- Mennyi van még Vancouverig? - kérdeztem türelmetlenül.
- Pár perc és elérjük az "Üdvözlünk Vancouverben." táblát. Addig bírd ki. - nyugtatott Jess.
Már nagyon látni akartam a nagynénikémet, eszméletlenül fiatal volt és csak úgy vonzotta a pasikat, mint a mágnes. Viszont egyik sem kellett neki, szerinte a házasság a börtön színtiszta másolata. Hát... Szép kis családom van.
15 perc után, megérkeztünk a nénikém házához. Szokás szerint úgy nézett ki, mint egy nagy villa, kicsit sem keltett feltűnést. A nénikém éppen a kertjében szorgoskodott, a kedvenc tiarájával a fején.
- Még mindig nem szoktál le erről az állandó feltűnési viszketegségedről? - kérdeztem nevetve.
Gertrude nénikém felkapta a fejét és amint meglátott, elkezdett szaladni felém.
- Jaj, kincsem! - ölelt át. - Annyira hiányoztál, hogy azt nem tudom szavakban kifejezni!
- Te is hiányoztál Gertrude néni, de megfojtasz!
Kicsit enyhített az ölelésén, de még mindig nem engedett el.
- Merre voltál? Kivel voltál? Miért nem szóltál semmit nekem? Már azt hittem meghaltál!
- Nyugalom, Jessica végig velem volt! De szerintem, ezt jobb lenne odabent megbeszélni.
- Persze, gyertek csak!
A nénikém beengedett minket a házba és hozott nekünk finom, forró teát, pont ahogyan szeretem.
- Szóval. - ült le velem szemben. - Mi történt veletek?
- Eleinte Vegasban húztúk meg magunkat Jessicával, azt hittük ott senki nem találhat ránk, de tévedtünk. Az Alfák megtaláltak, így el kellett szöknünk. Hollandiában szálltunk meg utána és jelentkeztem egy táncsuliba, ahol megismerkedtem Ashwood herceggel. Alakult köztünk valami... És el akart menni helyettem a palotába, átvenni a trónt, de nem engedtem neki. Visszamentem és jelentkeztem a Királynő Képzőre. Egy ideig semmi gond nem volt, de aztán jöttek a Rendfentartók. Így kerültünk most ide.
Mindenki hallgatott mint a sír és csak engem bámultak. Nem tudom, mit vártak még tőlem. Hozzam le a csillagokat? A csöndet egy kopogtatás szakította meg. Felálltam és kinyitottam az ajtót. Egy fülig érő mosollyal találtam szembe magam, hát persze.
- Szia drága, hogy érzed magad?
Kitoltam Tony-t az ajtó elé, hogy senki ne hallja mit beszélünk.
- Te mit keresel itt?! Bajt hozol ránk!
- Elszöktem, nem maradhattam ott. Ha rájönnek, hogy megszöktettelek, kinyírnak. Elég bajos egy csajszi vagy kicsikém, de érted bármit megadnék. - kacsintott.
Nagyon kezdett idegesíteni az állandó flörtölése... Folyamatosan zavarba hoz!
- Mivel más választásom nem volt, utánatok jöttem. Szeretnék csatlakozni a félelmetes négyeshez, velem együtt ötös. Mit szólsz?
- Azt, hogy hülye vagy Tony! De már mindegy, nem küldhetlek el... Beengedlek, de csak ha nem beszélsz senkinek a csókunkról!
- Beatrice, tudom, hogy te is élvezted! Különben minek karoltad volna át a nyakam és miért húztál te is magadhoz?
- Azt kérted, csókoljalak meg. - haboztam.
- Na de így? - mosolyodott el újra. - Ez fantasztikus volt, meg kell ismételnünk!
- Nincs az az isten. Na told be a segged!
- Ahoz képest, hogy királynő vagy, tisztára faragatlanul beszélsz. Mondták már?
Visszamentünk a nappaliba és persze Jessica azonnal felpattant.
- Nyugi Jess, nem akar bántani minket! Elszökött a Rendfentartóktól, már velünk van. A szánalmas négyesből, szánalmas ötös lett. Gertrude nénikém, ő itt Tony. Vegasban ismertem meg és Rendfentartó volt.
A nénikém udvarias hölgyek módjára kezet fogott Tony-val.
- Nagyon örvendek! - mondta.
Aztán folytattuk a teázást és a beszélgetést.
Este Jessicával pakoltunk ki a táskánkból. Any és Gertrude nénikém már régen aludtak, William fogalmam sincsen hová tűnt, Tony pedig a medencében szórakozott. Az ablakból őt nézve, eléggé szexinek találtam. Iszonyúan jó teste volt, meg kell hagyni.
- Na vetélytársa akadt Williamnek? - kérdezte Jess.
- Nem, dehogy! Miből gondolod?
- Mondjuk abból, hogy úgy stírölöd az a srácot, hogy rá kéne taposni a nyelvedre, ahogyan csorgatod utána a nyálad. Amúgy, semmiből. Valamot titkolsz előlem.
El kellett mondanom neki, mi történt Tonyval, tudnia kellett.
- Rendben... A plázában összefutottunk és felismert. Azt mondta, csak akkor kegyelmez, ha megcsókolom és hát...
- Te megcsókoltad.
Jess olyan hangos nevetésben tört ki, hogy még Tony is felnézett az ablakomra.
- Csöndbe már te dili! - fogtam be a száját. - Felvered a házat!
- Szerintem, menj le hozzá éa beszéld meg vele. Csobbanj egyet!
- Ezt most komolyan gondolod?! - fontam keresztbe a karom.
- Persze! Menj, én majd befejezem!
Felkaptam a bikinimet és már mentem is lefelé. Meg kellett beszélnem ezt Tonyval, még ha nem is akartam. Pont háttal állt nekem, éppen törölközött. Odaosontam és egy szép mozdulattal belöktem a vízbe.
- Na EZT kell megismételnünk! - mondtam nevetve.
- Haha, nagyon vicces vagy Bea. Most segíts kimászni!
Megragadta a karom és behúzott maga után. Szuper, most moshatok hajat.
- Kegyetlen vagy!
- Csak visszaadtam! Ne nyavajogj annyit kicsikém, még a végén kiszeretek belőled.
- Na ne viccelj. Még akkor is oda lennél értem, ha nem akarnál. - vágtam vissza.
- Igen, ez igaz. Mi járatban erre?
- Csak beszélni akartam veled a tegnapról... Én tényleg nem...
- El se kezd! - vágott közbe. - És most jön az, hogy újra megcsókollak.
Hát ebből sem az lett, amit akartam, de a csókjától ismét elolvadtam. Olyan követelőzően csókolt, hogy nemet mondani sem tudtam volna neki. Eléggé rossz amit csinálok, de valamiért a csókunk után, megváltoztak bennem az érzések Tony iránt. Megkedveletm az állnadó beszólogatásai miatt, de csak mert mindig én nyertem. A mosolyától pedig teljesen kifeküdtem! Nem bírtam ki, hogy ne csókoljak vissza. Egyszerűen, oda voltam a csókjáért. Így hát, meg is tettem.
- Már értem miért nem szóltál hozzám egész nap. - mondta egy hang.
Elhúzódtam Tonytól és William felé néztem.
- Will, ez nem az...
- Ne magyarázkodj Bea! Minden világos, sok boldogságot.
És ezzel el is ment. Tönkre tettem mindent...
Neeee:(
VálaszTörlésWill:(( na most utálom Tonyt!xD
De a rész egyszerűen annyira... Fantasztikus lett. Tökéletes! Nincs jobb szó:D
Kövit hamar*-*