28. Rész - Új királynő a trónomon.

Azt hiszem, hét éves lehettem, mikor először találkoztam egy Rendfenntartóval. Miatta kellett levágatnom a hajamat, ami egészen a térdhajlatomig ért. Akkor még nem tudtam, hogy ellenőrizni akar. Mivel a trón rám várt, muszáj volt néhány elvárásnak megfelelnem. A férfi neve Mark volt és eleinte még nagyon kedves volt velem, aztán kezdtem felnőni és észrevettem, hogy valamit nem túl jól csinálok. Egy gyilkost próbált nevelni belőlem. Hála istennek, itt voltak a szüleim, akik visszahúztak és a fejembe ordították, hogy "Hé, te gyerek! Rossz irányba mész, vedd már észre!". Pedig imádtam a hajamat, mindenki úgy hívott engem, hogy a hosszú hajú hercegnő. De hát persze én akkor még tudatlan és éretlen voltam, nem érthettem semmit. Mára már rájöttem, hogy rossz irányba akartak terelni, de nem sikerült nekik. Mindent el fogok követni, hogy a legjobb királynő válhasson belőlem, mint amilyen anya volt. Ha pár hónappal ezelőtt akartak volna elrángatni a palotába, nemet mondtam volna, de most semminél sem vágyom jobban az igazi otthonomra, ahol már nem várnak a szüleim... Még mindig nem sikerült felfognom, pedig eltelt két év. Bár nekem egy egész élet se lesz elég arra, hogy elfogadjam ezt. Senki sem maradt nekem, csak a nénikém. Tényleg, a nénikém!
- Jessica, meg kéne állnunk Gertrude nénikémnél, el kell hoznunk onnan, mielőtt ezek találják meg! - böktem a csomagtartó felé.
Ez egy szép hosszú történet, mit keres a mi csomagtartónkban egy Rendfenntartó. Hát... William és Tony annyira beparáztak, hogy elfogtak egy újoncot, betapasztották a száját és bekötötték a szemét. Bárcsak máskor is ilyen bátrak lennének, bár ezt most inkább félelemből csinálták.
- Persze, amúgy is arra megyünk, semmi akadálya. Három órán keresztül menekültünk a barmok elől, de semmi gond. Viszont nem érdekel ki mit mond, meg fogok állni kávét venni! - nézett végig rajtunk.
A nénikém házánál voltunk, mikor megláttam, hogy az ajtó félig nyitva, a tiarája pedig az ajtó előtt hevert, egy levéllel mellette.

Beatrice!
Még hagytak annyi örömöt nekem, hogy megírjam neked ezt a levelet. A sok nagyképű... Na, de most nem róluk szeretnék beszélgetni, azt megtehetjük később is, remélem... Berontottak a házba és téged kerestek, valahonnan rájöttek, hogy nálam vagy. Nem mintha olyan meglepő lett volna... Hiszen már csak én maradtam neked és kötelességem rád vigyázni, mivel én felelek érted. Anyád a lelkemre kötötte, hogy kicsinál odafentről, ha nem tudlak megvédeni. És mint te is tudod, édesanyád mindig igazat mond! Úgy szeretlek téged, mint a saját lányomat. Ezért is tettem azt, amit tettem. Eljöttem velük. Inkább átélem én a szörnyűséget azon a helyen, nehogy neked kelljen. Látod milyen jószívű nénikéd van? Ráadásul régebben jártam azzal a farokkal... A kígyóval. Életem legrosszabb két hónapja. 18 éves kis hercegnő voltam, nem értettem semmihez, csak a pasikhoz. Ha most visszagondolok, el akarom hányni magamat. Szörnyű volt... Na, mindegy. A lényegre térek. Nem jöhetsz ide helyettem, még most nem. Szeretném én átvenni az irányítást pár hónapra, hogy elkerüljétek a bajt. Meg tudok majd akadályozni pár akciót remélhetőleg... Végső esetben, kicsinálok mindenkit. Anyád és én is részt vettünk a Képzőn és mi végig is csináltuk! Nem bántásból mondom ezt most neked Bea, de sajnos ez a te életed. Rohangálás egyik országból a másikba. Erős vagyok és makacs, pont mint a testvérem. De mindenki őt akarta királynőnek és hát mit ne mondjak... Fülig szerelmes volt apádba, csak miatta indult a Képzőn. Csak akkor mehetett hozzá, ha megcsinálja. Aztán nézd meg, hová került. Nem is igazán bántam, hiszen csodás életem van, csodás emberekkel. Kivéve ezekkel a barmokkal, komolyan mondom, ki kéne írtani mindet! Kemény gyereknek hiszik magukat, aztán mit tudnak felmutatni? Semmit. Nem is idegesítem magam, még ráncos leszek! Amint tudok, írni fogok, hogy mennek itt a dolgok. Remélem Ines még a palotában van, csak rá számíthattunk mindig. Légy erős Beatrice! Szeretlek!
Ölel: A szexi nénikéd. 

A hatás kedvéért, még egy puszit is nyomott a lapra, a rúzsos szájával. Imádtam a nénikémet, annyira vicces és kedves. Mindig mindenkivel törődött. Igaz, a pasik többségének kitette a szűrét, de legalább szépen köszönt el tőlük, ami nála azt jelentette, "Menj haza, dolgom van". Mind azt hitte, lehet majd köztük valami, de a nénikémet nehéz megnyerni. Ő nem olyan, mint a többi, sokkal érdekesebb. Mindemellett, hatalmas befolyása volt a palotában az Alfáknál. Anya is mindig megtette amit tudott, de abban az időben velem kellett foglalkoznia, ugyanis a szüleimnél szó sem kerülhetett dadusra. Félig igazuk is van ebben, mert akkor a dadushoz szoknék hozzá és őt tekinteném a szülőmnek. Apa azt mondta, inkább szokjon hozzánk, hogy később ne legyen vele annyi gondunk. Minden idejüket velem töltötték, apa nem győzöt ki-be rohangálni a szobámból és az irodájából, de legalább megérte a fáradozásuk. Soha nem voltam rossz a jelenlétükben és mindig szótfogadtam nekik. Teljesíteni fogom a nénikém kérését, még nem fogok visszamenni. Sokkal keményebb nő, mint én és tudom jól, hogy ő aztán mindent helyre tud hozni!

Hajnali egy lehetett, mikor a házunkhoz értünk. Szörnyen éreztem magam a nénikém miatt, nem szóltam senkihez, még Jess-hez sem. Becsaptam magam után az ajtót, aztán leültem a tornácon, szemben a folyóval. Mindig megnyugtatott a hangja, vagy már csak az, ha nézhettem. Vissza akartam menni, de nem tehetem. Akkor tönkretennék mindent, utána a nénikémet és engem is megölnének. Pedig általában, én szoktam jól csinálni a dolgokat. Végre lehetek én a tini és nem pedig a felnőtt.
- Hé csajszi... Minden rendben?
Felnéztem és Tony állt mellettem, aggódó tekintettel.
- Persze, minden oké... Csak azt érzem, cserben hagytam a nénikémet.
Tony mellém ült, aztán szorosan átölelt.
- Dehogy hagytad cserben! Gertrude döntött így, te nem tehetsz róla.
- De meg tudtam volna akadályozni, ha hamarabb ideérek. Akkor senkit nem vittek volna el és együtt lehetnénk. Nekem már csak ő maradt a családomból Tony...
- Nem igaz, mert még mindig van szerető családod. Itt vagyunk mi! Jessica az élete árán is megvédene, ezt te is tudod. Any miattad mutatkozott emberek előtt, pedig tudod milyen hatással vannak az angyalok az emberekre. Azonnal megéreznék, hogy ő nem olyan mint mi.
- Azt hittem William miatt maradt... - húztam gúnyos mosolyra a számat.
- Nem. Rá úgy is tudott volna vigyázni, ha nincs itt. Any-t kiskorod óta ismered. Emlékszel mikor eltűnt az életedből évekre? Az azért volt, mert már rájöttek, hogy angyal és nem mutatkozhat idelent. Nem haragudhatsz rá mert a saját életét akarja élni. Mégis miattad kockáztat. Még a hajadat is visszaváltoztatta, úgy, hogy észre sem vetted.
Végighúztam az ujjaimat az egyik hajtincsemen, ami már pontosan olyan volt, mint régen. Rosszul éreztem magam amiatt, hogy ennyire önfejű voltam...
- Látod? - folytatta. - Nézz körül. Itt vagyunk ezen a helyen lassan két hete, csak miattad. Nem fáradság számunkra, de gondolj csak bele... Szerintem mindenki szíve szerint azt csinálná, amit szeretne. Ha visszaemlékszel, én is miattad hagytam ott a Rendfenntartókat és ezt még élek, nem fogom tudni meghálálni. Nem veszed észre milyen hatással vagy az emberekre. Imádnak téged amióta csak élsz.
- Honnan tudsz te ennyi mindent?
- Azt hiszed én nem olvastam rólad semmit? Mindent tudtam rólad, viszont az újságokban nem ilyen embernek állítottak be téged. Aztán lassacskán kiismertelek és rájöttem, hogy te több vagy ennél. Belédszerettem Beatrice, ez van.
- Legalább nem vagy egyedül ezzel... Régebben annyira féltek tőlem a fiúk, hogy a közelembe se mertek jönni. - mosolyodtam el. - Az első barátom alig merte kinyögni, hogy szeret, mert tudta, hogy a vége vagy az, hogy lekeverek neki egyet, vagy, hogy elküldöm a pics**a.

- Velem miért nem csináltad ezt? - kérdezte nevetve Tony.
- Mert nem akartam ártani annak a helyes kis pofikádnak. Na meg azért, mert túlságosan megszerettelek. - húztam fel a vállam.
Tony boldogan felkapott, majd elkezdett szaladni velem a patak felé. Próbáltam kiugrani a karjai közül, de megerősödött. Már egy ideje nem kondizom, elpuhultam. Lehetetlen volt elmenekülni, ezt nem úszhatom meg. Az egyik pillanatban még a karjai között voltam, aztán már csurom vizesen a patakban.
- Mostmár kvittek vagyunk. - nevetett.
- Tényleg?
Kimásztam a vízből és odarohantam Tony-hoz. Szorosan átöleltem és vives puszit adtam neki.
- Jobban érzed így magad?
- Sokkal! - feleltem elégedetten.

27. Rész - Városi kiruccanás.

Reggel Tony forró csókjaira ébredtem. A hátamon végig, a sebeimen keresztül. Nem igazán érdekelhette a dolog. Végül rátalált egy csikis helyre és hangosan felnevettem.
- Ne, ott ne! Érzékeny pontom!
Tony huncut mosollyal tovább folytatta, mindaddig, még Jess be nem rontott. Kitágult szemekkel bámult minket, én pedig nem tudtam hová bújni szégyenemben. Nem arról van szó, hogy ne éreztem volna jól magam Tony-val, ő túlságosan tökéletes hozzám. Azt hiszem, most az egyszer jól csináltam valamit.
- Szóval... Megbeszélésünk van a házamban, gyertek át, ha összeszedtétek magatokat. - mondta ingerülten Jessica.
Tudtam, hogy valaki meg fog látni minket, de reménykedtem benne, hogy nem az őrzőm fog betoppanni. Túl szokta reagálni az ilyen dolgokat, főleg, hogy ez volt nekem az első... Szerettem Tonyt, ez iránt semmi kétségem nem volt. Mikor William-vel olyan helyzetbe keveredtünk, azt hittem meg lesz. De lehet, hogy ennek így kellett történnie. Gyorsan felálltam és felkaptam magamra a ruhámat, ami a földön hevert.

- Tudod... - kezdett bele Tony. - Elég vadan öltözködsz, ahoz képest, hogy hercegnő vagy.
Mérges szemekkel felé fordultam, hozzávágtam egy párnát, aztán elviharzottam Jess-hez.

Will és Any már szórakozottan ott vártak és mikor megpillantottak, lehervadt a szájukról a mosoly. Gondolom, Jessica már el is árulta nekik, szuper. William olyan csalódottan nézett rám, mint még soha.
- Figyeljetek... - sóhajtottam. - Azt, hogy kit szeretek meg, nem én döntöm el. William, én komolyan azt hittem, lesz köztünk valami és én tényleg szerettelek. Aztán besétált ez az őrült az életembe és mindent felforgatott. Any, én megértem, hogy védeni akarod Williamet és nagyra becsüllek érte. De bármi történik köztem és Will között, te elfordulsz tőlem, pedig megígérted, hogy mindig barátok leszünk.  Jessica... Tudom, te még soha nem éreztél szerelmet. Hidd el, tegnap estig én sem éreztem, csak egy kis részét. De már megértettem... Nektek az igaz szeretetre lenne szükségetek. Abból áll az életetek, hogy rám vigyáztok és ha kell, a nyakatokat is kitöritek értem. William át akarta venni a trónt helyettem, Any két hétig nem repült miattam, te több olyan csontodat is eltörted amikről nem is tudtam, Tony pedig majdnem meghalt... Én soha nem tudtam meghálálni ezt nektek.
- Nekünk már az is nagy ajándék, hogy vagy. - ölelt át hátulról Tony.
Szembe fordultam vele és erősen megcsókoltam.
- Öö... Srácok, én megértem, hogy még dúlnak bennetek a hormonok, de ne előttünk kérlek. - mondta Jess.
Szélesen mosolyogva Tony karjaiba burkolóztam és hallgattam Jessica tervét, ami arról szólt, hogyan is kéne ellógni a városba anélkül, hogy elkapjanak minket. Szükségünk volt pár dologra és sajnos ehhez mindenki kellett.
- Muszáj ilyen béna hacukában rohangálnom? Ebben annyira... Ribancnak nézek ki. - morogtam.
- Egy kicsit többet mutat a kelleténél és? Csak nem halsz bele egyetlen napba. - mondta Jess.
- Na de akkor is... És miért pont vörös? Nem mintha nem állna jól s vörös a hajamban, de én szerettem a régit!
- Látod, ezért nem fognak felismerni. Tudsz te ribisen is viselkedni ha akarsz. Majd Any segít visszacsinálni, ne nyavajogj már annyit!
Duzzogva elindultam kifelé, ahol már ott vártak a többiek. Tony eszméletlenül jól nézett ki, még nem láttam rajta feketén kívül mást. William inkább valami gorillára hasonlított, Any befestette a haját barnára, Jess pedig szintén ribinek öltözött. Jól nézhettünk ki.
- Hát Bea... Még sajnos így is jól nézel ki. - mosolyodott el Tony.
Itt volt az ideje, hogy bevessem magam és ez pont jó időzítés volt, hogy gyakoroljam az új énemet. Lassan odamentem hozzá, kigomboltam az inge felső részét és a füléhez hajoltam.
- Ha nem lennénk közösségben, most nem szabadulnál tőlem.
Végül megfordultam és beszálltam a kocsiba.

