18. Rész - A vérfagyasztó este.

Kellett egy kis idő, hogy le tudjak nyugodni. Szörnyen felidegesített William, folyamatosan azt hiszi magáról, hogy mindent megtehet, csak mert ő herceg. Én királynő vagyok, mégsem panaszkodom annyit, mint ő. Engem köröznek a Rendfenttartók, nem őt! A szobámban feküdtem az ágyon és majd szét vetett az ideg. Elegem volt ebből az egész menekülősdiből, szerettem volna normális életet élni. Ami persze jelen helyzetben, reménytelen volt. Arra lettem figyelmes, hogy kopognak.
- Beatrice... - nyitott be Will.
Felsóhajtottam, majd felálltam.
- Igen? - kérdeztem.
- Csak gondoltam, megkérdezem hogy vagy...
Kínomban már felnevettem. Két nappal ezelőtt méf mindennek lehordott, most meg megkérdezi mi a bajom.
- Nagyon jól vagyok, kösz a kérdést. Most pedig ha nem bánnád, Jessicával van dolgom.

Átrohantam Jess szobájába, csak ne kelljen beszélgetnem William-vel.
- Beatrice, te mi a francot keresel a szobámban? - kérdezte Jess ijedten.
- William nem hagy békén, szóval inkább átjöttem. Menjünk el valahová!
- Hova az istenbe akarsz te menni?
- Nem tudom, mondjuk moziba...
- Ennyi erővel mondhatnád azt, hogy a sarokra menjünk.

A kocsiban nagyon sokmindenen elgondolkoztam. Mindig szerettem a fejemben lévő gondolatokat elővenni és elgondolkozni rajtuk. Ha palotai ügyekről volt szó vagy bármi ilyenről, mindig félretettem őket. William és a köztem lévő kapcsolat nagyon megromlott... Nem így akartam ezt az egészet! Én nem akartam, hogy ennyire rosszba legyünk. Tudom, ez az egész az én hibám, mert hagytam, hogy Tony az őrületbe kergessen. De mit tehettem volna... Ismerem Tonyt és tudom, hogy elárult volna. Bár már most nem vagyok biztos benne...
- Beatrice!
- Igen?
- Már lassan egy perce mondogatom neked, hogy megállunk tankolni.
- Ja, rendben... Bocsi.
Jess megállt tankolni, én pedig kiszálltam, hogy kiszellőztessem a fejemet. Kezdtem rosszul lenni ettől az egésztől. Aztán megláttam őt...

Ott állt és engem nézett.
- Szia Bea. - jött ide hozzám.
- Te mit keresel itt? - kérdeztem Tonyt.
- Téged kerestelek. Komolyan el akartam beszélgetni veled a történtekről. Tetszel nekem... Nagyon is! Veled akarok lenni és tudom, még nem bízol bennem. De arra kérlek, adj egy esélyt, hogy megmutassam, én is tudok szeretni.
- Nem hiszem, hogy ennek William nagyon örülne...
- Reggel még nem úgy tűnt...
- Miért? - kérdeztem.
- Azt mondta, túl van rajtad és csak arra kellettél neki, hogy király lehessen.
Nem tudtam elhinni, amit most Tony mondott... Én azt hittem, hogy szeret és magamért! Többnyire az esetek 99 százalékában... Egyszerűen nem tudjuk, hogyan és miért történnek dolgok és ez így van jól. Teszünk valami jót, aztán történik valami rossz. Elkövetünk valami rosszat, és mégis valami jó követi. Semmit sem teszünk, aztán mégis minden szétrobban. Elborzadok azon, higy milyen könnyű tévedni az emberekkel kapcsolatban. Egyetlen apró szeletet látunk belőlük, és azt hisszük egésznek.

A plázába menet annyira ideges voltam, hogy csoda, hogy egyáltalán ülni bírtam. Rábeszéltem Jessicát, hogy Tony is velünk jöhessen. Persze nem örült neki, de mit tehettem volna... Ott kellett volna hagynom? Bementünk egy pár ruhaboltba és Jessica sosem jött ki üres kézzel onnan. Mivel kereshet ennyit az a lány? Mikor már majdnem jól éreztem magam, Tony hírtelen megállt előttem, én meg majdnem felbuktam benne.
- Mi a franc...?
Tony befogta a számat és betuszkolt a tömegbe minket Jessicával. Legszívesebben leordítottam volna a fejét, de aztán megláttam a Rendfentartókat.
- Ha most megtalálnak, nekünk annyi. - mondta Jess.
Minden erőnkön azon voltunk, hogy ne találjanak meg minket. Elindultunk a hátsókijárat felé és teljes mértékben meg voltunk győződve róla, hogy nem láthatnak meg minket. Aztán csak a lövéseket hallottam... Nem láttam honnan, de jól tudtam, hogy ránk lőnek. Az egyik pillanatban még Tony mellettem volt, a másikban már a földön. Kellett pár másodperc, hogy fel tudjam fogni, mi is történt. Az emberek pánikoltak, össze-vissza futkostak mellettem. Jessicát akarták megölni, hisz nélküle gyenge célpont vagyok. Tony megvédte... Jól tudta, hogy ez fog történni. Mégis megmentette a legjobb barátnőmet...

17. Rész - Aki igazán szeret...

Drága olvasóim, bocsánat a rövid tész miatt, de elégge sokat kellett tanulnom, szóval csak ennyire jutott időm. Sajnálom! :/ Puszi! 

Éjszaka alig aludtam valamit. William miután becsapta maga után az ajtót, ki sem jött onnan. Tony is nagyon rosszul érezte magát, miután kimásztunk a medencéből, pedig ő aztán sosem szokott szomorú lenni. Miért? Ez az a kérdés amit rögtön felteszünk, mikor nézegetjük az összetört szerelem darabkáit és rájövünk, milyen szép volt régen. Nézegetjük a darabokat, forgatjuk őket a kezünkben. Észre sem vesszük, hogy megpróbáljuk összeilleszteni őket, mint egy kirakót, de nem akarnak olyan egyszerűen összeállni. Mindenki azt akarja, úgy viselkedjek mint egy királynő. De hogy viselkedhetnék úgy, mikor utána megakadályozzák ezt?
- Beatrice... - nyitott be Tony. - Beszélnem kellene veled.
- Pontosan rád volt most a legnagyobb szükségem!
- Hé, ne engem hibáztass, amiért nem vagy tisztában az érzéseiddel! Segíteni próbálok...
- Azzal, hogy belemászol a számba?
- Te kezdeményeztél a plázában és akkor is, mikor lejöttél. Addig nem megyek el, ameddig meg nem hallgatsz!
Remek...
- Rendben... Mesélj.
Tony leült mellém, de tisztességes távolságban.
- Amióta eljöttem, a legjobb barátommal tartom a kapcsolatot. Már keresnek téged és engem is, de hála az égnek Amerika nem jutott eszükbe, mert hát inenn szöktünk meg. Nem fog beárulni minket, de nem maradhatunk itt örökre.
- Már keresnek is? De mire kellek én ennyire nekik?!
- Te maradtál az egyetlen Ezequiel. Neked kell átvenned a trónt és ha nem veszed át, összeomlik a királyság.
- Ezt eléggé könnyedén mondtad el... De még mindig nem értem, miért jöttél utánunk.
Kicsit összezavartam Tonyt, de muszály volt tudnom!
- Hát... Tudod Bea eléggé regóta ismerlek. Azért én kémkedtem utánad Vegasban, mert akartam és nem azért, mert azt mondták. Nem azért tetszel, mert királynő vagy, hanem mert egy elképesztő csaj! 17 éves létedre annyit tudsz, mint az apám most, pedig ő már 40 éves! Okos vagy, vicces és van benned valami, ami vonza az embereket. Tulajdonképpen... Ezért akarnak TÉGED királynőnek.
- Akkor ezért akartál megcsókolni?
- Ne haragudj, nem tudtam, hogy William a barátod. Ha tudtam volna, nem teszem meg. De te sem nagyon ellenkeztél... - húzta perverz mosolyra a száját.
Erősen oldalba vágtam, aztán hozzávágtam egy párnát.
- Párnával támadsz a palota ellen? - kérdezte nevetve.
Felálltam, megfogtam a két kezét és levágtam a földre.
- Így jobb? - kérdeztem.
- Aha... - mondta az oldalán fetrengve. - Sokkal.

