5. Rész - Szeretem...

Reggel pontban 8-kor megjelentem a táncteremben. Annyira volt időm, hogy megfésülködjek, lezuhanyozzak és felkapjak valami elfogadható ruhát. Fura, hogy ennyire pontos voltam, na mindegy... Persze Will, azaz William tanárúr még nem volt itt. Gondolhattam volna... Pár perc után azonban ő is megérkezett.
- Jó reggelt Beatrice. Hogy....? Mi ez a cucc? - nézett végig rajtam.
- Hát... Ez az a cucc, amit adtak táncórára. - húztam fel a vállam.
- Förtelmes.
Most nem tudtam, hogy nevessek, vagy felháborodjak.
- Kösz, te is csini vagy. - mosolyodtam el gúnyosan.
- Nem úgy értettem. A ruha förtelem. Ebbe nagyon bele fogsz izzadni és még csak nem is olyan amit kérni szoktam.
- Azt ne mond, hogy melltartót és bugyit kérsz, mert akkor már itt sem vagyok elvtárs... - húztam fel a szemöldököm.
Próbálta visszatartani a nevetését, de nem ment neki, így én is nevettem.
- Nyugodj meg Bea, azt még nem.
- Hogy érted azt, hogy MÉG nem?!
Ekkor megint felnevetett, aztán bement az öltözőbe, hogy kihozzon nekem egy normális edzős cuccot.
- Remélem jó rád mert ha nem, akkor tényleg marad a melltartó és a bugyi.
- Egy barom vagy elvtárs... - ráztam meg a fejem.
A kezembe nyomta a ruhát aztán bement az öltözőbe, hogy átöltözhessen. Mivel nem volt más választási lehetőségem, itt kellett átöltöznöm. Mikor éppen a pólómat fordítottam ki, hogy fel tudjam venni, kijött az öltözőből... Először ledermedtem. Engem még senki nem látott ilyen körülmények között, Jessen kívül. Hamar reagáltam, hogy tennem kéne valamit, de Will nem. Sőt, szerintem élvezte a helyzetet. Bár semmit nem tudtam kivenni az arckifejezéséből, a meglepődöttségen kívül. Gondolom mi játszódhatott le a fejében: "Hogy lehet egy 17 éves lánynak, ilyen felsőteste." Különösen megakadt a szeme az egyik pontomon. Kezdtem kínosnak tartani a helyzetet, szóval gyorsan felvettem a pólómat.
- Beatrice....
- Ne... Kérlek ne. Csak... Kezdjük el jó?
Egy aprót biccentett, majd bekapcsolta a zenét. Még csak 15 perce tartott az első tréningem, de ő végig a testem pontjait bámulta. Nem tudtam nem észrevenni...
- Na jó, állítsd le! - kiabáltam.
Gyorsan meg is állította.
- Beatriz, minden rendben? - sétált közelebb.
- Ne gyere közelebb... Kérlek. Csak hallgass végig. Ha bámulsz egész végig, azt észre fogom venni William... Zavar, hogy még csak 1 napja ismerlek, de máris tömény vágyat érzek az iránt, hogy a közeledben legyek. Ez lehetetlen... A tanárom vagy, az ég szerelmére! Más lenne ha te 38 lennél én meg 24. Vagy ha én lennék 24 te meg 32. Egy 17 éves lány vagyok.
- Beatriz, a szerelmünket nem mi választjuk meg.
- Ezt is jól tudom. De a törvény...
Itt rámemelte a tekintetét.
- Ez lett volna az első amit megszűntetek ha trónra kerültem volna. - húzta mosolyra a száját.
- Várjunk... Te honnan tudsz a házasság törvényről? Ashwood... Hát persze.
- Szolgálatára hercegnő. - hajolt meg.
- Ne kezd te is! Ugyan abban a rangban vagyunk és te nem szóltál?! Miért?
- Mert kíváncsi voltam... Egy ideje figyellek Beatriz. 22 éves korom óta beléd vagyok esve... Amikor megláttalak a TV-ben, édesapámat kérdeztem meg ki ez a lány. Nem azért szerettem beléd Bea mert hercegnő vagy. Hanem mert annyira bátor és erős vagy... Mikor pedig megtudtam, hogy idekerülsz, mindent elkövettem, hogy a közelemben legyél.
Nem tudtam mit mondani erre... 2 éve szerelmes belém. Én is tudtam ki Ashwood király fia. Mindig helyesnek tartottam de miután eltűntnek nyílvánították, azóta nem hallottam felőle semmit. Rá szállt volna a trón , mert férfi. De mikor elszökött, minden rám hárult. Nem vagyunk rokonok, de mivel anyáékak nem született rajtam kívül másik gyerek aki fiú, így Williamé lett volna a trón.
- Tudják, hogy herceg vagy?
- Csak az igazgatónő.
- Miért nem léptél trónra, miért hagytad rám?!
- Mert nem akartam király lenni.
- Arra nem gondoltál, hogy ezzel nekem árthatsz William?
- Azzal, hogy neked adom a hatalmat? Nem hiszem. Te vagy a legalkalmasabb.
Szóval ő is hisz bennem...
- Nem tudtam megtenni... Nem vállalhattam el.
Könnyek gyűltek a szememben, de még így is láttam a szándékot, hogy meg akar ölelni. Nem bántam... Lassan odasétáltam hozzá, majd átöleltem. Először kicsit meglepődött, de aztán ő is átölelt és szorosan magához húzott.
- Tudom mit érzel Bea... Én is voltam ebben a helyzetben.
- Tudom, hogy óránk lenne de... Nem pihenhetnék kicsit?
- De, természetesen. Délután...?
Annyira akarta a társaságomat... Nem tudtam nemet mondani.
- Itt leszek, nyugodj meg.
Egy kis mosolyt küldtem felé, majd az ajtóban megálltam. Visszamentem hozzá és megpusziltam az arcát.
- Köszönöm. - súgtam a fülébe.
Végül megfordultam és felmentem a szobámba.

- Beatrice, neked nem órán lenne a helyed? - keltett fel Jess.
- De. - válaszoltam vissza kómás fejjel.
- Akkor?
- Történt egy kis gubanc, ezért William felküldött ide.
- Milyen nagy gubanc lehet az, amitől elhalasztjátok az órákat? - kérdezte gúnyosan.
- Nem volt köztünk semmi. Csak kiderült, hogy ő Ashwood király fia.
- Hogy mi?! Ezt nem... Azt hogy?!
- Nyugodj le Jess! Nem akart király lenni... Ezért elszökött ide.
Jessicát annyira meglepte a dolog, hogy szerintem azt sem hallotta meg amit mondtam.
- Jess, minden rendben?
Rámnézett, majd elfordította a tekintetét.
- Hatalmas bajba kevert téged Beatriz... Ez felháborító!
Megindult az ajtó felé, én pedig utána.
- Várj Jess mit akarsz tenni hallod?! Állj már meg!
De ő csak futott tovább. Tudtam, hogy ebből nagy baj lesz. A táncterembe beérve, mind a ketten Williamet kerestük, de Jessica hamarabb meglátta.
- Hát itt vagy te bunkó paraszt!
Jees odament hozzá és akkora pofont lekevert neki, hogy annak a nyoma egy hétig biztosan ott marad.
- Mit képzeltél?! - folytatta Jess. - Elszöksz és minden rendben lesz?! Beatrizre szállt a trón miattad! 24 éves létedre nem állsz készen arra, hogy király legyél? Ráhagyod egy 17 éves lányra akinek a szülei halottak?!
Az utolsó mondatánál megdermedt, aztán rámnézett, mivel tudta, hogy ez egy rossz pontom volt.
- Beatrice...
- Semmi baj Jessica. Te csak engem akarsz megvédeni.
Odasétáltam én is, majd Williamre néztem akinek az arcán volt Jess kezének a nyoma.
- Jess... Magunkra hagynál picit?
Egy aprót biccenett és elhagyta a termet. Nem szóltunk semmit. Csak néztük egymást.
- Bocsánat. - mondta. - Bocsánat, hogy nem gondoltam rád, mielőtt elszöktem. Én csak rettegtem...
- A félelem egyes embereket fura dolgokra kényszerít.
- De én visszamehettem volna...
- Jól tetted, hogy itt maradtál. Előbb vagy utóbb, rám szállt volna minden. Így vagy úgy, de a trón az enyém. Nem tehetsz semmiről.
- De...
Mielőtt még bele nem kezdett a hegyi beszédébe, odahajoltam hozzá és megcsókoltam. El akart tolni, de nem engedtem. Átlaroltam a nyakát, ő pedig felemelt és nekitolt a falnak. Nem tudtam összefoglalni mennyi érzés kavargott a fejemben. Örültem, hogy végre csókolózom. Viszont nagy felelőtlenségnek is tartottam. Nem a leghelyesebb megoldást választottam... Befejeztük a csókot, de még mindig a falnak nyomott.
- Imádlak teljes egészében Beatrice. Káprázatos lány vagy... De ez nem mehet. A tanárod vagyok, ami elég furcsa. Ha ezt Jessica megtudja, feljelent. - mosolyodott el.
Én csak a szememet forgattam, majd újra megcsókoltam. Ez hamarabb véget ért mint az előző, de jobb volt.
- Komolyan beszéltem, ha....
- Jaj elvtárs, fogd már be.
Ismét csókok tömkelege. Lassan 3 perce itt állunk és csókolózunk. Azért... ez durva.
- Na jó. Szerintem, el kéne kezdenünk táncolni is.
- Muszály? - kérdeztem a boci szemeimmel.
- Igen. Na gyerünk.
Egy utolsó puszot nyomott a homlokomra, aztán letett a földre és bekapcsolta a zenét. Ezek után már nem volt semmi csak sok nevetés és tánc. Ez a nap sem úgy végződött, ahogyan azt elképzeltem. De tetszett.

4. Rész - A szerelem, egy átkozott dolog az életben...

El sem tudom képzelni mi lett volna ha elkapnak. Kivágják a nyelvünket, vagy mégrosszabb... Ha el is kapnak, még mindig ott lett volna a probléma, hogy jutunk ki a palotából, ahol még több őrő van. Aha, nem lett volna gond. Jessel éppen az új sulink felé sétáltunk, mivel nem akarta halogatni a beíratkozást. Ahogy beértünk, mindenki felnézett ránk. Volt, akinek még a kaja is megakadt a torkán. Nem tudom miért néz rám így mindenki. Mi olyan szívdöglesztő bennem?! A menőnek látszó csapat az egyik asztalnál ült és rólam beszéltek. A nyomik csodálattal néztek rám.
- Jessica, komolyan ide akartál jönni?
- Igen, miért?
- Nem akarok olyan helyen lenni, ahol úgy bámulnak rám mint egy nem normális emberre.
- De te nem vagy normális ember.
Egy gúnyos mosollyal megböktem a vállát és visszanéztem a folyosóra. Egy magas pasi sétált el mellettem. Utána néztem és ő is visszafordult. A szeme már szinte fekete volt. A haja sötétbarna és eszméletlenül izmos... Egy kislánynak látszottam mellette, ami tulajdonképpen igaz is volt.
- Mit bámulsz annyira?
- Ja, semmit...
- Csak nem megtetszett valaki?- mosolyodott el Jess.
- Fogd be! - nevettem. - Most Emmmához megyünk?
- Emma igazgatónőhöz. - bólogatott.
- Nekem tökmindegy. Akkor is egy vén....
Mielőtt elmondattam volna a mondatom, már az igazgatónő irodája előtt voltunk. Az irodája teljesen fehér volt... Fehér bútorok, fehér fal. Még a tollai is fehérek voltak.
- Jessica! - ugrott Jess nyakába az igazgatónő.
Ledermedtem... Jessica őrző, de komolyan mindenki ismeri? Ráadásul nem nézett ki a csaj 21-nél többnek.
- Beatrice, bemutatom a barátnőmet, Emmát. Emma, ő itt a hercegnő.
Meghajolt előttem, majd átölelt engem is.
- Nagyon örülök önnek felség. Megtiszteltetés.
- Én is, de mi ez az egész?
- Tudod Bea, Emma is őrző volt, de lemondott mindenről, hogy tanár lehessen.
- Azt hittem nem fog menni, de most nézze hol vagyok. - mondta nekem.
Idősebb volt, de ő volt az aki több tiszteletet mutatott irántam. Nem fordítva kellene ennek lennie?
- Tudja Emma igazgatónő, nyugodtan tegezzen. Ez így nekem elég furcsa...
- Na de felség, ez a minimum.
- Azért lehetőleg a többi diák előtt ne hívd így Beatricet. Bújkálunk és nincs szükségünk most a bajokra... - mondta Jess.
Azonnali határral felvettek minket. Utálom, hogy a kisujjamat sem kell megmozdítanom.
- Mivel már elkezdődött az év, önnek hercegnő, külön órákra lesznek szükségei táncal kapcsolatban.
- Micsoda? Tánc?
Értetlen fejjel néztem Jessicára, de ő csak mosolygott.
- Igen, tánc. Az őrzője mondta, mennyire tehetséges tánc terén, viszont akkor is szüksége lesz a külön órákra. Ha ez önnek megfelel felség.
- Persze, hogy megfelel!
Kedvem lett volna megpuszilni Jess arcát, de nem veszíthetem el a fejem.
- Jöjjön be kérem William!
Ekkor belépett az ajtón ő... Aki az előbb elsétált mellettem. El sem hiszem... Most sokkal közelebbről. Megállt és elkezdett bámulni. Én csak visszafordultam az igazgatónő felé és mosolyogtam.
- Ő William Ashwood. Most végzett és megkértük maradjon itt tanárnak.
Ashwood... Az nem Admond Ashwood király rokona lehet?
- Ő fog külön órákat tartani Beatriz-nek.
- Ha gondolja, most azonnal egyeztethetünk Beatrice. - szólt oda nekem William.
A hangja mély volt és magabiztos... Kirázott tőle a hideg.

Minden termet megmutatott és utóljára a tánctermet hagyta. Egy szót sem szólt hozzám egész idő alatt, de láttam a szemem sarkából, hogy figyel engem.
- Ez az a hely, ahol tehetségek születnek Beatrice.
Beléptem a terembe és hatalmas volt. Tele képekkel a táncosokról, mindenhol tükör és balettrúd. Eszméletlen volt..
- Ez gyönyörű.
- Még mikor táncolnak is benne.
- Megmutatod? - tört ki belőlem.
Kíváncsi voltam rá... Kíváncsi voltam, hogy táncol. Tudni akartam. Először láttam az arcán, hogy nem akarja, de végül csak igent mondott. A kedvenc dalomat kapcsolta be... Ez valami jel lehet nem? Biztos. Ámulattal bámultam, ahogy minden lépésbe beleviszi az érzelmet. Csodálatos...

El tudtam volna nézni egész nap. Már szinte szokatlanul bámultam és valószínűleg észrevette, mert kikapcsolta a zenét és indulatosan elindult felém.
- Beatrice, most te mutasd meg mit tudsz!
- Én? De hát... Egyedül?
- Nem, velem.
Elállt a lélegzetem. Vele táncolni, ilyen érzelem teli táncot?
- Rendben. Táncolok veled. - mosolyodtam el.
Hihetetlen mennyi érzés kavargott bennem. Nem tudtam megszólalni csak követtem. Bekapcsolt egy romantikus zenét és minden ment magától.

Hiheteteln, mennyire gyengéden csinált mindent. Az érintései, a mozdulatok. Nagyon sokat táncoltam kisebb koromban. Megvan az eredménye. A tánc az életem része. Mikor véget ért a zene, olyan közel állt hozzám, hogy azt hittem megcsókol, de rájöttem, hogy ez csak színészet. Legalábbis, remélem az volt.
- Csodálatos vagy Beatrice. Ezt hogy csináltad?
- Nem.. Nem tudom. Csak jött.
- Egyszerűen profi voltál. Én táncolok így most... Akkor te hogy?
- Valahogy bennem van...
Eddig annyira közömbös volt... úgy nézett rám mint egy gyerekre, de most, mint a példaképére.
- Holnap reggel 8-kor itt találkozunk.
- Rendben elvtárs.
- Hogy mi?
- Bocsánat, tanárúr.
Megállt az ajtóban, elgondolkozott, majd rám nézett.
- Az elvtárs jobban tetszik.