Kínosan éreztem magam William és Tony között. A lányok direkt csesztek ki velem. Onnan jöttem rá, hogy Jess csomószor belenézett a visszapillantóba, aztán pedig elkezdett nevetni. Kedvem lett volna megfojtani őket. Már csak a belvárosig kell kibírnom, utána Any meg én beszerezzük mind azt, ami a listán van. Alig vártam, hogy megszabaduljak a többiektől. Kábé egy órával később, megálltunk egy parkolóban, én pedig Tonyn átmászva, kiugrottam a kocsiból.
- Szabadság! - kiabáltam.
- Ne éld bele magad ennyire. - szólt rám Jessica. - Szóval... William, te velem jössz. Any, te menj Bea-val, Tony, te pedig azt hiszem elboldogulsz egyedül. - integetett neki szélesen vigyorogva.
Teljesen megértem, hogy be van rágva rá az őrzőm. Ha tudná mi volt William-vel még régebben... Most nem állnék itt. Any és én vidáman elindultunk az útón és próbáltam úgy járni, mint egy vérbeli ribi.
- Hé lányok!
Megfordultunk és az autóból pár srác kiabált nekünk, az egyik még fütyült is.
- Elvigyünk titeket egy körre? - kérdezték lelkesen.
Az igazi Any és Beatrice, már régen megverte volna őket, de mi most jelenleg olcsó csajszik vagyunk. Amennyire csak tudtam kihúztam magam, felvettem a legszélesebb mosolyomat és odaséltáltam a kocsihoz.
- Drága uraim. A látszat alapján, maguk mind házasok. Vagy az a kis karika a ujján esetleg csak jelkép, vagy valami más? A felesége biztos nagyon örülne, ha megtudná.

- Maga most fenyeget?! 

- Nem, dehogy. Csak közöltem egy tényt. Na gyorsan húzzanak el innen szépen. 

Miután elmentek, Any-vel hangos nevetésben törtünk ki. Ezt is volt alkalmam megélni! 

Beszereztünk minden lehetséges dolgot, amit csak lehetett, aztán visszamentünk a kocsihoz. Még senki nem volt ott, szóval Anyvel felbontottuk a gyrost és szépen elkezdtük enni. Én persze azért hagytam Tonynak egy keveset hazafelé, hiszen tegnap az ő vacsoráját is nekem adta. Annyira cuki és gondoskodó. 

- Szerinted hol az istenbe lehetnek? 

- Fogalmam sincs, bár amennyire ismerem Tonyt, eltévedt. - nevettem el magam. 

Emlékszem, mikor véletlenül betévedt a női vécébe és nem pisilni ment... Soha nem fogom elfelejteni azokat az arcokat. Azt hiszem, csak pár percig várakozhattunk, mikor megjelent Jessica. 

- Hol van William? - kérdezte Any idegesen. 

- Nyugi SuperGirl, még azt mondta elintéz valamit és jön. 

Gyanús volt nekem ez az egész... Ha Will azt mondja elintéz valamit, annak a vége vagy az, hogy meghal valaki, vagy, hogy egy életre kitiltanak minket az országból. Nem hazudok, kétszer már megtörtént, ezért nem megyünk Európába. 

- Indulhatunk? - érkezett meg Tony is. 

- Még Will nincs itt... 

- Megyek és megnézem. Várjatok itt! - mondta Jess. 

Még Jessica szinte oda se ért teljesen, mikor visszafordult és futni kezdett. 

- Gyorsan! Szálljatok be a kocsiba és indulás innen! - kiabálta. 

Nem kellettek szavak, hogy tudjam, rámtaláltak a Rendfenntartók.