Másnap Gertrude nénikém követelte az edzést. Mivel Tony nem tudott úgy edzeni engem mint William, így hát vele kellett mennem. Eléggé ciki helyzet volt, de nem tudtam vele mit kezdeni. Ő csak a tanárom! Elmentünk az edzőterembe, ami most csak nekünk lett kibérelve. Will egész végig hozzám sem szólt, csak annyit, hogy küzdjek. De nézzük a pozitív oldalát! Kit áltatok... Ennek nincs pozitív oldala.
- Hallgatással büntetsz?
Nem szólt semmit.
- Tudod, ez eléggé gyerekes! - mondtam.

- Elég. - mondta, miután kiütöttem a kezéből a kicsi boxzsákot. - Az edzéseken egész jó vagy mostanában.
- Csak ennyi?!
- Mit akarsz, mit mondjak? Hogy tökéletesek a mozdulataid? Hogy nagyon jól nézel ki? Hogy lassan jobb leszel mint én?
- Ezekről még áradozhatnál egy kicsit! - mosolyodtam el.

- Komolyan azt hiszed, hogy ezek után egyáltalám beszélgetni akarok veled?

- Most is azt csinálod. És egyébként... Az első csókunk a plázában volt, mikor felismert. Be akart árulni és ő hidd el, megtette volna. A második csókunk volt amit láttál és... Megtörtént, ennyi. Hibáztam! Mindenki hibázik az életben! Én megértem, hogy haragszol rám, de az nem jogosít fel arra, hogy hallgatással büntess! Ne legyünk gyerekesek.

- Mostanság eléggé gyerek ként viselkedsz. - vágott vissza.

- Azért, mert nem veled vagyok és már rögtön nem nézek ki olyan szépségesnek és cukinsk? Aki igazán szeret, annak nem változnak meg az érzései, ha történik ilyen...

- Pontosan ahogyan mondod, aki IGAZÁN szeret.

Nem érdekelt, hogy kicsoda is most ő a hercegem, vagy a tanárom. Ugyan azzal a mozdulattal levágtam a földre, mint ahogyan Tonyt.

- Lehet, hogy még sem szerettük egymást igazán.

Hátat fordítottam neki, majd elhagytam a termet.

16. Rész - A szánalmas ötödik.

Az egész utat átaludtam Vancouver-ig. William vállán pihentettem a fejem, de aztán el is húzódtam. A történtek után, nem akarok érintkezni vele egy darabig. Jessica komoly tekintettel vezetett és ha nem tévedek, az ötödik kávéját szürcsölgetheti. Any kifelé bámult az ablakon, William pedig engem figyelt. Sejtette, hogy valami nincs rendben, de nem akartam beszélni róla. Nem értené meg, hogy ezt csak azért csináltam, mert beköpött volna Tony, ha nemet mondok.
- Mennyi van még Vancouverig? - kérdeztem türelmetlenül.
- Pár perc és elérjük az "Üdvözlünk Vancouverben." táblát. Addig bírd ki. - nyugtatott Jess.
Már nagyon látni akartam a nagynénikémet, eszméletlenül fiatal volt és csak úgy vonzotta a pasikat, mint a mágnes. Viszont egyik sem kellett neki, szerinte a házasság a börtön színtiszta másolata. Hát... Szép kis családom van.

15 perc után, megérkeztünk a nénikém házához. Szokás szerint úgy nézett ki, mint egy nagy villa, kicsit sem keltett feltűnést. A nénikém éppen a kertjében szorgoskodott, a kedvenc tiarájával a fején.
- Még mindig nem szoktál le erről az állandó feltűnési viszketegségedről? - kérdeztem nevetve.
Gertrude nénikém felkapta a fejét és amint meglátott, elkezdett szaladni felém.
- Jaj, kincsem! - ölelt át. - Annyira hiányoztál, hogy azt nem tudom szavakban kifejezni!
- Te is hiányoztál Gertrude néni, de megfojtasz!
Kicsit enyhített az ölelésén, de még mindig nem engedett el.
- Merre voltál? Kivel voltál? Miért nem szóltál semmit nekem? Már azt hittem meghaltál!
- Nyugalom, Jessica végig velem volt! De szerintem, ezt jobb lenne odabent megbeszélni.
- Persze, gyertek csak!
A nénikém beengedett minket a házba és hozott nekünk finom, forró teát, pont ahogyan szeretem.
- Szóval. - ült le velem szemben. - Mi történt veletek?
- Eleinte Vegasban húztúk meg magunkat Jessicával, azt hittük ott senki nem találhat ránk, de tévedtünk. Az Alfák megtaláltak, így el kellett szöknünk. Hollandiában szálltunk meg utána és jelentkeztem egy táncsuliba, ahol megismerkedtem Ashwood herceggel. Alakult köztünk valami... És el akart menni helyettem a palotába, átvenni a trónt, de nem engedtem neki. Visszamentem és jelentkeztem a Királynő Képzőre. Egy ideig semmi gond nem volt, de aztán jöttek a Rendfentartók. Így kerültünk most ide.
Mindenki hallgatott mint a sír és csak engem bámultak. Nem tudom, mit vártak még tőlem. Hozzam le a csillagokat? A csöndet egy kopogtatás szakította meg. Felálltam és kinyitottam az ajtót. Egy fülig érő mosollyal találtam szembe magam, hát persze.
- Szia drága, hogy érzed magad?
Kitoltam Tony-t az ajtó elé, hogy senki ne hallja mit beszélünk.
- Te mit keresel itt?! Bajt hozol ránk!
- Elszöktem, nem maradhattam ott. Ha rájönnek, hogy megszöktettelek, kinyírnak. Elég bajos egy csajszi vagy kicsikém, de érted bármit megadnék. - kacsintott.
Nagyon kezdett idegesíteni az állandó flörtölése... Folyamatosan zavarba hoz!
- Mivel más választásom nem volt, utánatok jöttem. Szeretnék csatlakozni a félelmetes négyeshez, velem együtt ötös. Mit szólsz?
- Azt, hogy hülye vagy Tony! De már mindegy, nem küldhetlek el... Beengedlek, de csak ha nem beszélsz senkinek a csókunkról!
- Beatrice, tudom, hogy te is élvezted! Különben minek karoltad volna át a nyakam és miért húztál te is magadhoz?
- Azt kérted, csókoljalak meg. - haboztam.
- Na de így? - mosolyodott el újra. - Ez fantasztikus volt, meg kell ismételnünk!
- Nincs az az isten. Na told be a segged!
- Ahoz képest, hogy királynő vagy, tisztára faragatlanul beszélsz. Mondták már?
Visszamentünk a nappaliba és persze Jessica azonnal felpattant.
- Nyugi Jess, nem akar bántani minket! Elszökött a Rendfentartóktól, már velünk van. A szánalmas négyesből, szánalmas ötös lett. Gertrude nénikém, ő itt Tony. Vegasban ismertem meg és Rendfentartó volt.
A nénikém udvarias hölgyek módjára kezet fogott Tony-val.
- Nagyon örvendek! - mondta.
Aztán folytattuk a teázást és a beszélgetést.

Este Jessicával pakoltunk ki a táskánkból. Any és Gertrude nénikém már régen aludtak, William fogalmam sincsen hová tűnt, Tony pedig a medencében szórakozott. Az ablakból őt nézve, eléggé szexinek találtam. Iszonyúan jó teste volt, meg kell hagyni.
- Na vetélytársa akadt Williamnek? - kérdezte Jess.
- Nem, dehogy! Miből gondolod?
- Mondjuk abból, hogy úgy stírölöd az a srácot, hogy rá kéne taposni a nyelvedre, ahogyan csorgatod utána a nyálad. Amúgy, semmiből. Valamot titkolsz előlem.
El kellett mondanom neki, mi történt Tonyval, tudnia kellett.
- Rendben... A plázában összefutottunk és felismert. Azt mondta, csak akkor kegyelmez, ha megcsókolom és hát...
- Te megcsókoltad.
Jess olyan hangos nevetésben tört ki, hogy még Tony is felnézett az ablakomra.
- Csöndbe már te dili! - fogtam be a száját. - Felvered a házat!
- Szerintem, menj le hozzá éa beszéld meg vele. Csobbanj egyet!
- Ezt most komolyan gondolod?! - fontam keresztbe a karom.
- Persze! Menj, én majd befejezem!

Felkaptam a bikinimet és már mentem is lefelé. Meg kellett beszélnem ezt Tonyval, még ha nem is akartam. Pont háttal állt nekem, éppen törölközött. Odaosontam és egy szép mozdulattal belöktem a vízbe.
- Na EZT kell megismételnünk! - mondtam nevetve.
- Haha, nagyon vicces vagy Bea. Most segíts kimászni!
Megragadta a karom és behúzott maga után. Szuper, most moshatok hajat.
- Kegyetlen vagy!
- Csak visszaadtam! Ne nyavajogj annyit kicsikém, még a végén kiszeretek belőled.
- Na ne viccelj. Még akkor is oda lennél értem, ha nem akarnál. - vágtam vissza.
- Igen, ez igaz. Mi járatban erre?
- Csak beszélni akartam veled a tegnapról... Én tényleg nem...
- El se kezd! - vágott közbe. - És most jön az, hogy újra megcsókollak.
Hát ebből sem az lett, amit akartam, de a csókjától ismét elolvadtam. Olyan követelőzően csókolt, hogy nemet mondani sem tudtam volna neki. Eléggé rossz amit csinálok, de valamiért a csókunk után, megváltoztak bennem az érzések Tony iránt. Megkedveletm az állnadó beszólogatásai miatt, de csak mert mindig én nyertem. A mosolyától pedig teljesen kifeküdtem! Nem bírtam ki, hogy ne csókoljak vissza. Egyszerűen, oda voltam a csókjáért. Így hát, meg is tettem.

- Már értem miért nem szóltál hozzám egész nap. - mondta egy hang.

Elhúzódtam Tonytól és William felé néztem.

- Will, ez nem az...

- Ne magyarázkodj Bea! Minden világos, sok boldogságot.

És ezzel el is ment. Tönkre tettem mindent...

15. Rész Part 2 - A menekülés.

Hiba volt egy percre is azt hinnem, hogy megszabadultunk a palotától. Miért is engedtek volna el ilyen könnyen, mikor már majdnem megszereztek megauknak minden hatalmat, hülyék is lennének.
- Most mit kezdjünk magunkal...? - kérdezte Any.
- Van egy ötletem...
- Kitalálom Beatrice.... - fordult felém William. - Ássuk el magunkat?
- Mint mondtam, egy barom vagy elvtárs! - néztem rá mérges szemekkel. - Komolyan beszélek! Tudom hol lakik a nénikém, autóval azt hiszem két nap. Szóval... Ha oda el tudunk jutni, ő segíteni fog nekünk és még az életünket is meg tudja menteni. Mit gondolsz Jess? - néztem rá. - El tudunk jutni a kocsiig?
- Aha, persze. Sima ügy egy őrzőnek, igazad van.
- Ne most vitázzatok, el kell húznunk innen, vagy ebéd lesz belőlünk! - kiabált Will.
Futásnak eredtünk és egészen a kocsiig meg sem álltunk. Mit ne mondjak, örülök, hogy a Képző ennyi mindenen segített.