3. Rész - Úton Hollandia felé.

Mikor Tony hazakísért, Jess már az ajtóban várt. Kár volt elhinnem, hogy egy napig szabadulhatok, de komolyan.
- Hol voltatok eddig? Megbeszéltük, hogy 7-re mindig itthon vagy!
- Jessica, 19:03 van...
Tony arcán láttam, hogy majdnem elneveti magát, de próbálta visszatartani. Nekem ez már természetes volt.
- Az akkor sem 7 óra! Tony, te pedig szerintem indulhatsz.
Egy fülig érő mosollyal biccentett, majd eltűnt a sötétségben.
- Jessica, nem gondolod, hogy kicsit meg kéne állni?
- Megállni lúzerség! Én azon vagyok, hogy mindig mozgásban legyünk, te pedig biztonságban. Azzal viszont nem nagyon segítesz, ha sötétben egy ma megismert fiúval mászkálsz. Mi van, ha jönnek az Alfák? Akkor mit csinálsz?
Tisztázzuk, az Alfák az őrzők mesterei. Ők képzik ki az őrzőket.
- Nem lett volna semmi baj, mert....
- Beatrice gondolkodj! Egy körözött hercegnő vagy, könyörgöm! Ha nem vagyok melletted, nem tudlak megvédeni!
- Nem kell megvédeni állandóan! 17 éves vagyok, de mindent helyettem csinálsz, elegem van!
Elmentem mellette és felviharzottam a szobámba. Mérges voltam, de nem Jessre, vagy Tonyra, hanem az egész királyságra és a törvényekre. Sokat eltörölt a Schreave család a szörnyű törvények közül, de még így is maradt egy pár. Egyben gyűlöltem magamat is... Amiért nem vagyok képes trónra lépni. Mindent megváltoztatnék, ebben biztos vagyok. A szüleim is igyekeztek egyre több és több olyan törvényt megszűntetni, de hamar eltávoztak, így csak rosszabbodik a helyzet. Ha nem megyek vissza egyhamar, 100%, hogy a királyságom összeomlik, amit apáék sosem bocsátanának meg nekem. Ekkor figyelmes lettem a kertünkben álló árnyékra. Közelebb léptem az ablakomhoz és bámultam az alakot. Magas volt, iszonyúan magas. Próbáltam valami jelet keresni, hogy honnan jöhetett, aztán megláttam a jelvényt a kabátján. Az Alfák... Rögtön rohantam le Jessicához, hogy minél hamarabb szólhassak.
- Jessica!
A szapora lélegzetem mindent elárult nála.
- Úgy érted... Ők...?
Bólintottam, mivel nem tudtam mit kinyögni. Szerencsénk, hogy volt kocsink. Jess felkapta a kulcsot és már tessékelt is kifelé az ajtón. A kocsink azonban két saroknyival arrébb állt.
- Mi lesz ha elkapnak? - súgtam oda Jessnek.
- Meghalunk.
- Hogy mi?!
- Csak vicceltem Bea, nyugodj meg. Nem kapnak el, nem engedem.
Megbíztam Jessben. Már nagyon régóta ismerem őt és a vad természetét. Olvasás órán párba állítottak minket és kibetűztetni két 5 éves kislánnyal a nevüket, több mint kegyetlenség volt. Természetesen Jessica már intézkedett is. Hozzávágta a a tanárokhoz a könyvet és fasiszta gazembereknek nevezte őket, bár fogalma sem volt miket beszél. Azóta elválaszthatatlanok vagyunk. Ő az aki intézkedik, én vagyok az óvatos. Mikor már majdnem ott voltunk, hangos dobogást hallottunk mögöttünk.
- Futnunk kell...
- De...
- Semmi de, futás!
Meg sem állva és hárta sem nézve, futottam az autóig. Jessica kinyitotta, beugrott én pedig követtem a példáját. Padló gázzal indultunk el és mikor éppen kanyarodtunk kifelé, akkor ért oda az egyik Alfa, ahol az imént mi voltunk. Meleg helyzet volt...

Pár órával később arra keltem fel, hogy átmegyünk a síneken.
- Bocsi, nem akartalak felkelteni.
- Semmi baj... Merre megyünk?
- Jelenleg, Hollandia felé.
- Hollandia? Mihez kezdünk mi ott?
Jessica nem szólt semmit, mivel mindig megkérdeztem ugyan ezt... Akárhová mentünk.
- Új életet..
Egy könnycsepp gördült le az arcomon. Mindig ugyan az... Be szerettem volna utazni a világot, de nem minden nap egy újabb Beatrice Ezequiel bőrében.
- Ne haragudj. Nem tehetek arról, amin most keresztül megyünk. De van nálam valami...
Előhúzott egy borítékot a zsebéből és átnyújtotta.
- Mi ez?
- Olvasd el.
Megfordítottam és a családunk címeres pecsétje volt rányomva... Feltörtem és azonnal olvasni kezdtem.
"Drága egyetlen bogárkám!
Nagyon sokminden van, amit még nem értesz, de nem is kell. Mindenkinek eljön az az idő, mikor tudja nincs neki sok hátra és muszáj tennie valamit. Ezt a levelet hagyom hátra neked és persze a királyságot, amihez foggal-körömmel ragaszkodnod kell! Tudom, azt hiszed nem állsz készen rá, de ha most veszni hagyod, visszaút nincs. Az amire kérünk, hatalmas felelőséggel jár. Megértünk... Én hiszek benned Beatrice. Tudom, hogy képes vagy megváltoztatni a jövőnket, ahogyan azt America királyné is tette. Most rajtad a sor bogárkám. Neked kell átvenned a trónt. Minden a te kezedbe kerül. Jessica mindig ott lesz melletted és mi is ott leszünk, még ha te nem is látsz minket. Bízz benne és kérlek mindig maradj önmagad. Nincs annál fontosabb dolog a világon. Szeretlek és nagyon büszke vagyok rád drága lányom.
Apád: Luis Ezequiel
Nem voltak szavak... Ez az egyetlen ami maradt nekem apából. Egy levél és a királyságom... Megbízik bennem és szerinte képes vagyok arra, hogy királyné legyek.
- Na, mit írt?
Visszatéve az üzenetet a borítékba, tudtam, hogy most hatalmas őrültséget fogok mondani, de ez volt a leghelyesebb. Remélem apa is megérti...
- Jaj, semmi fontosat. Szokásos dolgokat, hogy szeret és büszke rám.
Érezte, hogy nem mondok igazat, de nem hozta szóba. Tudom, hogy helytelen dolog volt ez most tőlem. De nem mehetek vissza, most biztos nem. Amint eljött az időm, vissza fogok menni. Addig viszont, új életet kezdek.

