- Beatrice... - nyitott be Will.
Felsóhajtottam, majd felálltam.
- Igen? - kérdeztem.
- Csak gondoltam, megkérdezem hogy vagy...
Kínomban már felnevettem. Két nappal ezelőtt méf mindennek lehordott, most meg megkérdezi mi a bajom.
- Nagyon jól vagyok, kösz a kérdést. Most pedig ha nem bánnád, Jessicával van dolgom.
Átrohantam Jess szobájába, csak ne kelljen beszélgetnem William-vel.
- Beatrice, te mi a francot keresel a szobámban? - kérdezte Jess ijedten.
- William nem hagy békén, szóval inkább átjöttem. Menjünk el valahová!
- Hova az istenbe akarsz te menni?
- Nem tudom, mondjuk moziba...
- Ennyi erővel mondhatnád azt, hogy a sarokra menjünk.
A kocsiban nagyon sokmindenen elgondolkoztam. Mindig szerettem a fejemben lévő gondolatokat elővenni és elgondolkozni rajtuk. Ha palotai ügyekről volt szó vagy bármi ilyenről, mindig félretettem őket. William és a köztem lévő kapcsolat nagyon megromlott... Nem így akartam ezt az egészet! Én nem akartam, hogy ennyire rosszba legyünk. Tudom, ez az egész az én hibám, mert hagytam, hogy Tony az őrületbe kergessen. De mit tehettem volna... Ismerem Tonyt és tudom, hogy elárult volna. Bár már most nem vagyok biztos benne...
- Beatrice!
- Igen?
- Már lassan egy perce mondogatom neked, hogy megállunk tankolni.
- Ja, rendben... Bocsi.
Jess megállt tankolni, én pedig kiszálltam, hogy kiszellőztessem a fejemet. Kezdtem rosszul lenni ettől az egésztől. Aztán megláttam őt...
- Szia Bea. - jött ide hozzám.
- Te mit keresel itt? - kérdeztem Tonyt.
- Téged kerestelek. Komolyan el akartam beszélgetni veled a történtekről. Tetszel nekem... Nagyon is! Veled akarok lenni és tudom, még nem bízol bennem. De arra kérlek, adj egy esélyt, hogy megmutassam, én is tudok szeretni.
- Nem hiszem, hogy ennek William nagyon örülne...
- Reggel még nem úgy tűnt...
- Miért? - kérdeztem.
- Azt mondta, túl van rajtad és csak arra kellettél neki, hogy király lehessen.
Nem tudtam elhinni, amit most Tony mondott... Én azt hittem, hogy szeret és magamért! Többnyire az esetek 99 százalékában... Egyszerűen nem tudjuk, hogyan és miért történnek dolgok és ez így van jól. Teszünk valami jót, aztán történik valami rossz. Elkövetünk valami rosszat, és mégis valami jó követi. Semmit sem teszünk, aztán mégis minden szétrobban. Elborzadok azon, higy milyen könnyű tévedni az emberekkel kapcsolatban. Egyetlen apró szeletet látunk belőlük, és azt hisszük egésznek.
A plázába menet annyira ideges voltam, hogy csoda, hogy egyáltalán ülni bírtam. Rábeszéltem Jessicát, hogy Tony is velünk jöhessen. Persze nem örült neki, de mit tehettem volna... Ott kellett volna hagynom? Bementünk egy pár ruhaboltba és Jessica sosem jött ki üres kézzel onnan. Mivel kereshet ennyit az a lány? Mikor már majdnem jól éreztem magam, Tony hírtelen megállt előttem, én meg majdnem felbuktam benne.
- Mi a franc...?
Tony befogta a számat és betuszkolt a tömegbe minket Jessicával. Legszívesebben leordítottam volna a fejét, de aztán megláttam a Rendfentartókat.
- Ha most megtalálnak, nekünk annyi. - mondta Jess.
Minden erőnkön azon voltunk, hogy ne találjanak meg minket. Elindultunk a hátsókijárat felé és teljes mértékben meg voltunk győződve róla, hogy nem láthatnak meg minket. Aztán csak a lövéseket hallottam... Nem láttam honnan, de jól tudtam, hogy ránk lőnek. Az egyik pillanatban még Tony mellettem volt, a másikban már a földön. Kellett pár másodperc, hogy fel tudjam fogni, mi is történt. Az emberek pánikoltak, össze-vissza futkostak mellettem. Jessicát akarták megölni, hisz nélküle gyenge célpont vagyok. Tony megvédte... Jól tudta, hogy ez fog történni. Mégis megmentette a legjobb barátnőmet...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése