Éjszaka alig aludtam valamit. William miután becsapta maga után az ajtót, ki sem jött onnan. Tony is nagyon rosszul érezte magát, miután kimásztunk a medencéből, pedig ő aztán sosem szokott szomorú lenni. Miért? Ez az a kérdés amit rögtön felteszünk, mikor nézegetjük az összetört szerelem darabkáit és rájövünk, milyen szép volt régen. Nézegetjük a darabokat, forgatjuk őket a kezünkben. Észre sem vesszük, hogy megpróbáljuk összeilleszteni őket, mint egy kirakót, de nem akarnak olyan egyszerűen összeállni. Mindenki azt akarja, úgy viselkedjek mint egy királynő. De hogy viselkedhetnék úgy, mikor utána megakadályozzák ezt?
- Beatrice... - nyitott be Tony. - Beszélnem kellene veled.
- Pontosan rád volt most a legnagyobb szükségem!
- Hé, ne engem hibáztass, amiért nem vagy tisztában az érzéseiddel! Segíteni próbálok...
- Azzal, hogy belemászol a számba?
- Te kezdeményeztél a plázában és akkor is, mikor lejöttél. Addig nem megyek el, ameddig meg nem hallgatsz!
Remek...
- Rendben... Mesélj.
Tony leült mellém, de tisztességes távolságban.
- Amióta eljöttem, a legjobb barátommal tartom a kapcsolatot. Már keresnek téged és engem is, de hála az égnek Amerika nem jutott eszükbe, mert hát inenn szöktünk meg. Nem fog beárulni minket, de nem maradhatunk itt örökre.
- Már keresnek is? De mire kellek én ennyire nekik?!
- Te maradtál az egyetlen Ezequiel. Neked kell átvenned a trónt és ha nem veszed át, összeomlik a királyság.
- Ezt eléggé könnyedén mondtad el... De még mindig nem értem, miért jöttél utánunk.
Kicsit összezavartam Tonyt, de muszály volt tudnom!
- Hát... Tudod Bea eléggé regóta ismerlek. Azért én kémkedtem utánad Vegasban, mert akartam és nem azért, mert azt mondták. Nem azért tetszel, mert királynő vagy, hanem mert egy elképesztő csaj! 17 éves létedre annyit tudsz, mint az apám most, pedig ő már 40 éves! Okos vagy, vicces és van benned valami, ami vonza az embereket. Tulajdonképpen... Ezért akarnak TÉGED királynőnek.
- Akkor ezért akartál megcsókolni?
- Ne haragudj, nem tudtam, hogy William a barátod. Ha tudtam volna, nem teszem meg. De te sem nagyon ellenkeztél... - húzta perverz mosolyra a száját.
Erősen oldalba vágtam, aztán hozzávágtam egy párnát.
- Párnával támadsz a palota ellen? - kérdezte nevetve.
Felálltam, megfogtam a két kezét és levágtam a földre.
- Így jobb? - kérdeztem.
- Aha... - mondta az oldalán fetrengve. - Sokkal.
Másnap Gertrude nénikém követelte az edzést. Mivel Tony nem tudott úgy edzeni engem mint William, így hát vele kellett mennem. Eléggé ciki helyzet volt, de nem tudtam vele mit kezdeni. Ő csak a tanárom! Elmentünk az edzőterembe, ami most csak nekünk lett kibérelve. Will egész végig hozzám sem szólt, csak annyit, hogy küzdjek. De nézzük a pozitív oldalát! Kit áltatok... Ennek nincs pozitív oldala.
- Hallgatással büntetsz?
Nem szólt semmit.
- Tudod, ez eléggé gyerekes! - mondtam.
- Csak ennyi?!
- Mit akarsz, mit mondjak? Hogy tökéletesek a mozdulataid? Hogy nagyon jól nézel ki? Hogy lassan jobb leszel mint én?
- Ezekről még áradozhatnál egy kicsit! - mosolyodtam el.
- Komolyan azt hiszed, hogy ezek után egyáltalám beszélgetni akarok veled?
- Most is azt csinálod. És egyébként... Az első csókunk a plázában volt, mikor felismert. Be akart árulni és ő hidd el, megtette volna. A második csókunk volt amit láttál és... Megtörtént, ennyi. Hibáztam! Mindenki hibázik az életben! Én megértem, hogy haragszol rám, de az nem jogosít fel arra, hogy hallgatással büntess! Ne legyünk gyerekesek.
- Mostanság eléggé gyerek ként viselkedsz. - vágott vissza.
- Azért, mert nem veled vagyok és már rögtön nem nézek ki olyan szépségesnek és cukinsk? Aki igazán szeret, annak nem változnak meg az érzései, ha történik ilyen...
- Pontosan ahogyan mondod, aki IGAZÁN szeret.
Nem érdekelt, hogy kicsoda is most ő a hercegem, vagy a tanárom. Ugyan azzal a mozdulattal levágtam a földre, mint ahogyan Tonyt.
- Lehet, hogy még sem szerettük egymást igazán.
Hátat fordítottam neki, majd elhagytam a termet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése