem súlyával. A baj az egésszel csak annyi volt, hogy ez nem én voltam... Én akkor sem ütnék meg senkit ha kellene. Elment az eszem... Az irodában már ott várt Will, Emma igazgatónő és Mel is feldagadt szemmel. Egy szót sem szólva leültem és vártam, hogy megkapjam a büntetésem.
- Nos, Ally... - kezdett bele Emma. - Mind tudjuk, miért vannak itt. Elmesélnék pontosan mi is történt?
Mielőtt kinyithattam volna a szám, Mel már kezdte is.
- Jaj igazgatónő, ezt a lányt be kell zárni valahová. Megkérdeztem tőle, honnan tud ilyen jól táncolni. Gondolom azt hitte gúnyolódni akarok, ezért a torkomnak esett. Letepert a földre és megfenyegetett.
Önkéntelenül is felnevettem.

- Még ha ez így is történt volna. - nyögtem ki végül.
- Pedig így volt. - mondta Mel.
Széles mosollyal William felé fordultam, mert eszembe jutott mit mondott Mel a teremben: Mennyiért feküdtél le vele te ribanc? Megint csak felnevettem, majd belekezdtem.
- Hát én nem így emlékszem. Versenyt rendeztünk, ki tud jobban táncolni. Melody felkapta a vizet, mert legyőztem. Aztán odajött és megkérdezte...
Itt elhallgattam... Most komolyan el kéne ismételnem mit mondott Mel?
- Mindenképp el kell mondanom? - panaszkodtam.
- Ms. Hamilton ha ki akar innen jutni úgy, hogy ne kapjon büntetést, akkor beszéljen!
- Azt kérdezte mennyiért feküdtem le Mr. Ashwood-val, hogy ennyire a kedvence lettem.
William teljesen ledermedt, Emma igazgatónő fel volt háborodva, Mel lehajtott fejjel ült, én pedig a szám elé tettem a kezem, hogy ne legyen feltűnő senkinek a mosolyom.
- Szóval ön kezdte az egészet Melody igaz? - kérdezte az igazgatónő.
- Igen igazgatónő... Én voltam.
- Rendben most elmehet. Mr. Ashwood és Ms. Hamilton, maradjanak itt kérem. - intett Emma igazgatónő.
Mel elhagyta az irodát, William pedig leült mellém.
- Kérlek mondjátok, hogy nem feküdtetek le egymással Beatrice.
William és én egymásra néztünk.
- Ugye nem?
- Nem volt köztünk intim dolog. - mondta Will.
Emma rám nézett, én pedig próbáltam kerülni a szemkontaktust.
- Beatrice, feleljen!
- Nem volt semmi olyan....
- Rendben, most elmehettek.
William és én elindultunk a folyosón. Egy ideig nem szóltunk semmit, de végül csak megszólalt...
- Miért tagadtál le mindent Bea?
- Á szóval a diákok előtt titkolni kell de Emma előtt nem?
- Emma tudja kik vagyunk!
- De itt ez nem számít elvtárs! Itt te egy tanár vagy, én pedig a diákod. Nem értenék meg! Azt hinnék pedofil vagy!
- Mikor megcsókoltál, nem ez volt a véleményed.
- Nem gondolod, hogy azért csináltam mert szeretlek?! - kiáltottam.

Mindennek vége volt... A körülöttem lévő falak leomlottak. William erősen megcsókolt, felkapott az ölébe és bevitt a táncterembe, onnan pedig az öltözőbe. Sosem voltam még idebent. Azt sem tudtam, hogy valójában ez a szobája is. 

- William, ezt nem tehetjük. - toltam el magamtól.

- Persze... 

- William... - fogtam meg ar arcát. - Nem a te hibád. Egyszerűen....

- Egyszerűen mi? Kiordítod, hogy szeretlek, aztán elutasítasz? 

Elfordult tőlem és a falat kezdte bámulni.

- Én nem utasítottalak el! 

Ez a pillanat egy órökkévalóságnak tűnt. Jól végig kellett gondolnom mit is akarok most tenni. Lehet ideje lenne a szívemmel gondolkozni? Tudtam mit kell tennem. Levettem magamról a pólóm, majd nekidobtam William-nek. 

- Nem utasítottalak el. - ismételtem. 

6. Rész - Győzelem!

Koliban aludni, totál gáz. Olyan hajnali 3 körül járhatott, mikor Jess meg én felkeltünk arra, hogy a mellettünk lévő szobában, szóval... izé. Mindenki tudja mire gondolok! Nem is tudom miért jó az, ha egy fiú átjön a lány koliba. Na de mindegy... Ma a táncórám csak délután lesz. Addig a padban kell hallgatnom a sok unalmas sztorit, amiket már tanultam. Komolyan mondom, Hollandia oda van a királyi családért. A vicces az egészben az volt, hogy rólam is tanultunk. A nevemet megváltoztattuk erre az időszakra, így Ally Hamilton lettem. Senki sem sejtette, hogy én vagyok a hercegnő. Bár a fiúk egyszer-kétszer megjegyezték, hogy például "Biztos nagyon szexi lehet a hercegnő." Egy másik srác azt akarta tudni, mikor tudna feljönni hozzám.
- Álmodozz... - gondoltam magamban.
Kifelé jövet a teremből, William megint előttem sétált el. Észrevett, majd visszafordult.
- Jó reggelt Ally. Hogy van?
Nem értettem először miért ilyen hangnemben szól hozzám és közömbös arcal néz rám. Hát tegnap nem csókolóztunk? Látta, hogy megijedtem, ezért körülnézett nem e figyel valaki, aztán mikor megbizonyosodott róla, hogy senki sem lát, kacsintott egyet. Már megértettem... A többiek előtt nem kéne hangoztatni a dolgokat.
- Amm... Jól vagyok Mr. Ashwood, köszönöm.
- Akkor örülök. Délután ne késsen el!
Egy mosolyt küldtem felé, majd kikerültem és megkerestem Jessicát.
- Hát megvagy! - ragadta meg a karom.
- Jessica, téged lehetetlenség követni.
- Mi volt ez a kis mosoly? - nézett rám a gúnyos mosolyával.
- Jess, fogd be...
- Ugyan már, mindent láttam. Úgy néztél rá mint valami istenre.
- Te követsz engem?
- Mint az árnyék. - kacsintott.
Megragadta újra a karom és ki akart vonszolni az udvarra, de hatalmas tömeg volt előttünk.
- Ezt nem hiszem el.... Vigyázat, női problémák!
Erre egyszerre mindenki szélre ment és engedtek minket előre menni. Annyira nevettem, hogy alig kaptam levegőt.

Felöltöztem a táncórámra és elkezdtem lefelé rohanni. 1 percem volt arra, hogy beérjek. Természetesen, megint nem találtam ott senkit. Körülnéztem, de sehol senki. Arra lettem figyelmes, hogy valaki hátulról maga felé fordít és erősen megcsókol.
- Jézusom elvtárs... Megijesztettél!
- Bocsánat. Minden rendben?
- Igen. De eddig nem azt mondtad, hogy nem kéne ezt csinálnunk?
- Nem bírom megállni.
A szememet forgatva, elhúzódtam tőle. Aztán megláttam magam a tükörben... Annyira régen nem figyeltem meg magam... 164 centi voltam, de rendkívüli adottságokkal. A barna hajam fürtökben a vállamra hullot és a fekete sport pólóm is kiemelte mindenemet. A nadrágom szintén. Hátulról William átölelt és elkezdett ő is tanulmányozni. Ami most kivételesen nem zavart.
- Szerintem nagyon gyönyörű vagy Ezequiel hercegnő.
Ennek hallatára összerezzentem... Régen hívtak már így.
- Még te átöltözöl, elmehetek inni? - kérdeztem.
Bólintott egyet, aztán bement az öltözőbe. Szapora lélegzettel hagytam el a termet. Meg kellett állnom a folyosón...