Jessica úgy ment az autópályán, hogy rendesen belenyomódtam a székbe. Persze megértem, parázik. Még mindig nem sikerült lerázni a Rendfentartókat, utánunk jöttek kocsival. Vancouverig az út, még elég messze van, semmiképpen nem követhetnek minket odáig. Pár percig elhagytuk őket, így Jessica egy pláza parkolójában állt meg.
- Figyeljetek ide! Szét kell vállnunk, ez az egyetlen esélyünk. Bemegyünk a plázába, mindenki másfelé. Menjetek egy ruhaboktba, szerezzetek be új cuccot és lehetőleg szemüveget is, mert ismert az arcunk. Az épület hátánál fogunk találkozni 15 perc múlva. Menni fog?
Eléggé féltem a tudattól, hogy egyedül barangoljak a plázában, ami tele lesz mindjárt Rendfentartókkal. Szuper... Kiszálltam a kocsiból és mint aki vásárolgatni indult, bementem a plázába és azonnal egy ruhásbolt felé vettem az irányánt. Egy hosszú fekete farmert, fekete dzsekit, fekete felsőt, bakancsot és persze ahogyan Jess kérte, fekete szemüveget. Tisztára úgy néztem ki, mint Jessica, amikor küldetésre megy. Kifizettem a ruhát, aztán elindultam kifelé és valaki nekemjött. Idő kellett, hogy rájöjjek, ez itt Tony, még Vegasból. Azt sem tudtam hirtelen mihez kezdjek, de ő még csak fel sem ismert szerintem...
- Jézusom, bocsánat. Remélem nem esett bajod!
Elővettem a leglazább énemet.
- Nem, de néha jó lenne, ha figyelnél az orrod elé kisapám.
Ez nagyon gáz volt, de megmosolyogtatta, szóval még nincsen gond.
- Ha mindig ilyen elővigyázatos lennék, nem botlanék bele ilyen gyönyörű lányokba. - kacsintott rám.
Most vettem csak észre, hogy a mellemet bámulja....
- Értem. - húztam össze a dzsekim. - Szerencséd volt.
- Jaj, ugyan már Beatrice. - súgta oda. - Nagyon szarul hazudsz.
Köpni-nyelni nem tudtam, bár sejthettem volna, hogy ő felismer.
- És most mit fogsz tenni? Beárulsz a főnöknek?
- Most pont jó kedvemben találtál, szóval nem. Viszont kérek cserébe valamit és akkor még ki is viszlek innen.
Valami nagyon rosszat sejtek, Tony az a tipikus fiú, aki mindent megszerez magának.
- Mi lenne az? - sóhajtottam.
Perverz mosolyra húzta a száját és akkor már tudtam...
- Nyugi! - nevette el magát. - Nem tervezem MÉG veled lefeküdni, most nem. Látnod kellett volna az arcod. Annyit kérek csak, hogy csókolj meg.
- Szó sem lehet róla! - vágtam vissza.
- Hát... Sajnos akkor nem maradt más választásom. Fő...
Még mielőt elkiabálta volna magát, a szám már az övén volt. Váratlanul érte a csókom, még engem is meglepett. De tudtam, addig nem hagyott volna békén, még meg nem teszem. Mi veszteni valóm van? Nem mindegy már nekem? Mikor már felfogta, hogy csókolom, mohón odahúzta magához a derekamat és jó erősen csókolt vissza. Nem tudom mit kellene éreznem ebben a pillanatban, de valamiért nem az jar a fejemben, hogy William mit gondolna most. Pedig ennek kéne... Az ajka szinte égette az enyémet és éreztem, hogy közben mosolyog. Ez az a mosoly, amivel ki tudna fektetni. A karomat a nyaka köré fontam és így álltunk legalább 20 másodpercig, majd elhúzódott de csak annyira, hogy a fülem mellett lehessen a szája.
- Ha most nem lennénk éppen halálos veszéjben, tovább is tartott volna hercegnőm.
Megszakítottam a pillanatot, kikászálódtam a karjai közül.
- Most már kivinnél kérlek?
Megint perverz mosolyra húzta a száját, én meg szerintem annyira elpirultam, hogy úgy nézhettem ki mint egy paradicsom.

A hátsó bejáratnál álltunk Tonyval és néztük az utcát, van e kint valaki. Persze az egész épület be volt kerítve...
- Nos, itt volnánk. - mondta. - De ezeket el kell intézni
- Kösz, Tony...
- Érted bármit virágszál.
Aztán nekiment egy Renfentartónak. Kint voltak legalább heten, ő meg egyedül, még is már kiütött hármat. Ez eszméletlen, hol tanulhatta ezeket?! Volt rajta pár lila folt mikor visszajött hozzám, de amúgy tök jól volt. És ahogy jött, úgy is tűnt el. Jessicáék még sehol nem voltak, kezdtem aggódni. Mikor már biztosra vettem, hogy senki sincs idekint, kirontottam az utcára. Dühös voltam magamra... Hogy lehettem ilyen hülye, hogy még ráadásul élveztem is?! Ha ezt elmondom William-nek, nekem lőttek.

Pár perc után, Any szaladt utánam és a nyakamba ugrott.

- Beatrice, hála az égmek, hogy egyben vagy!

- Jól vagyok, de most már szálj le rólam te dinnye!

Nevetve feküdtünk a földön.

- Merre vannak a többiek? - nyögtem ki végül.

- Nem tudom. - törölgette a szemét. - Williamet láttam kb. öt perce a másik folyosón, de inkabb kijöttem.

Pont végszóra, Jesicca és Will is megjelentek. 

- Jessica! - pusziltam meg az arcát. 

- Nyugi Beatrice! - tolt el magától. - Elkened a sminkem!

A szememet forgatva újra megpusziltam. Örültem, hogy végül mindenki kijutott, most pedig nincs más dolgunk, mint elhúzni innen Vancouverbe és vissza se nézni.