2. Rész - Új szokások, új emberek

Jess ordítozására keltem. Suliba kell menni, de persze kinek van hozzá kedve. Elmesélte, hogy egy olyan iskolába megyünk ahol senki nem tartozik nemesi sarjba. Azaz, egy csapat idiótával leszek összezárva. Lehet, hogy hercegnő vagyok, de volt dolgom olyan emberekkel is, akik szimplán csak egyszerűek voltak. De az itteniek, a legidiótábbak, legperverzebb és legmocskosabb banda. Apa mesélte egyszer, hogy ő is ide járt, de aztán alig várta, hogy elkerüljön innen. Megértem az érzéseit. Amint belépsz a suliba egy hosszú folyosón végig szekrények, mindegyik telefirkálva valami baromsággal. Elég sokan megnéztek, mivel 1 Nagyon különböztem az itteni lányoktól. Magasabb is voltam és nem akarok bunkó lenni, de ezerszer szexibb. 2 Inteligensebb is voltam és 3 A stílusunk is különbözött. Egy fekete inget vettem fel amin fehér pöttyök vannak és egy fekete szoknyát. Elismerem, volt egy-két dicsőítő pillantás az egyes pontjaim felé, de nem is érdekelt. A legfontosabb most az, hogy beilleszkedjek és tettessem magam marhának.

Az első órám töri volt és lehet hogy magasabb voltam az itteni lányoknál, de a fiúktól egy kicsit sem és beültettek leghátulra.
- Khmm...
- Igen? - fordult felém Mrs. Stilton. - Valami problémája van Ms....
- Hamilton. A nevem Alice Hamilton.
Muszáj volt hazudnom a nevemmel kapcsolatban. Nem tudhatják meg, hogy én vagyok a hercegnő.
- Nos, Hamilton kisasszony? Miben segíthetek?
- Tudja... Nagyon érdekes az órája csak a baj az, hogy nem látok belőle semmit.
- Nagyon vicces. Luke, kérem cseréljen helyet Ms. Hamiltonnal.
Így hát, a második padba kerültem. Egy Tony nevezetű fiú ült a mellettem lévő padban és eszméletlen mosolya volt. Bevallom, teljesen letaglózlott a mosolya.
- Folytassuk. Mindenki tudja, hogy America Singer trónra lépése helytelen volt, ezért...
Nem bírtam ki, hogy ne szóljak bele.

- Lenne valami hozzáfűznivalója Ms. Hamilton?

- Tulajdonképpen igen, lenne. Ön téved Mrs. Stilton. - mosolyodtam el gúnyosan.

Mindenki csak engem bámult és a szemükből ítélkezve most arra gondolhatnak, mekkora egy ribanc vagyok. Mindig is nagy példaképem volt America Singer. Illea királynőlye. Ő szüntette be a kasztrendszert apámék előtt.

- Magyarázza el kérem. - intett Mrs. Stilton.

- A helyzet az, hogy mivel America Singer megszüntette a kasztrendszert, nem nyilvánították igazi királynőnek, mert egyesek szerint törvénytelen volt. Később azonban egyetértettek a helyzettel és a Párválasztó idején már lehetett tudni ki a következő királynőnk. America Singer legjobb döntése Maxon király volt. Erről ennyit...

- Hűha... Maga honnan tudja ezt mind?

Itt eszembe jutott, hogy Jessica azt mondta kerüljem az ilyen témákat... Hát, bukta.

- Egyszerűen csak így van megírva. 

Egy mosollyal megúsztam. Soha többet nem akarok ilyen helyzetekbe kerülni.

Órák után azonnal Jess-hez rohantam. 

- Na, hogy telt a napod hercegnő? Sikerült beolvadni?

- Nem igazán... Szerintem csak rontottam a helyzeten.

- Mit csináltál már megint Beatrice Ezequiel?!

- Nyugodj le... Órán szóba hozták America királynőt és hát... tudod, hogy utálom mikor téves hitben élnek az emberek a királyi családdal kapcsolatban.

- Az isten szerelmére... Szerinted minek találták ki az őrzőket? Azért vagyunk, hogy megvédjünk titeket és igyekezzünk téves hitre térítei az embereket, nem arra, hogy csak legyünk égy tegyünk a kedvetekre. Ha most megtudnák az igazságot, vissza akarnák hozni a rendszert és a Párválasztót is, amit jelenleg nem engedhetünk meg magunknak! Legalább mindent elmondtál?

- Azt hiszem...

- Legközelebb tartsd a szád, különben kénytelen leszek betapasztani mielőtt eljövünk.

Éppen indultunk volna haza, mikor valaki kiabált utánam.