                   
Alig kaptam levegőt... Vissza kellene mennem a palotába? Apa biztos ezt akarná, a levélben is megírta. Csak az a hülye levele járt az eszemben... Minden porcikám azt súgta, "Beatrice, nem mehetsz vissza!" a szívem viszont azt súgta, "Vissza kell menned! Most!" Fogalmam sem volt arról, mit kéne tennem. Vissza kellene mennem? Szembe kell végre néznem a következményekkel? Jessica is biztosan segítene! Senki sincs a trónon, az emberek egyre jobban aggódnak. A szobalányaim is biztosan hiányolnak... A nénikém is hiányzik. Akárhányszor ránézek, Eadlyn királynőre hasonlít. Én nem nagyon hasonlítok a Schreave családra, pedig rokonságban állunk. America királyné lányának Eadlynnek, a fiának, annak a lányának apa volt a fia és így jöttem én. Csak Ezequiel néven, mivel apámnak az anyja is Ezequiel volt. Tudom, bonyolult.... De ez az én kis családom. Pár perc után erőt vettem magamon, majd visszamentem táncolni. William már ott várt.
- Minden rendben? - kérdezte.
- Semmi sincs rendben, de majd egyszer lesz. Kezdhetjük?
- Persze.
A tánc kiűzött a fejemből minden rosszat. Csak a lágy mozdulatok maradtak és az erő. Aztán csak annyit vettünk észre, hogy beront Emma igazgatónő a többibi táncossal.
- William kérem, mit jelentsen ez? Ezek a maga tanítványai, miért nincsenek órán? - kérdezte ingerülten az igazgatónő.
- Aki megjelenik az órámon, annak megtartom. - mutatott rám. - Van akit még érdekel a művészet.
Emma igazgatónő távozott, William a többiek felé fordult és ideges tekintettel méregette őket.
- Barmok vagytok. Lehet, hogy 24 vagyok, most végeztem. De fölöttetek állok jóval! Az jobb ha kijártok cigizni óra helyett? Igen? Akkor menjenek. Legfeljebb majd aki most került ide, az fog lekörözni titeket. Pedig, ti már 11.-esek vagytok.
Egy csaj annyira elkezdett röhögni, hogy alig bírta befejezni.
- Nevetni akar Melody? Akkor álljon ki kérem Ally-vel.
Rám mutatott és ismét elkezdett nevetni.
- Tanárúr, erre semmi szükség. - mondta még mindig vihogva.
- Akkor mutasd meg mit tudsz!
Melody elindult felém, megállt mellettem és a fülemhez hajolt.
- El leszel taposva Hamilton.
Nem szóltam semmit, csak figyeltem William milyen zenét rak be és kezd el táncolni rá Mel. Mikor végzett, én voltam soron. Mindenki nevetett, amikor megálltam a tükör előtt és belenéztem. Hátrafordultam, kacsintottam feléjük egyet, aztán belekezdtem. Minden beleadtam, amit csak tudtam. A végpózomat direkt úgy csináltam a fejemben, hogy láthassam a fejüket. Mindegyiknek tátva maradt a szaja. Még Mel is úgy nézett, mint aki karót nyelt.
- Na látjátok, ilyen az igazi profi táncos. - tapsolt meg William.
- Na de William tanárúr, ez kegyetlenség!
- Nem az Melody. 3-szor volt órán, de mind a háromszor tökéletesen teljesített, ellentétben veletek. - mutatott végig rajtuk.
Ezután besétált az öltözőbe és volt egy olyan érzésem, hogy nem fog onnan kijönni. Összekapkodtam a cuccom és mikor kifelé mentem volna, Melody megállt előttem.
- Mond, mennyiért feküdtél le vele te ribanc?
Kellett idő, mire felfogtam tulajdonképpen minek is nevezett.
- Mit mondtál?
- Jól hallottad, te lotyó. Ez lehetetlenség.
Nem kelett hozzá sok, hogy felidegesítsen. Mielőtt végig is tudtam volna gondolni mit akarok, már a torkának estem. Tanultam dolgokat Jessicától.
- Te velem nem beszélsz így, megértetted? Ha még egyszer meghallom, hogy ilyeneket mondasz, be fogom verni a képedet. Remélem érthető voltam.
Ellöktem a haverjai közé, akik körülötte ugráltak. Persze velem senki sem foglalkozott. Nem is érdekelt. Fülig érő mosollyal hagytam el a tánctermet.