- Alice!

Megfordultam és azzal az édes mosollyal találtam szembe magam.

- Ne haragudj, téged még nem ismerlek. A nevem Tony. - fordult Jess felé.

- Jessica. - biccentett a barátnőm.

- Arra gondoltam, nincs e kedved meginni valamit, hogy megismerkedjünk.

Ezt viszont nekem szánták. Jessre néztem, hát ha valami lejön az arckifejezéséből, de nem. Semmi.

- Persze. Miért is ne. Most azonnal?

- Ha nem esik ellenedre... - húzta fel a vállát.

Kérdő pillantást vetettem az őrzőmre de ő csak bólogatott, aminek kifejezetten örültem. Amikor kiderült, hogy ő lesz az őrzőm, először még wc-re is alig engedett el egyedül, ami eléggé ciki volt. 

Tonyval beültünk egy közeli kávézóba, aminek a neve "Prince", nagyon vicces volt. Szerintem ezek ki akarnak csinálni engem, na mindegy. Tele volt az egész díszekkel, mivel mindjárt itt a karácsony. Rajtam is egy hosszabb fekete kabát és egy vörös sál volt. 

- Nos, hogy tetszik? - kérdezte.

- Gyönyörű. - néztem körül.

- Örülök. - vetette rám azt a szép mosolyát. - Na és, honnan jöttél?

Tudtam, hogy ide is ki fogunk kötni. Nem kéne elmondanom neki semmit...

- Texasban születtem, de 3 éves koromban felköltöztünk ide Vegasba. Te?

- Én New Yorki vagyok.

- Akkor mi a francot keresel itt? 

Meglepődtem mert ha nekem nem kéne bújkálni, 100%, hogy New Yorkban élnék.

- El szerettem volna szabadulni a szüleimtől. Te nem érzel néha ilyet?

- Engem elhagytak néhány évvel ezelőtt...

- Ohh... Sajnálom. Nem tudtam.

- Semmi baj.

Próbáltam sokat pislogni, hogy ne kezdjek el sírni. Közben ki is hozták a forrócsokimat, ami boldogsággal töltött el. Elkezdtem szürcsölni és annyira belevesztem az ízébe, hogy 3 nagy kortyot is nyeltem. Aztán csak arra lettem figyelmes, hogy Tony nevet.

- Most mi rosszat tettem? - emeltem el a számtól a poharat.

- Semmit, semmit. Csak töröld meg a szádat. 

Képzelhetem milyen látvány volt. Tiszta tejszínhabos szájjal...

- Most jó? - néztem rá pánikkal teli arcal.

Erre csak újra felnevetett.

- Tökéletes. 

Egy gúnyos mosollyal, megböktem a vállát.

- Jessica a testvéred?

- Nem, csak az őr.....

Majdnem kimondtam, hogy az őrzőm... Annyira elkalandoztam a gondolataimban, hogy hírtelen ez jött.

- Az unokatesóm.

Enyhe mosolya még akkor is látszott, mikor belekortyolt a forrócsokijába. Igaza volt Jessnek, hogy tartanom kell a számat, különben be kell tapasztani. Nem mondhatom el csak úgy mindenkinek, hogy én vagyok a hercegnő... Hatalmas gondok lennének belőle és nem vagyunk abban a helyzetben, hogy ezt bárki is megtudja. 

1. Rész - Az életem romokban hever...

Újabb rémálomra keltem... Szaporán vettem a levegőt miközben felültem és végiggondoltam, mit is álmodtam. Természetesen a palotában voltam, a gyönyörű "Királyné leszek" ruhámban. Vörös volt és néhol egy kis fekete árnyalattal. A terem felé sétáltam, ahová apám legjobb barátjának a fia, Eric Adams herceg kísért. A szüleim pár hónapja haltak meg. Anyukám egy gyönyörű és sugárzó hölgy volt. Egy szegény családból származott, de az apám, Luis Ezequiel azonnal beleszeretett. Az anyukám először szobalányként dolgozott a palotában, de végül apám csak megkedvelte. Ilyen a szerelem... Nem mi választjuk meg, kibe leszünk szerelmesek. Visszatérve... Ezreken álltak a teremben és jól tudtam, mindenki azt várja el, hogy a kötelességem teljesítsem. Amire még nem vagyok képes. Bár 17 éves vagyok, jól tudom, hogy nem vagyok alkalmas királynőnek. Más választásom azonban nem nagyon volt... A szüleim meghaltak és testvérem sem született. Én voltam az egyetlen, aki átvehette a trónt, de nemet mondtam. Az volt a leghelyesebb megoldás, ha elszökök, így hát a legjobb barátnőmmel, Jessica Adamsel (Aki egyébként Eric herceg testvére) keltem útra. Ha akrtam volna, ha nem, akkor is velem akart jönni. Elsősorban mert az őrzőm volt. Kapott választási lehetőséget, de ő mindenképpen ragaszkodott hozzám. Pedig hercegnő lehetett volna... De persze ha nem lennének választási lehetőségeink, nem lenne értelme az életnek sem. Ezt még kisebb koromban vésték a fejembe a tanáraim. Jelenleg Vegasban húztuk meg magunkat, mert sok az ember és el tudunk vegyülni. Milyen udvariatlan vagyok, még a nevemet sem árultam el... A nevem Beatrice Ezequiel hercegnő, vagyis... már csak Beatrice Ezequiel. Normális tinilány, de természetesen olyan nem létezik.
- Beatrice minden rendben? - rontott be a szobámba Jess, aki egyértelműen valami katonasági támadásra számított.
- Igen Jess, nyugodj meg kérlek. Nem aludtam valami jól, ennyi az egész.
Láttam rajta, hogy kicsit megkönnyebbül, de azért még mindig készen állt a váratlan meglepetésre, mint mindig.
- Megintt a rossz álmok... Ezúttal mi? - ült le mellém az ágyra.
- Mint mindig... Elvárták tőlem, hogy királynő legyek.
Elfordította a fejét és káromkodott valamit spanyolul, aztán visszafordult.
- Ameddig én itt vagyok neked Bea, addig nyugodtan kialudhatod magad. Megvédelek. Nem engedem meg, hogy bármi bajod essék!
- Így is eleget teszel értem minden áldott nap. Folyamatosan meg akarsz védeni mindenkitől.
- Ez nem is igaz!
- Nem? Emlékszel mikor el akartam menni a plázába pár új holmiért?
Bólintással jelezte, hogy emlékszik.
- Nos... Egy nő szórólapot akart adni, de te elém álltál és majdnem lekevertél neki egy szép nagyot.
Lehajtotta a fejét, de még így is láttam, hogy mosolyog, amitől nekem is mosolyoghatnékom támadt.
- Tudod.. Tényleg nincs mitől félned. - fogta meg a kezem. - Semmi baj nem lesz! Most pedig aludj.
Felpattant, egy légpuszit küldött felém az ajtóból, végül becsukta.

Tudom, hogy Jessica vigyáz rám és nem engedi, hogy bármi bajom essen, de ez az este nem az enyém volt. Csak forgolódtam és forgolódtam. Mire feladtam a próbálkozással, már hajnali 1 volt. Remek... Majd holnap magyarázkodhatok Jessnek, miért vannak táskák a szemem alatt. Odasétáltam az ablakomhoz, leültem és elkezdtem tanulmányozni az eget. Mikor még a palotában éltem eléggé gyakran tettem ezt apával és anyával. Mindig kerestük a hibákat a csillagokban, de sosem találtuk. -"Egyszerűen tökéletesek." - hangzott visza apukám szava a fejemben. Nem tudtam megállni, hogy ne sírjam el magam. Szörnyen fájt az elvesztésük... A haláluk előtt pár héttel anya azt mondta nekem, hogy szeret engem és tudja, hogy egy nap majd készenállok, de most még nem. Ezt én is nagyon jól tudtam... Apa szerint, képes voltam rá. Szerinte bátor voltam, gyönyörű és együttérző, ami mindig a legfontosabbnak számított neki, de természetesen csak utánam. Mindig azt mondogatta "Lányom, tegyél bármilyen hülyeséget, én mindig büszke leszek rád." Tudtam, hogy kicsit haragszik most rám amiért megszöktem, de ő is nagyon jól tudja szerintem még odafent is, hogy nem volt más választásom. Apa tanácsadóiban mindig volt valami hiba... Az elején még apukám rá nem jött, úgy irányították mint egy bábot. Én nem vagyok elég éredt ahoz, hogy ezt észrevegyem. Tönkretettem volna mindent és az uralkodást is átvették volna az ország felett. Most fogalmam sincs róla mi folyik a palotában... Csak azt tudtam, hogy nem valami fényesen. Nagyon sok pletykát hallok a városban, de sosem tudom, hogy elhihetem e őket, vagy sem. Mindenesetre, meggyőződöm róla, amint eléggé felnőttem a feladathoz. Jess szerint be kéne illeszkednünk, ezért beíratott minket egy suliba. Fogalmam sincs mire jó ez, de ha szerinte jót tesz nekem, akkor belemegyek. Megbízom benne és tudom, hogy mindig a legjobbat adja. Sosem kellett még benne cslódnom és remélem nem is fogok. Ő maradt számomra az egyetlen. Az egyetlen...